Magyar Narancs: A szüleid generációjáról, az 50-es korosztály egzisztenciális és pszichés útvesztéséről szól a film. Az ötvenes családapa elveszíti gyári munkáját Szlovákiában, és nagy levegőt véve – meg a családot hátrahagyva – Lettországba megy dolgozni egy hajógyárba. Első filmesként nem gondoltál arra, hogy inkább a saját korosztályod problémáiról készíts filmet?
Kristóf György: Az is felmerült persze, de úgy láttam, hogy a mi gondjaink közel sem olyan súlyosak egzisztenciálisan, mint azé a generációé. Mi, ha elveszítjük a munkánkat, sokkal könnyebben keresünk új utakat, mint ők. Könnyebben mozgunk az országok között is. Nekik sokkal nehezebb. A film témáját tulajdonképpen az édesapám és más családtagjaim válsága ihlette. Az ő sorsuk kihat rám, így ez a kérdés mélyebben bennem volt. Lassú leépülést látok, illetve egyre gyorsabbat. És egy generációt, amelynek a rendszerváltás keresztbe vágta az életét, és nem mindenki tudott alkalmazkodni az új rendszerhez. Vagyis inkább többen nem. Illetve még egy dolog motivált. Amikor írtam a forgatókönyvet, Rigában éltem a lett feleségemmel. Mindenképpen olyan filmet akartam, ami az úton levésről, az onnan ide vagy innen oda menésről szól. Én akkortájt sehol sem éreztem igazán otthon magam – de még most sem. A haza nekem elég képlékeny fogalom.
MN: És szándékosan akartál ennyire sötét, depresszív filmet készíteni, vagy menet közben lett ilyen?
KGY: Szerintem az Out nem annyira depresszív. Cannes-ban is nevetett sok helyen a közönség, a magyar díszbemutatót pedig egyenesen végigröhögték.
MN: Pedig még az operatőri munka is ráerősít a látásmódra, a színek, a képek is nagyon nyomasztó hangulatúak. Még a tenger sem kék, hanem valahogy piszkosfehér.
KGY: Pedig esküszöm neked, semmit nem változtattunk a tenger színén, Lettországban ilyen a tenger.
MN: Viszont Terhes Sándor játéka rendkívül jól illeszkedik a kilátástalan, nyomasztó világba. Kifejezetten őt akartad a főszerepre, vagy volt casting?
KGY: Először egy amatőrt kerestem, de aztán rájöttem, nem lehet amatőr a főszereplő, mert olyan jelenetek vannak a filmben, amelyek színészi képességeket igényelnek. Castingot tartottunk, de Terhes Sándort a korábbi krétakörös működése jól előkészítette a feladatra. Egy évvel a forgatás előtt kiküldtem a helyszínre, hogy azonosuljon a miliővel. Neki ez az első filmes főszerepe. Egyébként hat országból vannak a filmben a színészek, a Dimitrijt játszó színész például fehérorosz, a két női szereplő, a főszereplő anyja és lánya pedig ismert szlovák színésznők.
MN: Enyedi Ildikó segített az indulásodnál, viszont nem vett fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Most akkor hogy is van ez? Ha látott benned fantáziát, miért nem vett fel?
KGY: Elvitt magával dolgozni, több forgatókönyvet kaptam tőle. Bejártam az egyetemre. Azért nem vettek fel, mert azt látták, hogy nagyon félénk vagyok, és képtelen leszek egy stábot irányítani, kommunikációs szempontból végigvinni a filmrendezéssel járó nem kis feladatot. Mivel csak négyévenként indult akkoriban filmrendező szak, felvételiztem a prágai filmművészetire. Ott külön rendező, dokumentumfilm-rendező, animáció, operatőr stb. tanszék is működik, nagyon széles és változatos az oktatási program, amelyet tulajdonképpen a hallgató maga rak össze a saját ízlése szerint. És több pénz van, mint a pesti filmművészetin, ami a vizsgafilmeknél nem elhanyagolható szempont. Képzeld, én még igazi filmre is dolgoztam! Az Out az ottani, végzős vizsgafilmem. Igaz, a diplomát még nem kaptam meg, mert adódott egy kis gond.
MN: Nehogy azt mondd, hogy ilyen nemzetközi háttérrel a nyelvvizsga hiányzik!
KGY: Nem. Borzasztó idétlen helyzet állt elő. Az államvizsga pont akkor volt, amikor be kellett fejezni a film forgatását, ami már amúgy is öt éve húzódott, több, a finanszírozás miatt adódó egyéves szünettel. És én inkább a filmet választottam. Így viszont az iskola érthetetlen, faramuci rendszere miatt az út az, hogy ha államvizsgázni akarok, újra felvételiznem kell a masterre, amit már elvégeztem. Még az is lehet, hogy elfogadtatom a tantárgyaimat egy másik egyetemen, és ott próbálok diplomázni. Meglátjuk.
MN: Mi a következő filmterved?
KGY: Több van, köztük egy táncos sci-fi, amelynek egy menekülés áll a középpontjában. Az éveken át bezárt emberek egy elnyomó rendszer speciális föld alatti börtönéből akarnak kiszabadulni. A tordai sóbányát gondoltuk helyszínnek. A Karlovy Vary-i fesztivál után adjuk be a filmtervet. Most egyébként is fesztiválokra fogunk járni az Outtal az elkövetkező évben, úgyhogy a film története még nem zárult le. Franciaországban nyáron, Szlovákiában és Csehországban ősszel lesz a bemutató.
MN: És ami a hazát illeti?
KGY: Keresem még azt is. De most egy időre egy fix helyet szeretnék.
A filmről írott kritikánk a Visszhang rovatban olvasható.
