Film

Élesítve

  • - kg -
  • 2017. július 22.

Film

Ül De Niro és Samuel Jackson a tévé előtt a Jackie Brownban és a Csajok, akik a fegyvereket szeretik című műsort bámulják meredten, melyben bikinis csajok lődöznek. Hát, igen, Tarantinónál kevesen tettek többet azért, hogy a mainstream filmbizniszben elharapózzanak a csajok, akik szeretik a fegyvereket. Az Élesítve című filmben két ilyen csaj is látható, igaz, nem bikiniben, de a lényegen ez mit sem változtat. Mert hiába ketyeg az óra, és élesednek a biológiai fegyverek, hiába feszül egymásnak a CIA és az MI5, és hiába forgatja a szemét (mindenki a sajátját) Michael Douglas és John Malkovich, ez az egynyári akcióthriller akkor ér valamit, amikor a csajok fegyvert fognak. Amikor Noomi Rapace mindkét kezében hangtompítós pisztollyal tör utat magának egy szobányi fegyveres sűrűjében, vagy az, ahogy Toni Collette jobbjában egy gépfegyverrel, baljában pedig egy másikkal ereszt meg egy sorozatot, az igen, az jó mulatság, női munka. Hiába azonban Noomi és Toni minden tökössége, ha egy meghitt, lélektől lélekig beszélgetés során, miközben az agg CIA-főnök (Douglas) keze felkúszik a komor CIA-s lány vállára (Rapace), a férfi teljes komolysággal, atyaian ilyet szól: „Engedd már el a múltat, különben az utadban áll, amikor számít.” Lehet persze, hogy a CIA-sek maguk közt így beszélnek, és a realizmus olyan mélységével van dolgunk, amire eddig nem volt példa az ügynökös-terroristás filmekben – ez esetben úttörő vállalkozásról van szó, és az Élesítve mégsem az a hervasztóan olcsó utánzat, aminek első, második vagy harmadik látásra tűnt.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).