Film

Élesítve

  • - kg -
  • 2017. július 22.

Film

Ül De Niro és Samuel Jackson a tévé előtt a Jackie Brownban és a Csajok, akik a fegyvereket szeretik című műsort bámulják meredten, melyben bikinis csajok lődöznek. Hát, igen, Tarantinónál kevesen tettek többet azért, hogy a mainstream filmbizniszben elharapózzanak a csajok, akik szeretik a fegyvereket. Az Élesítve című filmben két ilyen csaj is látható, igaz, nem bikiniben, de a lényegen ez mit sem változtat. Mert hiába ketyeg az óra, és élesednek a biológiai fegyverek, hiába feszül egymásnak a CIA és az MI5, és hiába forgatja a szemét (mindenki a sajátját) Michael Douglas és John Malkovich, ez az egynyári akcióthriller akkor ér valamit, amikor a csajok fegyvert fognak. Amikor Noomi Rapace mindkét kezében hangtompítós pisztollyal tör utat magának egy szobányi fegyveres sűrűjében, vagy az, ahogy Toni Collette jobbjában egy gépfegyverrel, baljában pedig egy másikkal ereszt meg egy sorozatot, az igen, az jó mulatság, női munka. Hiába azonban Noomi és Toni minden tökössége, ha egy meghitt, lélektől lélekig beszélgetés során, miközben az agg CIA-főnök (Douglas) keze felkúszik a komor CIA-s lány vállára (Rapace), a férfi teljes komolysággal, atyaian ilyet szól: „Engedd már el a múltat, különben az utadban áll, amikor számít.” Lehet persze, hogy a CIA-sek maguk közt így beszélnek, és a realizmus olyan mélységével van dolgunk, amire eddig nem volt példa az ügynökös-terroristás filmekben – ez esetben úttörő vállalkozásról van szó, és az Élesítve mégsem az a hervasztóan olcsó utánzat, aminek első, második vagy harmadik látásra tűnt.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.