magyarnarancs.hu: Az Éljen a szabadságban az olasz politikai élet ellentmondásait vizsgálta. Most a nemzetközi gazdasági élet elitjét piszkálgatja.
Roberto Andò: Már régóta érdekel a hatalomgyakorlás gépezete. Az előző filmemben a politika kiüresedésével foglalkoztam, a politikusok szorongásaival, a felelősség elhárításával. Korunkat láthatatlan gazdasági folyamatok határozzák meg. Ezért találtam ki egy reális alaphelyzetet a G8-ak csúcstalálkozójáról, ahová megfigyelőként gyakran meghívnak ismert személyiségeket a kultúra, a művészetek területéről is. Az én „találmányom” Salus, a karthauzi szerzetes, aki a maga letisztultságával, csendjével földönkívülinek számít e társaságban. Megjelenése behozza a kételyt.
magyarnarancs.hu: Nem tart attól, hogy a sok idézettel a Bibliától Szent Ágostonon át Georges Bataille filozófiai téziseiig túlságosan metafizikai szintre vitte a filmet?
RA: Nem titkolt szándékom, hogy magasabb szinten is megszólítsam a nézők lelkiismeretét. A mai közönség túlságosan elkényelmesedett. Folyamatos támadások érik az ingerküszöbét a véres krimik, akciómozik, horrorfilmek révén. Szükség van olyan figurákra, akikkel azonosulhat. Manapság a deviáns figurák, a rossz fiúk vannak úgymond divatban. A forgatókönyvírók és a rendezők is a könnyebb utat választják, a bűnelkövetőket emelik piedesztálra. Toni Servillóval (interjúnk vele itt), akihez sok évtizedes barátság fűz és az alkotótársam, ezzel az irányzattal megyünk szembe. A negatív hősök mítosza helyett a pozitív hős lehetséges változatát, Salus figuráját is közösen alkottuk meg. Úgy érzem, hogy ez felelősség kérdése.
| ||
magyarnarancs.hu: A keresztény tanokat hitelesen képviselő Ferenc pápával rokon figura Salus; irgalomra, együttérzésre inti a világ vezetőit.
RA: Igen, mindenképpen Ferenc pápa jelenti a mércét. Egyedül van a maga tisztaságával, mégis olyan erős a kisugárzása, hogy ő uralja a színpadot, még a politikai színpadot is. Szavainak, nyelvezetének politikai értelme van egy olyan világban, amit a pénzemberek kinyilatkoztatásai uralnak. Szerintük nincsenek alternatívák, azt kell követni, amit a profitérdekek sugallnak. Ferenc pápa tükröt tart elénk, felébreszti a lelkiismeretünket arra vonatkozóan, hogy nem birtokolhatunk mindent olyan módon, ahogyan tesszük. A visszatérést hirdeti az élet valódi értékei felé. Amink van, amit termelünk, kötelességünk megosztani azokkal, akik hiányt szenvednek. A szó legnemesebb értelemében vett politikai súlya van a szavainak. Különösen most, amikor emberi mivoltunkban kell vizsgáznunk olyan égető kérdésben, mint a menekültválság. A politika névtelen, jeltelen masszának tekinti azokat az embereket, akik háborúk sújtotta övezetekből menekülnek. A civilizált nyugat hajlamos megfeledkezni arról, hogy az emberiség történetében mindig is voltak tömeges népvándorlások. Nem fog célba érni egyes politikusok azon elképzelése, hogy hatalomféltésből, a szavazók megnyeréséből falakat építenek a menekültek előtt. Az elutasítás, a kizárás nem az ember, hanem az ördög politikája. Ha csak azokra a honfitársaimra gondolok, akik Amerikában találtak maguknak új hazát. Mi lett volna velük, ha New Yorkban partot érve, kiutasítják őket a befogadás helyett? A könyörtelen populizmusnak, amit egyes európai országok, köztük Magyarország hivatalos politikája is képvisel, semmi köze a valósághoz, az észérvekhez. Kizárólag a megkülönböztetés, az elutasítás ördögi eszméjével rokon.
| ||
magyarnarancs.hu: Fellini asszisztenseként kezdte a filmes pályafutását. Az álmokon keresztül politizáló rendezőnek tartotta őt.
RA: Az És a hajó megy című filmben voltam Fellini asszisztense, ami kétségkívül megelőzte a nyugati világ politikai hajótörését. A neorealizmustól Fellinin át Rosi vagy akár Visconti mozijáig, akiknek szintén a munkatársa voltam, az olasz film mindig is a valóság és a képzelet határán találta meg az önazonosságát. A neorealizmus egyszerű valóságképlete már túlhaladott. Igyekszem hidat találni a valóság és a képzelet között úgy, hogy közben a társadalmi folyamatok nyugtalanságát is szem előtt tartom. Az én mozim a valóság másik arcára, a rejtett dolgokra kíván ablakot nyitni.
