Elvált anyjának új pasijával zötykölődik le Duncan a nyaralóba, hogy ott a széthullott családok érzelmi traumái mellé a felnövésfilmek beavatásélményeit is sorra begyűjtse (brékelés, csajstírölés, férfihaverság, első csók, nagyjából ebben a sorrendben). Valahol a pubertásfantázia és a válási statisztikák rögvalósága között ingázik a film, amely a sekélyes amerikai verseny- és szépségkultúrához is vágna pár sértést, de azért azt is megengedi félszeg Duncanjének, hogy becserkéssze a tengerpart álombakfisát. Mindenesetre az enyhén felsrófolt érzelmi hitelesség - sérült, magánytól félő figurák sertepertélnek nyaralóik strandhomokján - gördülékenyebbé teszi a coming-of-age sztori elrozsdált fordulatait is. Csak a tanulság ijesztő, miszerint az érzelmi érés csak az atomjaira hullott családtól messze következhet be. A helyi víziparkban munkát találó Duncan suta különcök táborában lel magára, mentorává a Sam Rockwell-arcú Owen válik, aki favicceivel laposítja a film humorát. A tanulságot persze már az eltalált nyitójelenet óta sejtjük, mikor a pótapa Duncan komplett személyiségét osztályozná tízes skáláján. A sebeket tehát érzéssel vájták ki, csak elfelejtettek hozzá poénokat mellékelni - inkább csupán kínos maradt így ez a nyár.
Az InterCom kiadványa
