Interjú

„A kettő együtt sok”

Nicolas Pleskof filmrendező  

Film

Agatha Christie hatása megkerülhetetlen, a műfaj szabályai pedig olyan kötöttek, hogy muszáj valami újdonsággal csavart vinni beléjük – mondta el a rendező, aki Gyilkos party címmel rendezett most egy „ki a tettes?” típusú krimit. A francia filmízlésről, Wes Andersonról és a vírushelyzetben zajló forgatásról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A Gyilkos partyban egy különc milliárdost gyilkolnak meg a kastélyában, a főhősnek pedig a jelen lévő családtagok között kell megtalálnia a tettest. Nem csak a sztori, de a plakát is kísértetiesen hasonlít az amerikai Tőrbe ejtvére.

Nicolas Pleskof: Rian Johnson filmje nem lehetett hatással rám, hisz’ nem láttam. Az, hogy a poszter ezt idézi, pusztán stratégiai reklámkérdés volt: mindkettő „ki a tettes?” típusú (whodunit) krimi vígjátékelemekkel, a Tőrbe ejtve pedig az utolsó ilyen mozi, amely sikert ért el. Persze azt sejtem, hogy akadhat közös pont a két film között: mindkettő Agatha Christie-t vagy épp a klasszikus amerikai krimiket idézi. A Gyilkos party viszont közelebb áll a komédiához, hiszen paródiaszerűen játszik a műfaj kliséivel, ettől pedig még metábbnak tűnik a Tőrbe ejtvénél.

MN: Azóta sem nézte meg azt a filmet?

NP: Nem, egyszerűen túl sok kérdést és zaklatást kaptam, miszerint biztos le akartam másolni. Azok viszont, akik mindkettőt látták, azt mondták, hogy nem is hasonlítanak annyira egymásra. Szóval, aki a Tőrbe ejtve francia remake-jét várja, az valószínűleg csalódni fog. De azért én is tervezem megnézni…

MN: Agatha Christie-től melyik a kedvenc könyve?

NP: A Tíz kicsi néger, amelynek a címét Franciaországban már megváltoztatták valami kevésbé sértőre – van is ezzel kapcsolatban egy poén a filmemben. A regény nem csak nekem volt maradandó élmény, hatása máig érezhető: a műfaj ebben lefektetett szabályait nem lehet megkerülni. Agatha Christie művei azért érvényesek még mindig, mert sokkal többek, mint egyszerű gyilkossági rejtvények. Játékok, miközben családi, szociális témákról is beszélnek, nem beszélve az akkori angol társadalomról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.