Interjú

„A kettő együtt sok”

Nicolas Pleskof filmrendező  

Film

Agatha Christie hatása megkerülhetetlen, a műfaj szabályai pedig olyan kötöttek, hogy muszáj valami újdonsággal csavart vinni beléjük – mondta el a rendező, aki Gyilkos party címmel rendezett most egy „ki a tettes?” típusú krimit. A francia filmízlésről, Wes Andersonról és a vírushelyzetben zajló forgatásról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A Gyilkos partyban egy különc milliárdost gyilkolnak meg a kastélyában, a főhősnek pedig a jelen lévő családtagok között kell megtalálnia a tettest. Nem csak a sztori, de a plakát is kísértetiesen hasonlít az amerikai Tőrbe ejtvére.

Nicolas Pleskof: Rian Johnson filmje nem lehetett hatással rám, hisz’ nem láttam. Az, hogy a poszter ezt idézi, pusztán stratégiai reklámkérdés volt: mindkettő „ki a tettes?” típusú (whodunit) krimi vígjátékelemekkel, a Tőrbe ejtve pedig az utolsó ilyen mozi, amely sikert ért el. Persze azt sejtem, hogy akadhat közös pont a két film között: mindkettő Agatha Christie-t vagy épp a klasszikus amerikai krimiket idézi. A Gyilkos party viszont közelebb áll a komédiához, hiszen paródiaszerűen játszik a műfaj kliséivel, ettől pedig még metábbnak tűnik a Tőrbe ejtvénél.

MN: Azóta sem nézte meg azt a filmet?

NP: Nem, egyszerűen túl sok kérdést és zaklatást kaptam, miszerint biztos le akartam másolni. Azok viszont, akik mindkettőt látták, azt mondták, hogy nem is hasonlítanak annyira egymásra. Szóval, aki a Tőrbe ejtve francia remake-jét várja, az valószínűleg csalódni fog. De azért én is tervezem megnézni…

MN: Agatha Christie-től melyik a kedvenc könyve?

NP: A Tíz kicsi néger, amelynek a címét Franciaországban már megváltoztatták valami kevésbé sértőre – van is ezzel kapcsolatban egy poén a filmemben. A regény nem csak nekem volt maradandó élmény, hatása máig érezhető: a műfaj ebben lefektetett szabályait nem lehet megkerülni. Agatha Christie művei azért érvényesek még mindig, mert sokkal többek, mint egyszerű gyilkossági rejtvények. Játékok, miközben családi, szociális témákról is beszélnek, nem beszélve az akkori angol társadalomról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).