Az iszlám szerint egy férfinak akár négy felesége is lehet. Ezért a rákos és idősödő Fatma asszony maga választ szép, fiatal szüzet ugyancsak nem fiatal férjének, hogy legyen, aki gondját viseli a gyermekeknek, ha az elkerülhetetlennek látszó bekövetkezik. Ám míg az asszony csodával határos módon felgyógyul, a férfi váratlanul meghal. Mi legyen hát a fiatalasszonnyal? A felvetés szinte balladai, az archaikus dráma kibontakozását azonban néhány apróság nehezíti.
Legelőbb is, hogy a történet nem a távoli múltban játszódik, hanem napjainkban, s a nevezett török család évtizedek óta Bécsben él. Még ha a környezettől elzárva is: osztrák legfeljebb mutatóban bukkan fel a török negyedben, németül csak akkor beszélnek, ha nem akarják, hogy az új asszony is értse. Felvetődik a kérdés, vajon miért gondolja egy ötven körüli, mégiscsak Európában élő nő, hogy javarészt felnőtt gyerekeinek egy 18 éves pótmamára lesz leginkább szükségük? Ahhoz, hogy a történet egyébként kellő drámaisággal és érzékenységgel kibomló kanyargásait elfogadjuk és értékelni tudjuk, mindenképpen szükséges figyelmen kívül hagyni a kiinduló helyzet életidegenségét. Az első filmes Umut Dag sem reflektál saját filmje alaphelyzetére: a másodfeleségesdi olyan neki, mint a csapból folyó víz, föl sem merül benne, hogy szereplői valamilyen viszonyt alakíthatnának ki magával e súlyosan középkori képződménnyel. Csak a másodfeleség személyével. ' viszont csak vesztese lehet a helyzetnek, amelynek voltaképpeni betegessége fordít végül egymás ellen mindenkit.
Forgalmazza a Vertigo Média
