Film

Dán, dánabb, legdánabb

Susanne Bier: Csak a szerelem számít

Film

Olyan nincs, hogy valahol ne létezne a Kiöregedett James Bondok Klubja című kabarészkeccs: ülnek a kispadon a hajdan 007-est alakító arcok, s ha felkérés jön egy főzőműsortól vagy valamelyik kicsi, de lelkes ország filmrendezőjétől, a kissé molyrágta, megereszkedett alakok közül mindig van egy, aki feltápászkodik, és szolgálatra jelentkezik.

A vidámságot az okozza, hogy hősünk ugyanazzal a komolysággal készít szuflét, vagy ront be egy kis ország kis fodrászatába hajat vágatni, mint amikor még a világ megmentésén ügyködött. Aki valamiért elmulasztotta volna e rendkívül szellemes szkeccset, most kárpótolhatja magát a friss Oscar-díjas Susanne Bier mélyen dán filmjével. Dánabb már nem is lehetne a produkció, hiszen benne van minden, ami az elmúlt 15 évben a dán film középmezőnyével megesett. Aki valamiért elmulasztotta volna e szép skandináv sikertörténetet, ugyancsak pótolhatja a lemaradást, a Csak a szerelem számít ugyanis összegző-betetőző mű, melyben a Születésnap, a Hogy szeretsz?, az Olasz nyelv kezdőknek, a Testvéred feleségét (közülük kettő Bier műve) és még ki tudja, hány dán dráma és komédia legszebb pillanatai ismétlődnek az egy poén, egy dráma, egy poén ritmusára. Itt van mind, ami a dán filmet a kis emberi drámák európai fősodrába emelte; oda, ahol a konyhaábrázolás oly reális, hogy minden átlagkeresetű európai ráismerhet a saját főzőfülkéjére, a drámák viszont olyan flottak, hogy az ember szinte kedvet kap egy könnyebb családi krízishez. E nagy dánság kellős közepén pedig egyszer csak felbukkan Pierce Brosnan mint komor nagybani zöldségkereskedő, és ami addig a dán film nagy önünneplő jelmezbáljának tűnt, egyszer csak a Kiöregedett James Bondok Klubja című szkeccsbe vált át. A rendezői jó szándék pedig megvan, hiszen a máig harcoló Brosnan mellett a dánok saját nevelésű sztárjai is szóhoz jutnak. Végre megtudhatná a világ, micsoda nagy színésznő Paprika Steen, ám fájdalom, ez az édesbús, a Születésnap és a Mamma Mia! vadházasságából született produkció nem az általa játszott, mindig rosszkor mindig rosszat karattyoló némberről, hanem a citromba harapott zöldségmogul és a kemoterápiára járó dán fodrásznő társadalmi osztályokon átívelő nagy vonzalmáról szól. Meg az olasz naplementék örök északi vágyáról, melyet - egész nemzetét kárpótlandó - Susanne Bier ötpercenként beteljesít.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Neked ajánljuk