Film

Dán, dánabb, legdánabb

Susanne Bier: Csak a szerelem számít

Film

Olyan nincs, hogy valahol ne létezne a Kiöregedett James Bondok Klubja című kabarészkeccs: ülnek a kispadon a hajdan 007-est alakító arcok, s ha felkérés jön egy főzőműsortól vagy valamelyik kicsi, de lelkes ország filmrendezőjétől, a kissé molyrágta, megereszkedett alakok közül mindig van egy, aki feltápászkodik, és szolgálatra jelentkezik.

A vidámságot az okozza, hogy hősünk ugyanazzal a komolysággal készít szuflét, vagy ront be egy kis ország kis fodrászatába hajat vágatni, mint amikor még a világ megmentésén ügyködött. Aki valamiért elmulasztotta volna e rendkívül szellemes szkeccset, most kárpótolhatja magát a friss Oscar-díjas Susanne Bier mélyen dán filmjével. Dánabb már nem is lehetne a produkció, hiszen benne van minden, ami az elmúlt 15 évben a dán film középmezőnyével megesett. Aki valamiért elmulasztotta volna e szép skandináv sikertörténetet, ugyancsak pótolhatja a lemaradást, a Csak a szerelem számít ugyanis összegző-betetőző mű, melyben a Születésnap, a Hogy szeretsz?, az Olasz nyelv kezdőknek, a Testvéred feleségét (közülük kettő Bier műve) és még ki tudja, hány dán dráma és komédia legszebb pillanatai ismétlődnek az egy poén, egy dráma, egy poén ritmusára. Itt van mind, ami a dán filmet a kis emberi drámák európai fősodrába emelte; oda, ahol a konyhaábrázolás oly reális, hogy minden átlagkeresetű európai ráismerhet a saját főzőfülkéjére, a drámák viszont olyan flottak, hogy az ember szinte kedvet kap egy könnyebb családi krízishez. E nagy dánság kellős közepén pedig egyszer csak felbukkan Pierce Brosnan mint komor nagybani zöldségkereskedő, és ami addig a dán film nagy önünneplő jelmezbáljának tűnt, egyszer csak a Kiöregedett James Bondok Klubja című szkeccsbe vált át. A rendezői jó szándék pedig megvan, hiszen a máig harcoló Brosnan mellett a dánok saját nevelésű sztárjai is szóhoz jutnak. Végre megtudhatná a világ, micsoda nagy színésznő Paprika Steen, ám fájdalom, ez az édesbús, a Születésnap és a Mamma Mia! vadházasságából született produkció nem az általa játszott, mindig rosszkor mindig rosszat karattyoló némberről, hanem a citromba harapott zöldségmogul és a kemoterápiára járó dán fodrásznő társadalmi osztályokon átívelő nagy vonzalmáról szól. Meg az olasz naplementék örök északi vágyáról, melyet - egész nemzetét kárpótlandó - Susanne Bier ötpercenként beteljesít.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”