Magyar Narancs: Tapasztalt deszkásként, de kezdő forgatókönyvíróként írta Larry Clark kérésére a Kölyköket. Hogy esett e nagy találkozás?
HK: A haverjaimmal zúztam a Washington Square Parkban (a deszkások kedvelt helye Manhattanben - a szerk.), amikor Larry Clark megjelent, és fényképezni kezdett minket (Clark több, kamaszokról szóló fotósorozat szerzője - a szerk.). Kiszúrt engem, szóba elegyedtünk, és mondtam neki, hogy filmeket akarok csinálni, s ő is mondta nekem, hogy filmeket akar csinálni. Erre odaadtam neki, mert akkoriban mindig magamnál tartottam a hátizsákomban, azt a VHS-t, amin egy gimnáziumi próbálkozásom volt. Megnézte, felhívott és megkérdezte, akarok-e forgatókönyvet írni neki. Naná, hogy akartam. Iszonyatosan menő dolog volt ilyen fiatalon a filmkészítés közelébe kerülni.
MN: Azóta mintha eltávolodtak volna.
HK: Rég nem beszéltünk.
MN: Mi történt?
HK: Nem nagy ügy, nem hiszem, hogy bármelyikünk is neheztelne a másikra. Eltávolodtunk, ennyi az egész.
MN: Talált viszont új szövetségeseket; Gaspar Noé (a Visszafordíthatatlan rendezője) és Werner Herzog (Korine két filmjének is szereplője) személyében.
HK: Gaspar Noéval jó haverok vagyunk, jól szórakoztunk. Azóta tart a barátságunk, hogy filmeket kezdtünk készíteni. Támogatjuk egymást. A nagybetűs mozi katonái vagyunk mindketten.
MN: És Herzog?
HK: Ő olyan, mintha az apám lenne. Gyakran beszélünk. Ő is harcostárs, a mozi katonája.
MN: Hogyan lesz valakiből a mozi katonája?
HK: Missziót teljesítünk. Nyomulunk előre, és azokat a filmeket készítjük el, amiket el kell készítenünk, mert belső késztetést érzünk rá. Kölyökkorom óta ugyanaz a program fut bennem; mániámmá válik egy kép vagy egy történet, és addig nem ereszt, amíg filmet nem csinálok belőle. Ezt jelenti.
MN: A Spring Breakers esetében mi fogta meg?
HK: Egy teljesen egyedi s egyedülállóan amerikai kulturális jelenség, ami minden évben megismétlődik. A tavaszi szünet hete, amikor minden kölyök kocsiba vágja magát, és meg sem áll Floridáig. Ott aztán csúnyán szétcsapják magukat. Mindent szétrombolnak, mindent megdugnak, mindenféle drogot magukba tömnek, majd visszaszállnak a kocsiba, s mintha mi sem történt volna, visszamennek a szolid, polgári diáklétbe.
MN: Vett részt hasonló élménytúrán?
HK: Ilyenen nem, de azért én is megéltem egy-két őrült dolgot.
MN: Olyasmiket is, mint a filmje szereplői?
HK: Gyilkosságba sosem keveredtem, de azért voltak durva dolgok.
MN: Mi volt a legdurvább?
HK: 12 éves voltam, a haverokkal gördeszkáztunk, és találtunk egy levágott emberfejet egy gödörben. Mintha letépték volna valami alvilági leszámolás során.
MN: Milyen érzés volt?
HK: Borzalmas. De nem bírtam nem megfigyelni, hogy milyen menő frizurája van a fickónak. Egy hatalmas mohikán taraj.
MN: A Julien Donkey-Boy és a Mister Lonely (nálunk Imitátorok) című filmje között nyolc év szünetet tartott. A drogok miatt?
HK: Részben, és egy sor más dolog miatt is. Kész voltam mentálisan, nem akartam több filmet csinálni. Nem bírtam tovább, le kellett lécelnem. De egy évtizede már tiszta vagyok. 'rült idők voltak, és nem hiányoznak. Normális életet élek, feleséggel-gyerekkel, és filmeket csinálok. Jobban bejön az új életem, mint a régi.
Spring Breakers - Csajok szabadonA Trash Humpers kukakefélői felől nézve tényleg gyanús, hogy a Spring Breakers elgengszteresedő bikinis tinijeiben több van, mint egy "ezek a fiatalok" kezdetű kritika. Hogy ezekkel a tangányi princeszekkel, akik a legnagyobb tömegzüllések közepette is szépen vannak fényképezve, valami célja is van a neonfények hidegére fogékony alkotónak, s nem csak a régi nóta, a kiüresedünk 'n' kallódunk van ügyesen remixelve.  Ha Korine az Ízek, imák szerelmek 2-vel tér vissza, sokan akkor is úgy nézik a filmjét, mint forradalmi művet, mely a giccs ellen a giccsel veszi fel a harcot, s míg a felszínen a megtévesztésig hű a jól ismert sémákhoz, lentről, a mélyből egy megzabolázhatatlan alkotó fogalmaz kíméletlen kritikát a látottak ellenében. A Spring Breakers részben teljesíti is a zsenikkel szembeni elvárásokat: a felszínen a megtévesztésig hasonlít egy felpörgetett tinédzserfantáziához, de a megzabolázhatatlan alkotónak közbejöhetett valami, mert a mélyből semmi sem jön fel, legfeljebb egy idősebb filmkészítő nyálcsorgatós sóhaja, hogy de szívesen benne lenne ő is valami bikinis buliban. A Fórum Hungary bemutatója |
