A mozi katonái - Harmony Korine filmrendező

Film

A gördeszkásból lett filmes, az amerikai független film üdvöskéje 19 évesen írta meg a Kölykök forgatókönyvét, 23 évesen már rendezett (a Gummo az 1997-es év legjobb és legrosszabb filmjeinek listáját is vezette), és még 30 sem volt, amikor kiégett. Most futó filmje, a Spring Breakers - Csajok szabadon miatt hívtuk fel.

Magyar Narancs: Tapasztalt deszkásként, de kezdő forgatókönyvíróként írta Larry Clark kérésére a Kölyköket. Hogy esett e nagy találkozás?

HK: A haverjaimmal zúztam a Washington Square Parkban (a deszkások kedvelt helye Manhattanben - a szerk.), amikor Larry Clark megjelent, és fényképezni kezdett minket (Clark több, kamaszokról szóló fotósorozat szerzője - a szerk.). Kiszúrt engem, szóba elegyedtünk, és mondtam neki, hogy filmeket akarok csinálni, s ő is mondta nekem, hogy filmeket akar csinálni. Erre odaadtam neki, mert akkoriban mindig magamnál tartottam a hátizsákomban, azt a VHS-t, amin egy gimnáziumi próbálkozásom volt. Megnézte, felhívott és megkérdezte, akarok-e forgatókönyvet írni neki. Naná, hogy akartam. Iszonyatosan menő dolog volt ilyen fiatalon a filmkészítés közelébe kerülni.

MN: Azóta mintha eltávolodtak volna.

HK: Rég nem beszéltünk.

MN: Mi történt?

HK: Nem nagy ügy, nem hiszem, hogy bármelyikünk is neheztelne a másikra. Eltávolodtunk, ennyi az egész.

MN: Talált viszont új szövetségeseket; Gaspar Noé (a Visszafordíthatatlan rendezője) és Werner Herzog (Korine két filmjének is szereplője) személyében.

HK: Gaspar Noéval jó haverok vagyunk, jól szórakoztunk. Azóta tart a barátságunk, hogy filmeket kezdtünk készíteni. Támogatjuk egymást. A nagybetűs mozi katonái vagyunk mindketten.

MN: És Herzog?

HK: Ő olyan, mintha az apám lenne. Gyakran beszélünk. Ő is harcostárs, a mozi katonája.

MN: Hogyan lesz valakiből a mozi katonája?


HK: Missziót teljesítünk. Nyomulunk előre, és azokat a filmeket készítjük el, amiket el kell készítenünk, mert belső késztetést érzünk rá. Kölyökkorom óta ugyanaz a program fut bennem; mániámmá válik egy kép vagy egy történet, és addig nem ereszt, amíg filmet nem csinálok belőle. Ezt jelenti.

MN: A Spring Breakers esetében mi fogta meg?

HK: Egy teljesen egyedi s egyedülállóan amerikai kulturális jelenség, ami minden évben megismétlődik. A tavaszi szünet hete, amikor minden kölyök kocsiba vágja magát, és meg sem áll Floridáig. Ott aztán csúnyán szétcsapják magukat. Mindent szétrombolnak, mindent megdugnak, mindenféle drogot magukba tömnek, majd visszaszállnak a kocsiba, s mintha mi sem történt volna, visszamennek a szolid, polgári diáklétbe.

MN: Vett részt hasonló élménytúrán?

HK: Ilyenen nem, de azért én is megéltem egy-két őrült dolgot.

MN: Olyasmiket is, mint a filmje szereplői?

HK: Gyilkosságba sosem keveredtem, de azért voltak durva dolgok.

MN: Mi volt a legdurvább?

HK: 12 éves voltam, a haverokkal gördeszkáztunk, és találtunk egy levágott emberfejet egy gödörben. Mintha letépték volna valami alvilági leszámolás során.

MN: Milyen érzés volt?

HK: Borzalmas. De nem bírtam nem megfigyelni, hogy milyen menő frizurája van a fickónak. Egy hatalmas mohikán taraj.

MN: A Julien Donkey-Boy és a Mister Lonely (nálunk Imitátorok) című filmje között nyolc év szünetet tartott. A drogok miatt?

HK: Részben, és egy sor más dolog miatt is. Kész voltam mentálisan, nem akartam több filmet csinálni. Nem bírtam tovább, le kellett lécelnem. De egy évtizede már tiszta vagyok. 'rült idők voltak, és nem hiányoznak. Normális életet élek, feleséggel-gyerekkel, és filmeket csinálok. Jobban bejön az új életem, mint a régi.

Spring Breakers - Csajok szabadon

A Trash Humpers kukakefélői felől nézve tényleg gyanús, hogy a Spring Breakers elgengszteresedő bikinis tinijeiben több van, mint egy "ezek a fiatalok" kezdetű kritika. Hogy ezekkel a tangányi princeszekkel, akik a legnagyobb tömegzüllések közepette is szépen vannak fényképezve, valami célja is van a neonfények hidegére fogékony alkotónak, s nem csak a régi nóta, a kiüresedünk 'n' kallódunk van ügyesen remixelve.


Ha Korine az Ízek, imák szerelmek 2-vel tér vissza, sokan akkor is úgy nézik a filmjét, mint forradalmi művet, mely a giccs ellen a giccsel veszi fel a harcot, s míg a felszínen a megtévesztésig hű a jól ismert sémákhoz, lentről, a mélyből egy megzabolázhatatlan alkotó fogalmaz kíméletlen kritikát a látottak ellenében. A Spring Breakers részben teljesíti is a zsenikkel szembeni elvárásokat: a felszínen a megtévesztésig hasonlít egy felpörgetett tinédzserfantáziához, de a megzabolázhatatlan alkotónak közbejöhetett valami, mert a mélyből semmi sem jön fel, legfeljebb egy idősebb filmkészítő nyálcsorgatós sóhaja, hogy de szívesen benne lenne ő is valami bikinis buliban.

A Fórum Hungary bemutatója

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.