Žiga Virc dokumentumfilmje az amerikai–jugoszláv rakétaprogram (sic!) egy tragikomikus epizódját dolgozza fel, a jugóktól megszokott lendülettel és szarkazmussal. Már a téma is abszurd, nem csoda, ha egy ideig dolgozik bennünk a gyanú, hogy ez nem lehet igaz, áldokut vagy mocumentaryt látunk, Makavejev után szabadon. Vagy Želimir Žilnik után, aki éppen filmünk egyik főhősét viccelte meg a Tito újra köztünkben.
Az ötvenes-hatvanas évek a hidegháború és a két tábor ádáz versengésének kora, míg a két oldal között az ún. el nem kötelezett országok élik világukat. E csoportozat prominens alakja Tito, aki fáradságos munkával építi a szocializmust, valamint saját kultuszát, és nem veti meg a luxust, sőt. Világsikerre vágyva adja áldását a jugoszláv űrprogramra, amelyet egy szlovén tudósnak az 1920-as évekből fennmaradt rakétaterveire alapoznak. A dolog fejlettsége a német mérnökhallgatók első világháború utáni kísérleteinek szintjén lehet, ahonnét még elég hosszú út vezetett a V2-ig. A jugók legsikeresebb kilövése az olasz felségvizekig juttat egy malacot, de nincs pénz a folytatásra, és a nagy ívű projekt hamvába hal.
Ám ’57-ben a szovjet Szputnyik–1 teljes kétségbeesésbe dönti az amerikaiakat, lázas kutatásba fognak, megalakul a NASA, a CIA pedig előáll a szigorúan titkos jugoszláv rakétáról szerzett infókkal. És innentől átzuhanunk egy Kusturica-szerű bohózatba, holott még mindig egy dokumentumfilmet nézünk, sok remek archív felvétellel, oknyomozó történész-levéltárossal, eredeti helyszínekkel, a korszak és az események közvetlen tanúival, ahogy azt kell. És Slavoj Žižekkel, aki – zokniban és klubfotelban – szociálpszichológiai kontextusba teszi az egész cifra ügyet.
Azért maradnak kétségeink. Való igaz, hogy a sok „szigorúan bizalmas” pecsét, a bonyolult fedett manőverek súlyt és hitelt tudnak adni egy történetnek, de látatlanban, puszira kifizetni mai áron 50 milliárd dollárt (a NASA akkori költségvetésének a háromszorosát) egy délkelet-európai diktátornak? Ekkora fiaskót tényleg csak egy Holdra szállással egybekötött fél évszázados titkosítással lehet feledtetni.
A Houston… járt már nálunk, egy-két éve a Verzió is vetítette, de akinek kimaradt, annak itt az új lehetőség e remekült megcsinált és történelmi tanulságokban is bővelkedő dokumentumfilmre.
A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (2018. január 24–28.) műsorán
