Film

A legsötétebb óra

  • - kg -
  • 2018. február 18.

Film

Azt talán már senki sem vitatja, hogy ki nyerte a második világháborút, és abban is nagy egyetértés mutatkozik, hogy mindebben egy Winston Churchill nevű britnek mekkora szerepe volt, de azért még így is vannak fehér foltok a történetben. Azt például a szűk történészszakmán kívül aligha tudta emberfia, hogy milyenek voltak Churchill reggelire felszolgált tükörtojásai. A legsötétebb óra tojás- és baconügyben is eligazít, de az angol reggeli összetevői mellett a nagy ember történelemformáló szerepét is megvilágítja. Utóbbi nem tartogat nagy meglepetéseket; igen, a frissen megválasztott miniszterelnöknek odahaza is akadtak nagy csörtéi, és csak kis híja volt, hogy nem kényszerült béketárgyalásra Hitlerrel, ám ez meg néhány büszke angolszalonna (plusz egy lelkes gépíró kisasszony) még nem elég egy mozifilmhez. Gary Oldman viszont nemcsak elég, hanem egyenesen sok is, de nagy emberhez nagy színész jár, nagy színészhez pedig minőségi műtoka. Gyanúnk szerint Oldman azt a tokát kapta meg, amit Anthony Hopkins viselt Hitchcock-alakításához, a hasonlóság mindenesetre meggyőző. Oldman Winstonja valamennyi olyan helyiségben megfordul, ahová a királyok is gyalog járnak, mert a political animal mellett a magánembert is mutatni kell – innen a tojás is. Oldman úgy vonul, mint sztárfellépő egy revüshow-ban, már csak a tánckar hiányzik mellőle. Ha dalra fakadna, azon sem csodálkoznánk – talán majd a Winston, a musical c. folytatásban. Reméljük azt Mel Brooks rendezi majd, aki már bizonyított (lásd Springtime for Hitler) a háborús musicalek terén.

A UIP–Duna Film bemutatója

 

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.