Film

A nagymester

Film

Mondhatnánk, hogy Wong Kar-wai filmje igazi wuxia, amely a kungfuhős életét, kalandjait beszéli el; ám igazából csak annyit mondhatunk, hogy A nagymester annak készült, de nem lett az. Az Ip Man életét feldolgozó nagyszabású mozi nem igazán marad meg az életrajz keretei között, ami talán nem is baj.

Így sokkal inkább a harcművészeti iskolák csatáiba, a nagycsaládok és stílusok 30-as évektől követett, nem túl finom küzdelmeibe tekinthetünk bele. Az azonban, hogy ki kivel, miért és milyen elvek nevében küzd a történelmi tablóképekkel aláfestett kungfuódában, elég hamar követhetetlenné válik. A történet és a ritka, de annál enigmatikusabb, néhol szerencsesütibe illő kínai bölcsességekből összeálló dialógusok nem visznek sehova - Bruce Lee mesterének életrajza így mozgó festmény vagy jól komponált táncdarab marad.

Annak viszont nagyon jó. A harcjelenetekben annyi feszült agresz-szió és finomság van egyszerre, amennyit ritkán látunk európai vagy hollywoodi produkciókban. Gyönyörű, alapvetően a ritmusra alapozott, iszonyú precízen kidolgozott képi világot kapunk. Ha a történet nem is, ez bizonyára a vászon elé köti a nézőt - az atmoszférateremtés hihetetlenül erős. Az üresség viszont így is fájdalmas, a tiszteletadás igénye és a pátosz pedig olyannyira hangsúlyos, hogy az már-már giccs. A harcművészet formavilága mögött csupán némi nyugati szemnek mutogatott egzotikumot találunk - működhetne ez is, ha a rendező önkritikus akart volna lenni választott műfajával szemben... Ebben azonban a legkevésbé sem lehetünk biztosak.

Forgalmazza az MTVA; interjúnk a rendezővel online felületünkön olvasható

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.