tévésmaci

A párducléptű

  • tévésmaci
  • 2023. május 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché a királyné gyémántjait kergették, Troché fel akarta hívni Sztupát, ami nem tűnt túl nehéz feladatnak, még akkor sem, ha a Csőgyár utcától egészen a postáig kellett gyalogolni.

De már ez sem ment simán, mert ahogy Troché a Rákóczi úton haladt, nagy csődület állta útját, melyet ugyan első reakcióként minél jobban igyekezett volna kikerülni, de a szemébe ötlő pár apróság mégis azt súgta neki, hogy jobb, ha utánanéz a dolognak. Rendőrkocsik álltak működő stroboszkóppal az egyik ház előtt, itt lakik a suszter, gondolta Troché, de nem akart túl közel menni, bámész népség lebzselt a járdán, a kapuban egy szem rendőr tartotta vissza őket, egy-két elkapott szóból a szokvány dumára lehetett következtetni, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló, persze nyilvánvaló volt, hogy nem oszlik itt senki még sokáig. Mi történhetett? Troché felismerte a várakozók között a cipész gyerekeit, lompos, rossz arcú, rossz hírű fiatalkorú bűnözők, Kopasz, Kettyintős és a másik, ők ketten talán ikrek voltak, vagy csak testvérek, de megkülönböztetni csak a szvetterükről lehetett őket, ilyen nagy gombokkal elöl gombolós holmi volt, bordázott, az egyik sárga, a másik rózsaszínű, mindkettő jócskán kifakult állapotban. Valami vadállatias közöny látszott így féltávolból is az arcukon, amiből Troché azt szűrte le, hogy bármi is történt itt, abban ők erősen érintettek, végül mégis elkerülte a gyülekezetet, hamarosan úgy is tudni fogja mindenki, hogy mi történt, most fontosabb telefonálni. S különben is, amikorra idáig ért a gondolataiban, már a bíróság előtt járt, szamárság lett volna visszafordulni. A rendőrségnél bekanyarodott a postához, s közben aprópénzért túrt a zsebében, tantuszra. A két telefonfülke a bejáraton belül valami előtérben volt, s egy újabb ajtón kellett áthaladni az ablakokhoz, illetve a jobb kéz felől parkoló újságos nénihez, de mindkét fülkére ki volt akasztva az adekvát tablicsku: a készülék javítás alatt. Troché kifordult, tantuszt sem vett, van két fülke a tér túlsó oldalán, a trafik mellett, majd ott vesz. Szerencsére ott működtek is a telefonok, amit már távolról jelzett a sorban állók látványa. Troché odalépett a kétablakos trafikpavilonhoz, a rövidebb sorban előtte egy könnyes szemű kisfiú akart visszaváltani egy telefonérmét meg egy húszfilléres bélyeget, de a trafikos persze elhajtotta. Láthatóan a gyerek sem számított nagyon másra, tán csak azért jött, hogy elmondhassa magának, ő azért megpróbálta, s lépett is tovább, de Troché még időben elkapta a vállát, egytíz a kettő együtt, de oda’dom egy forintért. Troché adott egy bélást meg egy taslit, s szidta magát, mert vagy három tantuszt akart venni, de ezek után aligha állhat szóba a trafikossal. Kivárta a sorát, Sztupa a harmadik csengetésre vette fel, s csak ennyit kérdezett: a gyémántok? Itt, bazmeg… csak a rozsda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.