tévésmaci

A párducléptű

  • tévésmaci
  • 2023. május 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché a királyné gyémántjait kergették, Troché fel akarta hívni Sztupát, ami nem tűnt túl nehéz feladatnak, még akkor sem, ha a Csőgyár utcától egészen a postáig kellett gyalogolni.

De már ez sem ment simán, mert ahogy Troché a Rákóczi úton haladt, nagy csődület állta útját, melyet ugyan első reakcióként minél jobban igyekezett volna kikerülni, de a szemébe ötlő pár apróság mégis azt súgta neki, hogy jobb, ha utánanéz a dolognak. Rendőrkocsik álltak működő stroboszkóppal az egyik ház előtt, itt lakik a suszter, gondolta Troché, de nem akart túl közel menni, bámész népség lebzselt a járdán, a kapuban egy szem rendőr tartotta vissza őket, egy-két elkapott szóból a szokvány dumára lehetett következtetni, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló, persze nyilvánvaló volt, hogy nem oszlik itt senki még sokáig. Mi történhetett? Troché felismerte a várakozók között a cipész gyerekeit, lompos, rossz arcú, rossz hírű fiatalkorú bűnözők, Kopasz, Kettyintős és a másik, ők ketten talán ikrek voltak, vagy csak testvérek, de megkülönböztetni csak a szvetterükről lehetett őket, ilyen nagy gombokkal elöl gombolós holmi volt, bordázott, az egyik sárga, a másik rózsaszínű, mindkettő jócskán kifakult állapotban. Valami vadállatias közöny látszott így féltávolból is az arcukon, amiből Troché azt szűrte le, hogy bármi is történt itt, abban ők erősen érintettek, végül mégis elkerülte a gyülekezetet, hamarosan úgy is tudni fogja mindenki, hogy mi történt, most fontosabb telefonálni. S különben is, amikorra idáig ért a gondolataiban, már a bíróság előtt járt, szamárság lett volna visszafordulni. A rendőrségnél bekanyarodott a postához, s közben aprópénzért túrt a zsebében, tantuszra. A két telefonfülke a bejáraton belül valami előtérben volt, s egy újabb ajtón kellett áthaladni az ablakokhoz, illetve a jobb kéz felől parkoló újságos nénihez, de mindkét fülkére ki volt akasztva az adekvát tablicsku: a készülék javítás alatt. Troché kifordult, tantuszt sem vett, van két fülke a tér túlsó oldalán, a trafik mellett, majd ott vesz. Szerencsére ott működtek is a telefonok, amit már távolról jelzett a sorban állók látványa. Troché odalépett a kétablakos trafikpavilonhoz, a rövidebb sorban előtte egy könnyes szemű kisfiú akart visszaváltani egy telefonérmét meg egy húszfilléres bélyeget, de a trafikos persze elhajtotta. Láthatóan a gyerek sem számított nagyon másra, tán csak azért jött, hogy elmondhassa magának, ő azért megpróbálta, s lépett is tovább, de Troché még időben elkapta a vállát, egytíz a kettő együtt, de oda’dom egy forintért. Troché adott egy bélást meg egy taslit, s szidta magát, mert vagy három tantuszt akart venni, de ezek után aligha állhat szóba a trafikossal. Kivárta a sorát, Sztupa a harmadik csengetésre vette fel, s csak ennyit kérdezett: a gyémántok? Itt, bazmeg… csak a rozsda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.