A srác a seprűvel

Kris Kristofferson (1936–2024)

Film

Nem tudott jól énekelni. Nem volt ügyes gitáros. Színészi eszköztárát sem nevezheti senki túl széles körűnek. Sam Peckinpah, akinek három híres filmjében is szerepelt, valami olyasmit mondott róla, hogy találkozott már jobb színészekkel, de jobb emberrel még soha. Ám távolról sem ez a nyilván nagyon is viszonylagos jóembersége tette az amerikai kultúra egyik legnagyobb hatású alakjává, teremtő héroszává.

Dalszerzőként más tészta. A dalait játszotta/játssza mindenki, tényleg boldog-boldogtalan Elvistől Bob Dylanig, Jerry Lee Lewistól Mark Knopflerig, Frank Sinatrától a Margit-szigeti szökőkútig mindenki. S persze Johnny Cash, Willie Nelson és Janis Joplin. A Me and Bobby McGee-t, a Help Me Make It Through the Nightot vagy épp a Sunday Morning Coming Downt és a többit biztos ismeri mindenki. Vagy­is nem biztos. A világ talán legjobb rendőrségi propagandasorozatában, a napjainkban játszódó Blue Lightsban (2023) a belfasti szerv veteránja feszt azzal sokkolja fiatal kollégáját, hogy Kris Kristofferson micsoda egy világszám. Be nem áll a szája, többször is elmeséli az életrajz tán leghíresebb szakaszát, ám az ifjú próbarendőr csak néz, mint a moziban.

Visszatérve azonban az amerikai kultúrára gyakorolt hatására, nagyon határozottan kijelenthetjük, hogy azt nem csupán dalszerzőként érte el, abban bizony tökéletesen benne volt a fent fumigált gitárjátéka, a hangja és a színészi életműve is. Kris Kristofferson úgy a nagy egészben, mindezekkel együtt alkotott meghatározó erejű művet.

Legendák és mítoszok

Az életrajz tényleg mesébe illő. Vagy az is. Jó családból való gyerek. Az apja az Egyesült Államok légierejének kétcsillagos tábornoka, s mint ilyen, a fiát is katonai pályára szánja, s a dolog megy is a maga útján. A fiatal versenyző kezdetben a sporteredményeivel véteti észre magát, s az ilyesmi az Újvilágban köztudottan egyenes út a jobb egyetemek felé, bár neki szinte mindegy volt. Atlétika, amerikai foci, rögbi, később az ökölvívás számított a szakterületének. Aztán be is zupált, ahogy meg volt írva neki, szolgált például az NSZK-ban is (mint Elvis). A stúdiumaira sem lehetett panasz, Phi Beta Kappa Society, és hasonló nyalánkságok; 1958-ban diplomázott irodalomból (summa cum laude), majd jött – kell-e mondani, Rhodes-ösztöndíjasként – Oxford. Az út végén pedig egy katedra várta a West Pointon. Ha itt vége van, akkor is imponáló menetelés.

De Kris Kristofferson nem írta alá a híres katonai akadémián orra alá dugott szemtelenül megtisztelő szerződést, fuccsba ment az angol tanszék, ő inkább elutazott Nashville-be, és állást vállalt a Columbia Recordsnál – konkrétan viceházmesterit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."