A srác a seprűvel

Kris Kristofferson (1936–2024)

Film

Nem tudott jól énekelni. Nem volt ügyes gitáros. Színészi eszköztárát sem nevezheti senki túl széles körűnek. Sam Peckinpah, akinek három híres filmjében is szerepelt, valami olyasmit mondott róla, hogy találkozott már jobb színészekkel, de jobb emberrel még soha. Ám távolról sem ez a nyilván nagyon is viszonylagos jóembersége tette az amerikai kultúra egyik legnagyobb hatású alakjává, teremtő héroszává.

Dalszerzőként más tészta. A dalait játszotta/játssza mindenki, tényleg boldog-boldogtalan Elvistől Bob Dylanig, Jerry Lee Lewistól Mark Knopflerig, Frank Sinatrától a Margit-szigeti szökőkútig mindenki. S persze Johnny Cash, Willie Nelson és Janis Joplin. A Me and Bobby McGee-t, a Help Me Make It Through the Nightot vagy épp a Sunday Morning Coming Downt és a többit biztos ismeri mindenki. Vagy­is nem biztos. A világ talán legjobb rendőrségi propagandasorozatában, a napjainkban játszódó Blue Lightsban (2023) a belfasti szerv veteránja feszt azzal sokkolja fiatal kollégáját, hogy Kris Kristofferson micsoda egy világszám. Be nem áll a szája, többször is elmeséli az életrajz tán leghíresebb szakaszát, ám az ifjú próbarendőr csak néz, mint a moziban.

Visszatérve azonban az amerikai kultúrára gyakorolt hatására, nagyon határozottan kijelenthetjük, hogy azt nem csupán dalszerzőként érte el, abban bizony tökéletesen benne volt a fent fumigált gitárjátéka, a hangja és a színészi életműve is. Kris Kristofferson úgy a nagy egészben, mindezekkel együtt alkotott meghatározó erejű művet.

Legendák és mítoszok

Az életrajz tényleg mesébe illő. Vagy az is. Jó családból való gyerek. Az apja az Egyesült Államok légierejének kétcsillagos tábornoka, s mint ilyen, a fiát is katonai pályára szánja, s a dolog megy is a maga útján. A fiatal versenyző kezdetben a sporteredményeivel véteti észre magát, s az ilyesmi az Újvilágban köztudottan egyenes út a jobb egyetemek felé, bár neki szinte mindegy volt. Atlétika, amerikai foci, rögbi, később az ökölvívás számított a szakterületének. Aztán be is zupált, ahogy meg volt írva neki, szolgált például az NSZK-ban is (mint Elvis). A stúdiumaira sem lehetett panasz, Phi Beta Kappa Society, és hasonló nyalánkságok; 1958-ban diplomázott irodalomból (summa cum laude), majd jött – kell-e mondani, Rhodes-ösztöndíjasként – Oxford. Az út végén pedig egy katedra várta a West Pointon. Ha itt vége van, akkor is imponáló menetelés.

De Kris Kristofferson nem írta alá a híres katonai akadémián orra alá dugott szemtelenül megtisztelő szerződést, fuccsba ment az angol tanszék, ő inkább elutazott Nashville-be, és állást vállalt a Columbia Recordsnál – konkrétan viceházmesterit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.