A srác a seprűvel

Kris Kristofferson (1936–2024)

Film

Nem tudott jól énekelni. Nem volt ügyes gitáros. Színészi eszköztárát sem nevezheti senki túl széles körűnek. Sam Peckinpah, akinek három híres filmjében is szerepelt, valami olyasmit mondott róla, hogy találkozott már jobb színészekkel, de jobb emberrel még soha. Ám távolról sem ez a nyilván nagyon is viszonylagos jóembersége tette az amerikai kultúra egyik legnagyobb hatású alakjává, teremtő héroszává.

Dalszerzőként más tészta. A dalait játszotta/játssza mindenki, tényleg boldog-boldogtalan Elvistől Bob Dylanig, Jerry Lee Lewistól Mark Knopflerig, Frank Sinatrától a Margit-szigeti szökőkútig mindenki. S persze Johnny Cash, Willie Nelson és Janis Joplin. A Me and Bobby McGee-t, a Help Me Make It Through the Nightot vagy épp a Sunday Morning Coming Downt és a többit biztos ismeri mindenki. Vagy­is nem biztos. A világ talán legjobb rendőrségi propagandasorozatában, a napjainkban játszódó Blue Lightsban (2023) a belfasti szerv veteránja feszt azzal sokkolja fiatal kollégáját, hogy Kris Kristofferson micsoda egy világszám. Be nem áll a szája, többször is elmeséli az életrajz tán leghíresebb szakaszát, ám az ifjú próbarendőr csak néz, mint a moziban.

Visszatérve azonban az amerikai kultúrára gyakorolt hatására, nagyon határozottan kijelenthetjük, hogy azt nem csupán dalszerzőként érte el, abban bizony tökéletesen benne volt a fent fumigált gitárjátéka, a hangja és a színészi életműve is. Kris Kristofferson úgy a nagy egészben, mindezekkel együtt alkotott meghatározó erejű művet.

Legendák és mítoszok

Az életrajz tényleg mesébe illő. Vagy az is. Jó családból való gyerek. Az apja az Egyesült Államok légierejének kétcsillagos tábornoka, s mint ilyen, a fiát is katonai pályára szánja, s a dolog megy is a maga útján. A fiatal versenyző kezdetben a sporteredményeivel véteti észre magát, s az ilyesmi az Újvilágban köztudottan egyenes út a jobb egyetemek felé, bár neki szinte mindegy volt. Atlétika, amerikai foci, rögbi, később az ökölvívás számított a szakterületének. Aztán be is zupált, ahogy meg volt írva neki, szolgált például az NSZK-ban is (mint Elvis). A stúdiumaira sem lehetett panasz, Phi Beta Kappa Society, és hasonló nyalánkságok; 1958-ban diplomázott irodalomból (summa cum laude), majd jött – kell-e mondani, Rhodes-ösztöndíjasként – Oxford. Az út végén pedig egy katedra várta a West Pointon. Ha itt vége van, akkor is imponáló menetelés.

De Kris Kristofferson nem írta alá a híres katonai akadémián orra alá dugott szemtelenül megtisztelő szerződést, fuccsba ment az angol tanszék, ő inkább elutazott Nashville-be, és állást vállalt a Columbia Recordsnál – konkrétan viceházmesterit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.