Film

A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt

  • 2014. július 5.

Film

A film alapját képező sikerkönyv magának a 20. századnak kíván ún. görbe tükröt állítani. Kissé lökött, különösebben csak a robbantások iránt érdeklődő, ám hosszú életű hőse hagyván sodortatni magát az eseményekkel, bejárja a világot: egy sivár svéd faluból indulva a spanyol polgárháborún, az atombomba megszületésén, a Gulagon és a párizsi '68-on, majd a hidegháború lezárásán át érkezik meg egy másik sivár svéd faluba - egy bőröndnyi pénzzel, bűnbanda elől menekülvén.

A szatirikus lektűr százéves hőse abszolút kívülálló; annyira együgyű, hogy mindenfelé bölcsként tekintenek rá. Bár kontinenseket jár be, rendszereket ismer meg, történelmi fordulópontokat él át - semmiféle fejlődésen nem megy át.

A filmváltozat két síkon futtatja a történetet. A jelenkori, öregek otthonából megszökős, bőröndös marháskodás nem tartogat különösebb meglepetéseket: pofákat vágnak, ordítanak, elefántszaron elcsúszva lelik halálukat. A történelmi eseményeket hátulnézetből láttató jelenetek viszont egyebek közt az Isten hozta, Mr... vagy a Forrest Gump c. filmekre hajaznak, de a Picasso kalandjait is nyilván többször megnézték a szerzők. Nem volna baj, csak itt a színvonal jóval alacsonyabb. Ahogy a színtelen-szagtalan főszereplő (Robert Gustafsson) nem ér a nyomába Peter Sellers, Tom Hanks vagy honfitársa, Gösta Ekman klasszikus kreténjeinek, a film is inkább a magyar Üvegtigris színvonalát közelíti. Fel is kérték szinkronizálásra az utóbbi film szereplőit, akik rendelkezésre bocsátják ismert hanghordozásukat.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.