Film

A százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt

  • 2014. július 5.

Film

A film alapját képező sikerkönyv magának a 20. századnak kíván ún. görbe tükröt állítani. Kissé lökött, különösebben csak a robbantások iránt érdeklődő, ám hosszú életű hőse hagyván sodortatni magát az eseményekkel, bejárja a világot: egy sivár svéd faluból indulva a spanyol polgárháborún, az atombomba megszületésén, a Gulagon és a párizsi '68-on, majd a hidegháború lezárásán át érkezik meg egy másik sivár svéd faluba - egy bőröndnyi pénzzel, bűnbanda elől menekülvén.

A szatirikus lektűr százéves hőse abszolút kívülálló; annyira együgyű, hogy mindenfelé bölcsként tekintenek rá. Bár kontinenseket jár be, rendszereket ismer meg, történelmi fordulópontokat él át - semmiféle fejlődésen nem megy át.

A filmváltozat két síkon futtatja a történetet. A jelenkori, öregek otthonából megszökős, bőröndös marháskodás nem tartogat különösebb meglepetéseket: pofákat vágnak, ordítanak, elefántszaron elcsúszva lelik halálukat. A történelmi eseményeket hátulnézetből láttató jelenetek viszont egyebek közt az Isten hozta, Mr... vagy a Forrest Gump c. filmekre hajaznak, de a Picasso kalandjait is nyilván többször megnézték a szerzők. Nem volna baj, csak itt a színvonal jóval alacsonyabb. Ahogy a színtelen-szagtalan főszereplő (Robert Gustafsson) nem ér a nyomába Peter Sellers, Tom Hanks vagy honfitársa, Gösta Ekman klasszikus kreténjeinek, a film is inkább a magyar Üvegtigris színvonalát közelíti. Fel is kérték szinkronizálásra az utóbbi film szereplőit, akik rendelkezésre bocsátják ismert hanghordozásukat.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.