Film

Demóna

  • - kg -
  • 2014. július 5.

Film

Ez is valami ultraliberális izé lehet, akárcsak a szólásszabadság, hogy mostanában a mesék főgonoszait is meg kell érteni; pfuj, minő luciferi megdicsőülés ez, arcpirító deviancia, jöjjenek a buszok vidékről, tüntessünk a Demóna ellen, vagy ha nem megy, B tervként ráküldhetnénk a harci turulokat.

Hát, kell ez nekünk, hogy kiderüljön: a Csipkerózsika gonosz boszorkányának (elnézést: tündérének) nemhogy volt gyerekszobája, de az olyan szép volt, hogy azt az Avatar Oscar-díjas art directora rendezte be - ezúttal rendezőként? És szíve is volt Demónának, de hisz' épp ez a baj, mert a tündérszív egy arra érdemtelen férfiúért kezd hevesebben verni. Hogy ezek sosem tanulnak! Állandóan ez van, ha tündér emberrel kezd! Nem is folytatnánk a dolgot, bosszú, átok, rokka & roll, királyfi - ám ez mind csak ürügy, mert a Demóna nem szól másról, mint a casting csodájáról, és ez nem más, mint Angelina Jolie, akiért a Grimm testvérek is ölre mentek volna, ha megpillanthatják szarvként meredező frizurával és minden elmúlt és eljövendő macskanőt (téged is, kedves Michelle) megszégyenítő pózokban. Ja, hát így könnyű, Jolie-val bosziként minden mesébe oltott fantasy rögtön magasabb élvezeti osztályba lép - megértjük, ha Az óriásölő (Singer) vagy az Óz, a hatalmas (Riami) producerei azonnal óvnának. Minden, ami átlagon felüli a Demónában, az Angelina Jolie nevű special effektnek köszönhető. A boszi-Jolie páros legalább akkora telitalálat, mint Glenn Close Szörnyella De Frászként, Johnny Depp Ollókezű Edwardként vagy Shrek Shrekként.

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.