narancs.hu: Az Utódok központi motívuma a megcsalás, a hűtlenség. George Clooney, a film főszereplője szerint egy középkorú férfi felnőtté érését látjuk. Mindazt a személyiségfejlődést, ami normális esetben a kamaszkorban megy végbe.
Alexander Payne: A történetnek pont ez a jellemzője győzött meg arról, hogy meg kell csinálnom a filmet. Két mozzanat volt a döntő. Az egyik, hogy George Clooney karaktere legszívesebben kinyírná a pasast, akivel megcsalta a felesége, mégis meghívja a kórházba, hogy a fickó méltó módon elbúcsúzhasson a nőtől. Mert valahol még mindig szereti a feleségét, és úgy érzi, ez kijár neki, hűtlenség ide vagy oda. A másik pillanat, amikor e fickó felesége jelenik meg a kórházban: „A férjem túl gyáva volt, hogy idetolja a képét. De úgy éreztem, ez nincs így rendjén.” Ez a mondat nagyon meghatott.
narancs.hu: A film Hawaiion játszódik, de nem a szokásos képeslap-esztétika szerint látjuk ezt a vidéket.
AP: Hawaiiról mindig a szörfözés, a napfény és az óceánpart jut eszünkbe. De ahogy odalátogattam többször, világossá vált számomra, hogy nagyon sajátos ott a társadalom rétegződése. Honolulut sosem láttuk a filmekben. Meg akartam mutatni a nyitójelenetben. Tetszett, hogy a borongós felhők érzékletes atmoszférát kölcsönöznek az egész cselekménynek. Persze mindig sokat kellett várakoznunk, hogy a kedvünk szerint alakuljanak a fényviszonyok. Úgy dolgozom ki a filmjeimet, mintha régi rajzfilmeket készítenék: ha levenném a hangot, vajon átjönne a képen a hangulat? Elég konzervatív a filmnyelvi ízlésem. Igyekszem különleges beállítások nélkül, már-már dokumentarista stílusban forgatni. De ez nem jelenti azt, hogy ragaszkodnék a bevett szabályokhoz.
narancs.hu: Rendezőként mindig a humort és a tragikumot elegyíti.
AP: Nem teszek különbséget pátosz és humor között. A való életben mindkettő megjelenik. Egy film ritmusából és hangvételéből kiderül, a rendező hogyan kezeli az életanyagot, amivel dolgozik. A hangvételt nagyban a vágás során alakítom ki. Több variációt is kipróbálok, mire előjön az az egységes tónus, amit kerestem. Nem a hamis alázat beszél belőlem, de a nyers vágott változat mindig csapnivaló. Minden nap arról szól, hogyan tudok javítani a filmen, hogy kevésbé legyen rossz. Az Utódok vágása nagyon sokáig tartott. Kilenc hónapig vacakoltam vele.
Fotó: REUTERS
narancs.hu: Mennyire nehéz nagy sztárokat irányítani?
AP: Nem vagyok színész, és mások forgatásain sem jártam. Ilyen értelemben rendkívül tapasztalatlan vagyok. Mindent könyvekből és filmnézésből sajátítottam el. Jack Nicholsonnal éppolyan pozitív tapasztalatom volt, mint George Clooneyval. Mindent pontosan úgy játszanak el, ahogy mondod nekik. Úgyhogy az ember jól teszi, ha nem ad nekik rossz instrukciót. A nézőknek kialakult képe van egy-egy nagy sztárról. Vagyis ezt hozza magával, amikor megnézi egy új moziját. Én arrogáns rendezőként nyilván azt várom tőle, hogy tegye félre e beidegződéseit.
narancs.hu: Könnyű volt megkapni Clooneyt a főszerepre?
AP: A Kerülőutaknál már szó volt róla, hogy ő játszaná a színészt, de nem volt megfelelő a szerepre. Erre a feladatra viszont tökéletes. Bár igaz, sosem írok karaktert kifejezetten egy adott színész számára.
narancs.hu: Történetválasztásain az látszik, hogy a kívülállók foglalkoztatják. Belejátszik ebbe a saját kezdeti sikertelensége is?
AP: Nem, anélkül is át tudnám érezni azon emberek nyűgeit, akik teljesen más életet szeretnének, mint amilyenben részük van. De való igaz, nekem is van tapasztalatom erről. A vizsgafilmemet jól fogadták, egy csomó fesztiválon szerepelt, ezért sikerült állást szereznem egy stúdiónál. Első projektemet, a Schmidt történetét viszont visszadobták, mondván. túlságosan lehangoló. Tizenkét év múlva készíthettem csak el. Eközben öt esztendőn át voltam munka nélkül. Besokalltam, eladtam a bútoraimat és elköltöztem egy kisvárosba, ahol senkit sem ismertem. Még egy Moviola vágóasztalt is vettem, hátha magamnak kell vágnom a filmjeimet. Ennyire nem láttam esélyt egy jó szerződésre.
narancs.hu: Mit gondol arról, hogy eléggé lecsökkent az emberközpontú filmeket készítő rendezők száma Hollywoodban?
AP: Ahogy felível egy rendező karrierje Hollywoodban, rendszerint túllépi a személyes hangvételű filmkészítést, és elfogadja a busás ajánlatokat, amik „nagy filmekre” szólnak. Ezekből hiányzik a személyes hangvétel, az életszerűség és az emberség. Évente körülbelül öt amerikai alkotás van, ami elnyeri a tetszésem. Remélem, hogy az Utódok sikere rádöbbenti a finanszírozókat arra, hogy az embereknek még mindig szükségük van a humánus, felnőtteknek szóló filmekre. Amilyeneken felnőttem a 70-es években. Hatalmas piac van, amit nem szolgálnak ki tisztességesen. Miközben majdnem minden nagy stúdiónak van egy művészfilmes leányvállalata: a nagy stúdióban termelik a profitot, itt pedig a presztízst. Mert minden producer el akar menni az Oscarra − és azt nem a Transformersszel teheti meg.
Kritikánk az Utódokról a Magyar Narancs február 16-i lapszámában olvasható.
