Interjú

"A retro-futurisztikus jövő"

Can Togay János, a Collegium Hungaricum Berlin igazgatója

  • - be -
  • 2012. február 15.

Film

A Berlinale ideje alatt a Collegium Hungaricum (.CHB) szervezésében már ötödik éve futó Cinema Total (CT) igen ambiciózus filmes projekt: részben vásár, részben workshop, részben szakmai fórum, részben regionális kapcsolatépítés.


Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: Ilyennek szánták eredetileg is?

Can Togay János: Egy transzdiszciplináris kiállítási projekt volt az első a 2008-as Berlinale apropóján. Kiemelkedő vizuális, ha úgy tetszik, képzőművészeti értékkel bíró magyar játékfilmek részleteit installáltuk a Collegium Hungaricum Berlin Moholy-Nagy Galériája felületein Cinema Total - Berlin Edition címmel. Az elnevezés onnan adódott, hogy Baksa-Soós Vera, aki már készült hozzánk Berlinbe, Cinema Total címen multimédia-kiállítást kuratált éppen a Ludwig Múzeumban. Meghívtuk Szabó Istvánt, Ulrich Gregort és Udo Kiert, és egy füst alatt felavattuk homlokzati vetítővásznunkat, M. Tóth Maestrójával és Fliegauf Benedek meditatív Tejútjával. Az este a kávézóban koncertbe torkollott, és így a Berlinben tartózkodó magyar filmesszakma szándékainknak megfelelően felfedezte a .CHB-t mint találkozóhelyet. Így született a Cinema Total gondolata, esztétikája, funkciója és atmoszférája. A rákövetkező években már tudatosan építettük ki a részleteket. Fontos maradt az erős, a klasszikus mozin túlmutató vizuális-esztétikai elem, a "Cinema Total" mint művészi koncept (gondolok itt például Greenaway- Yonderboi párosára), a megnyitó protokolláris és fesztiválhangulatot biztosító funkciója. Kiépült a networking lehetőség, a kommunikációs és szakmai platform, és a találkozóhely szerep. Menet közben megszülettek a különböző projektbemutató formátumok, amelyek befolyásos nemzetközi filmes szakembereket mozgatnak meg a résztvevők érdekében. Itt feltétlenül meg kell említenem Gödrös Katalin és Francoise von Roy nevét, akik a szakmai tartalmakat biztosítják évek óta, Gerencsér Anita és Sóthi Thea projektmenedzsert, illetve Szauder Dávid vizuális felelőst. A CT otthont ad szakmai konferenciáknak, egyezményeket írnak itt alá, kerekasztalok vitatnak meg aktuális filmszakmai kérdéseket stb. Nagy lépés volt 2010-ben a kelet-közép-európai régió felé való nyitás. 2012-re már a dél-amerikaiak is bejelentkeztek, szeretnék a CT-t mint a régiónkkal való kapcsolatfelvétel lehetőségét használni. Örültem, amikor tavaly Roland Rust, a cottbusi kelet-európai filmek fesztiváljának igazgatója egy koccintás kíséretében bevallotta, hogy eleinte semmi esélyt nem adott annak, hogy a Berlinale hihetetlenül konkurens közegében meg tudjon élni egy ilyen kezdeményezés. Mára viszont úgy véli, szinte a Berlinale legérdekesebb kísérőrendezvényévé nőttük ki magunkat.

MN: Vannak-e konkrét eredményei is az öt évnek?

CTJ: A Cinema Totalon mozgatta meg projektjét 2009-ben Adrian Sitaru, aki aztán a filmmel tavaly Locarnóban fődíjat nyert. Itt prezentálta a tervét Ujj Mészáros Károly, s most kapott gyártási támogatást otthon. Számottevő lépcsőfokot jelentett a CT Fekete Ibolya tervében, Bogdán Árpád idén már forgat, járt nálunk a szlovák Lukas Hanulak, a román Marian Krisan és a szerb Vladimir Perisic, aki Cannes-ba vitte tovább az itt feljavított tervét. Hasznos volt a tavalyi filmpolitikai kerekasztal, amelyen a nemzetközi szakma, de részben a magyar szakma is első kézből kapott információt a filmtámogatási rendszer átalakításáról. Szövődtek itt kapcsolatok az európai és a magyar filmtámogatási felelősök között, a téma az idén is terítéken lesz, jönnek dán, német, horvát filmtámogatók, de igyekszünk bevonni az orosz, a lengyel alapok képviselőit is. Az évente megrendezett Cottbus Lounge biztosítja az élő kapcsolatot a Cottbusi Fesztivállal, ami szintén segíti a magyar filmeseket Németországban. A CT ugyanakkor kultúrdiplomáciai esemény is. Idén Doris Pack, az Európai Parlament kulturális bizottságának elnöke vállalta a védnökséget és a megnyitást, s visszatérő vendégünk lesz az osztrák kultuszminiszter asszony. Ebben az összefüggésben is fontos, hogy az idei Cinema Totalt a Lengyel Filmintézettel és a berlini Lengyel Intézettel szoros kooperáciában valósítjuk meg azon túlmenően, hogy a partnerországok szinte az egész kelet-közép-európai térséget képviselik.

MN: Megragadja a képzeletet, amit az események fő helyszínéről, a Space Lounge-ról írnak, a 2001: Űrodüsszeia ihlette helyszín egy űrbéli bár és egy szakmai klub kereszteződése. Egy új installáció?

CTJ: A CT egyik kiemelkedő aspektusa a vizuális, esztétikai keret. Ehhez hozzájárult az olyan alkotók szerepeltetése is, mint Peter Greenaway, Yonderboi vagy a Kiégő Izzók. Szerettük volna az idén Zbyg Rybczynskit bevonni a munkánkba, miután tavaly részt vettünk a Bódy- Rybczynski-kiállítás létrehozásában a Német Művészeti Akadémián. Rybczynskinek esszenciális elképzelései vannak a mozgókép technológiai és kulturális jövőjéről. Tegnap jelezte, hogy olyan túlterhelt a wroczlavi óriáslaboratóriuma küszöbön álló átadása miatt, hogy most nem tud jönni. Erről a kudarcról az ambícióinkat jelezve számolok be. Mindazonáltal a CT idei témája a lengyel-magyar kapcsolatokon túl a jövő, mégpedig egyfajta retro-futurisztikus megközelítésben. Francoise von Roy és Szauder Dávid, Gödrös Frigyes és Muhi Klára konkretizálják az elképzelést művészi és praktikus formában. Projekciókkal, dizájnnal, a "közép-európai típusú találkozásokat" szolgáló űrbéli lounge kialakításával ragadjuk magunkhoz Közép- és Kelet-Európát, és indulunk el közös örökségünkkel a jövőbe, a válság utáni időkbe...

Cinema Total 5: február 11-15., Collegium Hungaricum Berlin

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.