A transzszexuális kubai emberekről szóló film nyerte a Verziót

  • narancs.hu
  • 2016. november 15.

Film

Micsoda hét volt ez! Vidéken még mindig tart, de Budapesten véget ért az idén is szédítően gazdag Verzió dokufeszt. Ezek voltak.

A szervezők a fesztivál záróközleményében úgy fogalmaznak: a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál célja idén is az volt, hogy változatos és gazdag programjával a nézőket kritikus gondolkodásra biztassa. Ahhoz, hogy változásokat érjünk el, aktív tevékenységre van szükség. A Verzió filmjei a kezdetektől fogva erre bíztatnak mindenkit. Minden nap más világra ébredünk. Ahhoz, hogy ez a világ jobb legyen, el kell elfogadnunk, hogy a valóság sokrétű és sokféle, és meg kell értenünk ennek okait.

Schilling Árpád megnyitóbeszéde közben

Schilling Árpád megnyitóbeszéde közben

Fotó: Verzió

Schilling Árpád, a Krétakör alapítója nyitóbeszédében azt mondta: „A dokumentumfilm nem pusztán érzeteket és hangulatokat közvetít, hanem emlékeztet, elrettent és felráz. A dokumentumfilm készítése erkölcsi tett, mert ebben a műfajban a szerzőnek elsősorban nem magát, hanem valaki mást kell képviselnie, máshoz kell alkalmazkodnia. A képviselet és alkalmazkodás egy sor erkölcsi alapkérdést vet föl: a másik ember problémáinak a magunk elé helyezése maga a politika.” (Schilling hangos tetszést arató beszédét a narancs.hu-n olvashatják!)

A vasárnap véget érő 13. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál 37 ország 62 filmjét mutatta be 5 nap alatt a Toldi, a Művész, a Kino Cafe Mozi, az Art+ Moziban, valamint a Blinken OSA Archívumban és a MagNet Közösségi Házban.

A Legjobb Emberi Jogi Film 150.000 forintos díját, melyet a MagNet Bank ajánlott fel, a Havanna Tranzit Daniel Abma filmje nyerte. Az egyetemi hallgatókból álló zsűri indoklása szerint: „A Havanna Transitot kiemeli a többi dokumentumfilm közül a téma figyelemreméltó vizuális reprezentációja. Mivel a transszexuális emberek problémái nem mindennap szerepelnek a címlapokon, fontosnak tartjuk történeteik megjelenítését. Ezzel a döntéssel szeretnénk megerősíteni, hogy a transz emberek jogai, úgy, mint az egészségügyi ellátás, a gyógyszerek biztosítása, a foglalkoztatás, az oktatás és más szociális támogatások, az alapvető emberi jogok közé tartoznak.”

Legjobb Diákfilm kategóriában az elsőfilmeseket díjazta a nemzetközi szakértőkből álló zsűri. A 200.000 forintos díjat A cselló jobb oldalán, Aleksandra Rek filmje nyerte. Dominik Połoński ragyogó csellista, aki leküzdötte a rákot, ám a betegség nyomott hagyott rajta. Részlegesen lebénult, és csak az egyik kezét tudja használni. Ez azonban nem tántorítja el, továbbra is gyakorol és koncertezik, csak egy másik repertoárral.

A 150.000 forintos Közönségdíjat a nézők szavazati alapján Rokhsareh Ghaem Maghami filmje, a Sonita kapta. Egy bátor afgán lány zenei karrierje és jövője kerül veszélybe, amikor anyja úgy dönt, eladja feleségnek. Néhány drámai fordulat után maga a filmrendező veszi kezébe az ügyet. (A rendezővel a minden évben a fesztivál előtt megjelenő mellékletünkben közöltünk interjút, ezt utólag online is elolvashatják.)

A fesztivál programja idén is több szekcióból állt.

Nemzetközi Panorámába az elmúlt év legjobb nemzetközi emberi jogi-és kreatív dokumentumfilmjei lettek beválogatva. A HVG - Magyar Panoráma kurátora, Báron György, a legjobb friss magyar dokumetumfilmeket válogatta a programba. A jég hátán programba friss kanadai, dán, német, grönlandi, norvég és orosz dokumentumfilmeket gyűjtöttünk egybe a globalizált Északi-sarkvidék környezeti átalakulásáról, az őslakosok jogairól (itt az összefoglalónk!). Az Úton és otthon szekció a menekültügy kérdésein belül idén az integrációra és az aktív cselekvésre koncentrált, a vetítéseket beszélgetések követték a Magyar Helsinki Bizottsággal együttműködésben. A Fókuszban Ukrajna blokk négy filmje egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy közelebbről lássuk az országot és annak lakóit; megértsük, a valóság jóval bonyolultabb, mint ahogy azt elhitetni kívánják velünk (lásd összefoglalónkat!).

Idén is rengeteg kiegészítő program várta az érdeklődőket. Az 1956, a médiaforradalom filmválogatás a szomszédos szocialista országok 1956 őszén készített filmhíradóiból, a mozgóképes propaganda mediális sajátosságait és eddig kevéssé vizsgált oldalát mutatta be. A program filmjeit Varga Balázs filmtörténész válogatta. A DocLab workshop – Az integráció útjai workshop idén az integráció lehetséges folyamataira fókuszált, tapasztalt és kezdő filmeseknek kínált lehetőséget egy saját rövidfilm vagy trailer elkészítésére. A háromnapos foglalkozás alatt a filmesek hozott anyagból dolgoztak illetve Budapesten forgattak. Gellér-Varga Zsuzsanna vezetőtanártól és a többi tutortól kaptak támogatást a kisfilmek elkészítéséhez, melyeket szombaton a közönségnek is levetítettünk. A program a CEU Media Laborral együttműködésben jött létre.

Idén rekord nézőszámmal (több mint 700 fő) büszkélkedhet a Diákverzió (erről is mindent megírtunk!). A fesztivál programját idén is gazdagította a Verzio DocLab, ahol a résztvevők szakmai segítséggel hét projektet dolgoztak ki. Ezeket a rövidfilmeket a közönségnek is levetítettük.

A komoly, fajsúlyos filmek után minden este zenés program kíséretében lehetett lazulni a Toldi Klubban. A kiváló hangulatot a fesztiválra érkező 37 vendégnek, a lelkes közönségnek és nem utolsósorban a 30 fős önkéntes stábnak is köszönhetünk. A 13. Verzió három vidéki helyszínen, Pécsett, Szegeden és Székesfehérváron november 17-19. között ér véget.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.