"A középkor köszön vissza" (Mandel Róbert zenész, organológus)

  • Végsõ Zoltán
  • 2007. június 7.

Film

A hangjukat elektromos forrásból nyerő hangszerek történetét a közelmúltban Mandel Róbert egy szépen illusztrált könyvben, könnyen emészthető formában, de tudományos alapossággal összegezte (Elektrofon hangszerek, Kossuth Kiadó, 2007) - a vele folytatott beszélgetést azonban csak jó hatszáz évvel korábbra visszanyúlva volt érdemes elkezdeni, hiszen ő közismerten a régizene elkötelezettje is.

A hangjukat elektromos forrásból nyerő hangszerek történetét a közelmúltban Mandel Róbert egy szépen illusztrált könyvben, könnyen emészthető formában, de tudományos alapossággal összegezte (Elektrofon hangszerek, Kossuth Kiadó, 2007) - a vele folytatott beszélgetést azonban csak jó hatszáz évvel korábbra visszanyúlva volt érdemes elkezdeni, hiszen ő közismerten a régizene elkötelezettje is.

*

Magyar Narancs: Ockeghem, Sweelinck, Corrette - akinek te is szenteltél egy lemezt - és sok más korabeli szerző feledésbe merül azáltal, hogy igen alacsony a tömegvonzó képességük.

Mandel Róbert: Mi a Mandel Quartettel a középkor és a reneszánsz zenéjét játszottuk, amely korok muzsikájáról nincsenek olyan konkrét adatok, mint a barokk zenéről. Járható útnak bizonyult, ha a koncerteket különböző teátrális eseményekkel színesítjük: például a reneszánsz koncertek mellé vásárt és várjátékokat szerveztem, így lényegesen nagyobb közönséget tudtunk ennek a zenének megszerezni. Másrészről a Hungarotonnál, Németh Pállal közösen már évek óta jelennek meg olyan műveket tartalmazó lemezeink, amelyek korábban nem kerültek még hanghordozóra. Ezeknek a szerzői javarészt nem világraszóló tehetségek, például Michel Corrette az egyik legismertebb, késő barokk versailles-i komponista volt: XV. és a rövid uralkodású XVI. Lajos ideje alatt pasztorálokat, musette-eket és menüetteket, nagyon könnyen játszható darabokat komponált. Õ írta azt a tekerőlant-iskolát, amelyből az arisztokrácia tanult, és így a nemesség végre tudott kicsit játszani a díszes hangszereken. Itt nem olyan kvalitású művekről beszélünk, mint mondjuk Vivaldi versenyművei, hanem kellemes, lugasba való zenékről. Ezekből a lemezeinkből nagyjából kétezer darab fogy szerte a világban, ami nem sok, de legalább megörökítettük őket az utókor számára.

MN: Mit hallunk, amikor ma valaki historikus előadásmód szerint muzsikál?

MR: A zeneszerző szándéka gyakran csak az eredeti hangszerelésből derül ki. Például Joseph Haydnnek a két "lira organizzatá"-ra (azaz orgonás tekerőlantokra) írt versenyműveit egy külföldi zeneműkiadó nemrég oboára és fuvolára átírva jelentette meg: ebben a formájában ez "csak" egy Haydn-mű, de az eredeti hangszerekkel megkapod azt a korhangulatot, amelyben a nápolyi király, IV. Ferdinánd megrendelte a darabot. Amikor az Il Giardino Armonico vagy az Europa Galante zenekarokat először hallottam, azt vettem észre, hogy alig ismerek rá a programban szereplő - egyébként általam kedvelt - Bach-, Händel- és Vivaldi-művekre. Persze később kiderült számomra, miről van szó, és azóta azt is tudom, hogy fizikai oka is van annak, hogy a historikus művek régi hangszereken megszólaltatva a mai fül számára eleinte ismeretlenül hatnak. A korabeli vonós hangszereknél a nyak dőlésszöge kisebb volt, így a bélhúrok laposabban futottak, ezért más játéktechnikával kellett megszólaltatni őket. A fafúvós hangszerek java része párnázott billentyűk nélkül működött, így a régi klarinétokon és oboákon sokkal nehezebb volt tisztán játszani, mint a mai modern instrumentumokon, de a fortepianók billentyűszerkezete is sokban különbözött a mai zongorák precíz mechanikájától.

MN: Hogyan kapcsolódik a középkor zenéje a XXI. század zenéjéhez?

MR: Az alkotó- és előadó-művészet mindkét korban szinte elválaszthatatlan. A középkor egyéniséget tükröző improvizatív jellege köszön vissza a mai modern zenében. Sok mai szerzőnek fontos, hogy jelen legyen művének felvételekor, hiszen a kotta ma már nem minden esetben tükrözheti tökéletes pontossággal a szerző eredeti szándékait, de a régizene világában sem volt ez másképp: egyes muzsikusokat az emelt ki a tömegből, hogy milyen sajátos díszítésekkel ékesítették a leírt dallamot.

MN: Mikor szólalt meg először az áram?

MR: Az első számottevő elektronikus hangszer a theremin volt, melynek heterodin alapelvén működik a későbbi szintetizátorok többsége. A történet eleje azonban az 1600-as évekig vezet vissza, amikor Otto von Guericke magdeburgi fizikus tengelyen forgó kénlabdához dörzsölt tenyerével képes volt elektromos töltést generálni, amelyet 1746-ban a holland Musschenbroek leideni palackja már tárolni is tudott. Eközben a morvaországi Václav Divis (aki Benjamin Franklinnel egy időben feltalálta a villámhárítót) már kísérletezett a Denis d'ort nevű elektrosztatikus hangszerével. A jezsuita zenetudós, Jean-Baptiste Delaborde 1761-ben pedig már szemléletes ábrákkal és részletes leírásokkal dokumentálta találmányát, az elektrosztatikus csembalót - ez volt az első, hitelesen leírt elektrofon hangszer.

MN: Jó néhány elektromechanikus és akusztikus hangszer a keleti blokkhoz kötődik, hogy mást ne mondjak, itt a theremin. Melyik a legkülönösebb mai szemmel?

MR: Nyugati oldalról Oskar Saláék már nyomakodtak a trautóniummal, így a mérnök Ernst Schreibert visszacsalogatták az USA-ból, hogy ő tervezheti meg az "ellenszintetizátort". Ez lett a subharchord, amelyből összesen nyolc példány készült, de a nyolcadik már háromszor annyit tudott, mint az összes Moog együttvéve. Ez egy szubtraktív hangszer, az alharmonikusokból építkezik, egyébként a trautóniumhoz hasonlóan. Igazi Trabant-dizájn, de tudásban zseniális: Marián Varga a Collegium Musicum stúdiófelvételein mindvégig ezen játszott.

MN: Van helyük a jelenben a múlt hangszereinek?

MR: Annak idején mi felváltottuk a gitárt lantra, a zongorát csembalóra. Ma már úgy néz ki, hogy a 12 éves gyerek eleve lanton kezd el tanulni, bizony, vannak olyan nagyszerű csembalisták, akik eleve ezt a hangszert tanulták, és létezik olyan zeneiskola, ahol a vonósokat bélhúros, historikus hangszereken tanítják. Az elektrofon hangszereknél is lejátszódik ugyanez a visszatekintő folyamat, így arra a gyakran feltett kérdésre, hogy meddig terjed a régizene határa, azt tudom válaszolni: az 1960-as évekig, addig a korig, ahová már van miért visszanyúlni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.