Már javában folynak minden idők legdrágább magyar filmjének, A nap szerelmesének előkészületei. A Munkácsy Mihály kalandos életét tárgyaló produkciót Káel Csaba rendezi, a forgatókönyvet Dallos Sándor kétkötetes regényéből (A nap szerelmese, Aranyecset) Fonyódi Tibor írja. A pár hete szétküldött sajtóanyag 12 millió eurós (3,3 milliárd forintos) költségvetést, európai koprodukciót, nemzetközi sztárokat, Zsigmond Vilmos-képeket és 2012-es bemutatót valószínűsít. Megpróbáltunk utánajárni, hogy mindezen információkból mi (mennyire) biztos, illetve, hogy mit lehet még tudni a produkcióról.
*
Ha Martin Scorsese egy szép napon úgy döntene, hogy legújabb filmjében egy pesti aluljáróban ereszti egymásnak Al Pacinót és Robert De Nirót, nagy valószínűséggel velük is gördülékenyebben lehetne interjút fixálni, mint A nap szerelmese alkotóival. A hosszas (szigorúan közvetítőn keresztül zajló) egyeztetések egy igazán derűs pontján úgy tűnt, maga Káel Csaba is hajlandó lesz beszélni arról, milyen művészi ambícióktól vezérelve tervezi elkölteni a milliárdokat, de végül visszamondta az interjút. Mivel időközben a forgatókönyvírónak egészségi problémái támadtak, végül Dér Tamás producerrel volt alkalmunk beszélgetni. Megtudtuk tőle, hogy épp a pénz- és anyaggyűjtési fázisban leledzik a produkció - előbbi már csak azért is igen fontos, mert a tervezett büdzsé alsó határa a beharangozott 3,3 milliárd forint. Ezt az összeget a Movieline Entertainment Kft.-nek kb. fél éven belül össze kell szednie, amennyiben tartani akarja magát a 2011 elején kezdődő forgatás és 2012-es bemutató akciótervéhez. Mint Dértől megtudtuk, reményeik szerint a költségvetés harminc százalékát, tehát bő egymilliárd forintot hazai forrásokból fognak előteremteni. Hogy ebből mennyi az állami pénz, arra azért nem tudott válaszolni, mert ez attól függ, mennyi szponzort tudnak összeszedni. Hogy kb. mennyi szponzort tudnak összeszedni, kik lesznek ők, és mennyivel járulnak majd hozzá a költségvetéshez, arra azért nem tudott válaszolni, mert még nincsenek lezárt szerződések - annyit elárult, hogy az eddig felkeresett nagy cégek szinte kivétel nélkül tárt karokkal fogadták. Hogy mely országok szállnak be a projektbe és mennyivel, arra azért nem tudott válaszolni, mert "ezek nagyon képlékeny dolgok", és az elején vannak még a tárgyalásoknak.
Mindenesetre az angol-német-francia-magyar koprodukcióból a francia partner még hiányzik. De a tervek szerint lesz, főleg, hogy a film nagy része Párizsban játszódik - a francia fővárost jó eséllyel valamelyik Pest közeli stúdióban fogják összeeszkábálni. Mint ahogy a film túlnyomó részét is igyekeznek itthon leforgatni, hisz minél több pénzt költenek Magyarországon, annál nagyobb lesz a húszszázalékos visszatérítés összege. A koprodukciós partnerek hozta pénz mennyisége attól is függ, hogy mekkora gázsit kérnek a beígért (és a tervek szerint az angol partner által szállított) sztárok - a filmcsillagokról annyit lehet tudni, hogy "európai születésű vagy Európában élő színészek" lesznek. A filmet egyebek mellett azért forgatják angolul - tudtuk meg a producertől -, mert reményeik szerint az amerikai filmpiac lecsap majd az asztaloslegényből lett világhírű művész megindító történetére. Erre már csak azért is számítanak, mert Munkácsy az egyetlen magyar festő, aki kezet fogott az épp aktuális amerikai elnökkel. A vélhetően minden amerikai mozilátogató előtt ismeretes és őt mélyen megindító kézfogás mellett a tengerentúli kasszadöngetés érdekében - biztos, ami biztos - három amerikai szálat is beleszőttek a sztoriba.
Te vagy a regény
"Én tiszta és hallatlan örömmel nézlek, minden porcikádban zavartalanul gyönyörködöm, s aranyló hajad özöne a köpenyed zöld szövetén olyan ujjongást támaszt bennem, hogy kiáltani szeretném: az enyém, ez is az enyém! És ha te most csak a legkisebb mozdulattal is azt jeleznéd, hogy ismét moccan benned a vágy, én felkapnálak, és mindent újrakezdenék, mert örök feszültség bennem a lélek, és nekem, míg élek, sosem lesz belőled elég. Hát nyilván az életem mélyéből támadt szerelem az, amit irántad érzek, nemcsak a férfi vágya a nő után. Mert ilyesmire csak a szerelem képes. Ha nem tudnád, hidd el nekem.
Sven szeme megolvadt gyémánt volt, két cseppje kicsurrant, és végiggördült az arcán.
- ", Tem - suttogta -, mit csinálsz velem? Mióta föld van, nő nem kapott férfitól ilyen vallomást.
- Istenem - mondta a fiú -, pedig mennyivel szebben szeretném mondani!
- Nem lehet! - felelte Sven. - Nem lehet ezt fokozni már."
És milyen igaza van Munkácsy első és egyetlen igaz szerelmének. Dallos Sándor 1040 oldalas regényét képtelenség lenne tovább fokozni. A kétkötetes életrajz messze túlnyúlik a giccs határain, és egy olyan szürreálisan cuppogós világba vezeti olvasóját, ahol az emberek egyik alapvető tulajdonsága, hogy (nemtől függetlenül) már látásból nagyon megszeretik egymást - az esetek többségében anynyira, hogy a könnyük is kicsordul. A mélyről jövő szeretetet a legtöbbször az a felismerés generálja, hogy a másik is igaz magyar. (Ebben az sem akadály, ha az illető amúgy francia vagy német, a lényeg az, hogy szíve csakis Magyarországért dobog.) A fent idézett francia hölgy például akkor szeret bele Munkácsyba, amikor meglátja őt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, Petőfi egykori szavalási pontjára meredve - mondanunk sem kell - meghatódva könnyezni. Sírás-rívás a festmények körül is egyre-másra akad, meglepően rendezett alakzatban: a kisebb műremekeknél csak pár könnycseppet ejtenek, max. ölelkeznek, a nagyobbak előtt rendre leborulnak és (szó szerint) ájulásig zokognak. Két picsogás között (vagy épp közben) pedig a Tiszától a Temzéig minden nő, légyen akár cseléd, akár kékvérű dáma, festőnk lába elé veti magát, aki ezt eleinte lelkesen, majd egyre fokozódó nőgyűlölettel (de változatlanul óriási szexuális teljesítőképességgel) fogadja. Munkácsy kétségkívül izgalmas életutat bejáró művész és a 19. századi magyar festészet egyik meghatározó alakja volt - talán még a "zseni" szót is használnánk, ha nem olvastuk volna annyiszor Dallos művében, hogy már sírnunk kell tőle. Ezzel szemben a róla szóló könyv egy igénytelenségét túlcsorduló érzelmek végeérhetetlen leírásával palástolni próbáló, az idiotizmus határát súrolóan magyarkodó, szereplőit nevetségesen teátrális és életidegen megnyilatkozások sorába kergető, néhol már-már fizikai fájdalmat okozó fércmű. Mindazonáltal Dér Tamás szerint az egyik legkedveltebb, legnagyobb példányszámban eladott magyar könyv, ami remek dramaturgiájának és képszerű leírásainak hála kiváló filmalapanyagot jelent.
"Az égvilágon semmi"
A Dallos-könyv megfilmesítésének ötlete, csakúgy, mint a forgatókönyvíró és a rendező személyének kiválasztása, Dér érdeme. Mint elmondta, azért döntött Fonyódi Tibor mellett, mert már többször dolgoztak együtt, és a forgatókönyvíró dobta be Káel nevét, akit ekkoriban (úgy másfél éve) már amúgy is foglalkoztatott egy esetleges Munkácsy-film terve. Ezután már minden ment, mint a karikacsapás: "Leültünk beszélgetni, és kiderült, hogy nagyon egyformán gondolkodunk az ügyben." Felvetésünkre, hogy talán más, netán nagyobb tapasztalattal rendelkező filmes is jelentkezett volna a rendezői posztra, azt a választ kaptuk, hogy "nem jelentkezéssel választjuk ki a rendezőket, hanem érzéssel". Dér véleménye szerint egyáltalán nem gond, hogy Káel eleddig egyetlenegy nagyjátékfilmet rendezett, hisz már több reklámfilmet és színdarabot is összehozott, ergo jól ért a kosztümös dolgokhoz. Ráadásul Zsigmond Vilmost nagyon érdekli a film, és ő - mint azt a Bánk bán is bizonyítja - jó csapatot alkot Káellel. Mivel minket a Bánk bán című operafilm kevéssé győzött meg a rendező rátermettségéről, tovább firtattuk "a miért nem egy nevesebb, kipróbáltabb (kevésbé diplomatikusan: jobb) direktor áll a milliárdos projekt élén" témát, amire azt a választ kaptuk, hogy "valahol mindenki elindul, senki sem tíz filmmel a háta mögött kezdi". Ezzel nehéz lenne vitatkozni, ám az kétségtelenül szokatlan, hogy valaki az első filmjét 760 milliós állami támogatásból, majd annak oltári buktája után pár évvel a következőt 3,3 milliárd forintból rendezi. Megnyugtatásunkra a producer közölte, hogy "ez a film rengeteg olyan elemmel fog operálni, amikben Csaba nagyon könnyedén fog mozogni" - ha ezen felfoghatatlanul nagy összegek elverését értette, akkor kénytelenek vagyunk egyetérteni.
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy a Munkácsy Mihály életéről szóló filmmel kapcsolatban szinte minden bizonytalan, de egy-két dolog azért biztos: a minimum (!) 3,3 milliárdból készülő mű Dallos Sándor mérsékelten élvezhető regényén alapszik. Egyelőre három emberről lehet biztosan tudni, hogy a stáb tagjaként ügyködik majd a valaha volt legdrágább magyar film sikeréért: 1. Fonyódi Tibor: a Tűzvonalban és a Géniusz, az alkimista című tévésorozatok társírója és az Árpád népe című operatévéfilm írója. 2. Dér Tamás: az ő nevére rákeresve két filmet találhat a netező honpolgár: Szinglik éjszakája (rendező: Sas Tamás) és Made in Hungária (rendező: Fonyó Gergely) - előbbi műnél producerként, míg az utóbbinál ügyvezető producerként volt jelen. 3. Káel Csaba, második filmes rendező. Mindezen tények ismeretében nem bírtuk ki, hogy ne kérdezzük meg a producertől, Káel közismerten jó kapcsolatainak az új kormányerővel van-e szerepe abban, hogy ő rendezi a gigaprodukciót. A válasz gyors volt és határozott: "Az égvilágon semmi."
Aki mer nagyot álmodni - Káel Csaba pályaképeKáel Csaba sok dologban különbözik a filmrendezők többségétől. Ahelyett például, hogy önmaga megtalálásának heveny szándékával bóklászna a lila ködben, inkább már fiatalon céget alapított, kettőt is: a Happy End és az Ezüsthajó Kft.-t. És itt jön a második különbség: a sors verte művészek többségével ellentétben mázlija volt, és pont ez a két cég kapott jelentős állami megrendeléseket 1998 és 2002 között (bár ekkor papíron már nem volt köze a cégekhez, informálisan viszont annál inkább). A Happy End a kormányzati kommunikációra kiírt pályázat nyerteseként állami ünnepségeket szervezett és a szép emlékű Országimázs Központ projektjeiben vett részt; egyebek mellett koronát úsztatott, sydneyi magyar napokat tartott és megrendezte a 2001-es filmszemlét. Ugyanebben az évben az is felmerült, hogy a 2000-es hannoveri expó magyar részlegének igen költséges filmre vételével elhíresült Káel lesz az operaház igazgatója, de miután ez nem jött össze, a komolyzene iránti rajongását a 760 millió forintból készült Bánk bán (2002) megrendezésével fedte fel ország-világ (vagy legalábbis a kisszámú nézőközönség) előtt. Mindeközben az Ezüsthajó sem tétlenkedett: Orbán Viktor és a fontosabb kormánytagok kül- és belhoni ténykedéséről 460 millió forintért forgatott filmeket, és hogy egyetlen fontos momentumról se maradjanak le, kormánygép szállította őket egyik kolbásztöméstől a másikig. Emellett a Magyar Televíziónak készítettek (két)hetente/naponta megjelenő műsorokat: a húszperces Koffer című utazási és a Sikkes című divatmagazinért több mint kétmillió forintot, a Nem jogerős? című produkcióért 3,3 milliót, míg a Millenniumi Mesékért több mint 5 milliót kaptak - minden esetben adásonként. A mindenféle ünnepek, az ún. országimázs, a millennium körüli felhajtás és megannyi marketingtevékenység összességében több mint tízmilliárd forintot emésztett fel. Az ügyben többen is feljelentést tettek hűtlen kezelés és egyéb korrupciós jellegű bűncselekmények gyanújával, de 2003-ban a Fővárosi Főügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. A hivatalos állásfoglalás szerint károkozás nem történt. A különbségek dacára akad egy dolog, amiben Káel hasonlít a filmrendezők többségére: pár éves hibernáció után, pont amikor nevét már elnyelné a feledés (jótékony) homálya, képes újult energiával és lelkesedéssel belecsapni a lecsóba. Januárban ő rendezte a pécsi EKF 80 milliót taksáló nyitóünnepségét, most itt a Munkácsy-film, és tervbe vett egy ugyancsak nagyszabású mozit Toldi Miklósról. Utóbbi irodalmi hősünkről Pálfi György is szeretne filmet készíteni - kíváncsian várjuk, hogy ki kap majd (több) állami támogatást. |
