Megjelenésünk napján kerül a magyarországi mozikba négyórás, 61 millió dolláros, Terrence Mallicktől átvett Che Guevara-eposzának első része. A film észak-amerikai premierjén, a Torontói Filmfesztiválon beszéltünk az Erin Brockovich - Zűrös természet, a Szex, hazugság, videó, a Traffic, a Mint a kámfor, a Solaris, a Kafka, A jó német és az Ocean's filmek Oscar-díjas alkotójával.
*
Magyar Narancs: Hogy fog neki az ember, ha egy ikonról akar filmet csinálni?
Steven Soderbergh: Alig tudtam valamit róla. Mint minden amerikai, én is azt hittem, a kubai forradalom csak Fidelről szólt. Fogalmam sem volt, hogy milyen szerepet játszott Che. Nem tudtam azt sem, hogy járt New Yorkban. Hoppá, az ötvenes évek New Yorkja - ezt is filmre kell vinni! Úgy voltam vele, hogy nem szabad szimplán pozitív hősnek bemutatnunk. Sokakkal beszéltünk, akik ismerték és harcoltak az oldalán: senki sem akart az ő alakulatába tartozni. Nehéz volt vele kijönni. Roppant kemény volt mindenkivel. Úgy vélte, az igazi forradalmár nem rinyál. Engem biztosan utált volna.
MN: Az életének miért épp ezen szakaszaira koncentráltál?
SS: Úgy kezdtünk neki, hogy csak egy filmet készítünk. A bolíviai időszakáról. Aztán rájöttem, hogy nincs értelme, ha nem látjuk, mi történt Kubában. Csakhogy a forgatókönyv ezzel 190 oldalra nőtt. Nincs rá pénzem, hogy kivitelezzem, és képtelenség ezt harminckilenc nap alatt leforgatni. Elhatároztam, átugrom a bolíviai rész első hat hónapját, és rögtön azzal kezdem, amit Che élete legmélyebb pontjának tartott: amikor eltévedt a csapatával a dzsungelban. (A film most bemutatott része Che működését ábrázolja Fidel Castro oldalán, ahogy harcolva haladnak Havanna felé - K. L.)
MN: Politikai film ez?
SS: Igen is, meg nem is. Igen abban az értelemben, hogy van egy főhős, nagyon határozott politikai elképzelésekkel. De nem próbálom eladni vele a saját politikai nézeteimet. Nehezemre esne olyan műalkotást létrehozni, ami egyfajta ideológiát képvisel, annak tudatában, hogy az tíz-tizenöt év múlva a legnagyobb klisének fog hangzani. A Traffic azért nézhető ma is, mert nem tűzött a zászlajára semmiféle jövőképet. Csak annyit vállaltam: íme egy pillanatkép arról, hogyan kezeljük Amerikában a kábítószer-kereskedelmet.
MN: Sokan tiltakoztak a film ellen, elsősorban Che forradalom utáni dolgai miatt. Konkrétan egy hóhér volt.
SS: Túl sok vér kellett volna ehhez a mozihoz, ha meg akarok nekik felelni.
MN: Che barátai mit gondoltak Benicio del Toróról?
SS: Emlékszem a kifejezésre az özvegy, Aleida (March de la Torre) arcán, amint megpillantotta őt, amikor 2001-ben először elmentünk hozzá. Ránézett, aztán a többiekre, akik körülülték: "Ez nagyon bizarr."
MN: Miután beültél a rendezői székbe, még éveken át húzódott az előkészítés.
SS: Hét évig végeztem kutatómunkát, és írtam a forgatókönyvet. A pénz ugyan bizonytalan volt, de azt mondtam: "Muszáj elindulnunk, mert ha még két évet töltök a forgatókönyv finomításán, akkor sosem mozdulunk ki ebből az állapotból." Hiszek abban, hogy ha összerántok mindenkit, akkor szükségszerűen összeáll a projekt, mert a "csinálás" energiája nagy hajtóerő.
MN: Hány napig tartott a két film forgatása?
SS: Kétszer harminckilenc. Ilyen nagy munkát csak úgy lehet elvégezni, ha közben csak arra koncentrálsz, mi a következő beállítás fél óra múlva. Amint két óránál előrébb jár az agyad, elvesztél. A legszörnyűbb rettegés tört rám, amikor befejeztük a második részt. Madridtól pár órányira megvolt az utolsó felvétel. Ülök a kocsiban, hullafáradtan, szétesve, hat kilóval vékonyabban belém nyilall a felismerés: csak a könnyebbik filmmel végeztem. Tíz nap múlva kezdhetem az egészet elölről. Szerettem volna áthúzni a kocsit a szembejövő sávba.
MN: A film tavaly Cannes-ban megosztotta a sajtót.
SS: Mi csak arra törekedtünk, hogy megmutassuk, milyen ennek a pasasnak a közelében lenni. Nevetségesnek tartom, hogy akik egyfolytában arról panaszkodnak, hogy túl konvencionálisak a játékfilmek, fel vannak háborodva egy ilyen film láttán. Még mindig nagyon meg bírok lepődni a vetítéseken. Amikor azt hinném, hogy mindenkinek kristálytiszta valami, négyszáz ember pont azt érti félre. "Az a testvére volt neki? Nem is tudtam!" A lényeg az, hogy csak azt kell megfogadni a reakciókból, ami egyezik a koncepcióddal, a többire rá se ránts.
MN: Spanyol ajkú színészekkel dolgoztál. Nehéz volt?
SS: Mennyire imádtam, hogy egy kukkot sem értek a dumájukból! Az érzelem számít, nem a szavak. A mimikából, a gesztusokból sok minden lejön. És a hanglejtésből. Olyan, mintha zenét hallgatnál. Nem tudod, mi a helyes fogás a hegedűn, de hallod, ha nem szól jól.
MN: Szerinted Che mit szólna?
SS: Nem hiszem, hogy szerette a filmeket. Az egyetlen említés erre vonatkozóan, amit találtam, az volt, hogy kijelentette, az imperialista erők saját propagandájuk népszerűsítésére használják a regényeket és a filmeket. Nem tartotta sokra a filmeket. Akik készítik őket, azokat végképp nem!
MN: Hát Castro?
SS: Azt hallottam, Fidel úgy néz filmet, hogy mindig leállítja a vetítést, mert kikívánkozik belőle a véleménye. Ahogy szövegel a körülötte ülőknek, egy kétórás filmet általában nyolc óra alatt néz meg. Nem viccelek, nekem ezt bennfentesek mondták. Képzelheted, négyórányi mozgóképen végigmenni mennyi időbe telne neki. Ha az amerikai hatóságok engedélyezik, megpróbálunk majd eljutni a havannai filmfesztiválra. (Nem jött össze - K. L.)
MN: Egész pályádon nagy kommersz filmek és kis költségvetésű független produkciók között ingáztál.
SS: A hollywoodi blockbustereket nem te választod, azok találnak meg téged. Amikor éppen menő vagy. Az Ocean's Elevent rögtön az Oscar után kínálták fel. A blockbusterek nagy része színtiszta képregény. Az Ocean'snél már képtelen lennék közelebb menni a képregényszinthez. Azért forgatok ilyen mozikat, mert jó mókának tartom őket. Az állandó filmezésnek van egy előnye: az ember felveszi a mester attitűdjét, nem művészkedik, hanem józanul dolgozik. Ha több idő telne el két rendezésem között, azt hiszem, annak a műveim látnák a kárát, mert túl aprólékos lennék, és az egész belefúlna a nagyotmondás hevébe.
MN: Eddig mindig igyekeztél szem előtt tartani a kommercialitást. De a Chével sutba dobtad.
SS: Ez nem elég kommersz? A márkatudatosság százszázalékos. Asszisztensem összefutott a szomszédjával, egy huszonkét éves sráccal, és mondta neki, hogy Che Guevaráról forgatunk, a kölyök nem tudta, ki az. "Tudod, ez az a fickó, akit T-shirtökön látsz." "Tényleg? Azt hittem, hogy az a Rage Against the Machine gitárosa!" Az emberek nagy része így van ezzel. Nem tudják, ki ez a pasas, de mindenütt látják a svájcisapkás arcot. Szerintem lehetséges a Ché-hez hasonló rétegfilmek sikeres forgalmazása, ha úgy prezentáljuk, mint egy koncertet: egy hétig láthatod a kettőt együtt, szünettel közbeiktatva, és kapsz egy szép prospektust is hozzá, amit a gyűjtők szeretni fognak majd. Így meg lehet szólítani a hardcore Che-rajongókat és a filmőrülteket is. (A két film eddig harmincmillió dollárt termelt világszerte - K. L.)
MN: Már befejezted a The Informant című thrillert. Mi a következő opus?
SS: The Girlfriend Experience a címe (A barátnőélmény). Manhattani luxuskurvákról szól, akik kétezer dolcsit kapnak egy óráért. Megváltozott a biznisz, ma már náluk a kontroll. Az internet lehetővé tette, hogy ne dolgozzanak senkinek, csak maguknak. Rendszerint honlapfejlesztőkként is aktívak, több tevékenységre építik az üzletüket. Öt napot követek végig az életükből. Egyetlen színész sem lesz a filmben, mindenki amatőr. Van egy jelenetlistánk, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Azt sem tudom, hogy komolyra vagy humorosra sikerül. (A filmet néhány hete mutatták be Robert De Niro Tribeca Filmfesztiválján - K. L.)
MN: Húsz játékfilmet rendeztél, és legalább harmincat jegyzel producerként (jelentős alkotásokat, mint az Álmatlanság, a Pleasantville, a Michael Clayton, a Naqoyqatsi), mégsem sütkérezel a rivaldafényben.
SS: Mindig a saját fejemben éltem, már gyerekként is. A szüleim elváltak, és minden zárt ajtók mögött történt. A show-biznisz nem kedvez annak a hajlandóságnak, hogy az ember elkülönítse magát a környezetétől. Ezért maradtam New Yorkban. Szeretek kószálni az utcákon és megfigyelő lenni. Los Angelesben viszont mindenki tudja, ki vagy. Ha bemész valahová, megváltozik az emberek viselkedése. Soha nem kaphatsz természetes reakciókat. Ott megfigyeltté válik az ember.
