A szerző rendkívül megértő - Angelusz Iván producer és Szajki Péter forgatókönyvíró-rendező

  • Hungler Tímea
  • 2009. június 4.

Film

Az idei szemlén a legjobb első filmnek járó díjat megosztva nyerte a mindössze hétmillió forintból forgatott Intim fejlövés.

Magyar Narancs: Számítottatok a sikerre?

Angelusz Iván: Meglepődtünk, de nagyon örültünk neki. Én voltam a leginkább szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy meg lehet-e csinálni egyáltalán a filmet. Nagyon sok hitel kellett hozzá, és ha állandóan hitelt kérsz, ingyen követeled meg komoly emberek munkáját, a régi kapcsolataidat használod fel, elmehet rajta a saját hiteled. De nem ez történt. Pont, hogy megerősödött.

MN: Az Intim fejlövés a Katapult Film forgatókönyvíró-versenyén bukkant fel. Miért írtátok ki ezt a pályázatot?

AI: A stúdiónak van egy professzionális rendezőkara, az egykori Simó-osztály, de szerettünk volna valami más illatot is szagolni a filmes világból. Reich Péterrel úgy gondoltuk, hogy olyan sok szellemi energia van a nonprofesszionális alkotók köreiben, olyan sok az érdekes gondolat, hogy érdemes foglalkozni velük. Reich nagyon hisz egyfajta amerikai típusú produceri rendszerben, vagyis abban, hogy a producer lépjen fel megrendelőként, ne hozott anyagból dolgozzon, hanem ő maga válassza ki azt a forgatókönyvet, amit meg szeretne csinálni. Ez a metódus üzleti alapra helyezi a filmkészítést, azt mondja, hogy a film áru, amit csak úgy érdemes elkészíteni, ha legalább a bekerülési árát visszahozza. Ahhoz pedig, hogy ez az ár megtérüljön, maximum tízmilliós lehet a költségvetés. A cél az volt, hogy bebizonyítsuk: ez megvalósítható itthon is. Nem elsősorban moziforgalmazásra szántuk a filmet, DVD-n és a tévén keresztül szerettük volna eljuttatni a közönséghez, de a szemlén olyan váratlan sikert arattunk, hogy úgy gondoltuk, nem érdemes kihagyni a filmbemutatót. Én ennél picit óvatosabb gondolkodású vagyok, egyrészt - ahogy már mondtam - a hitelünket féltettem, másrészt pedig azt gondoltam, hogy ennyiből nem lehet filmet csinálni. És nem is lehet, csak mi mégis megcsináltuk.

MN: Ez volna az alternatív út azoknak, akik nem a hivatalos képzés felől jöttek?

Szajki Péter: Próbálkoztam én a Színművészeti Egyetemmel is, de nem sikerült, és az a típus vagyok, aki szereti maga megoldani a dolgokat. Úgy gondoltam, nem kell ahhoz négy-öt évig egyetemre járni, hogy filmet csináljak. Jelentkezhettem volna még hatszor, növeszthettem volna szakállat meg ősz hajat, de úgy voltam vele, hogy biztosabb forgatni egy filmet, mint többször nekifutni egy olyan helynek, ahová nem biztos, hogy valaha felvesznek.

MN: A film hétmilliós büdzséje töredéke egy átlag magyar film költségvetésének. Merész kissé ez az üzenet, nemde?

AI: Ha arra célzol, hogy a többi filmes felé ennek az volna az üzenete, hogy ennyi pénzből kellene filmet csinálni, akkor azt mondom, hogy a célunk nem ez volt. A nyugati filmgyártás ismeri azt a fogalmat, hogy differment - ez azt jelenti, hogy az emberek belerakják ingyen a munkájukat egy filmbe, de a bevételekből számítanak arra, hogy végül megtérül a munkájuk. Ennek a filmnek a költségvetése a sokszorosa lett volna, ha a stáb nem ingyen dolgozik. A "low-budget" dolognak szerintem inkább az az "üzenete", hogy filmet készíteni öröm, játék, és ebben az örömben akkor is jó részesülni, ha az eredménye nem jelentkezik a bankszámlánkon. Ha van olyan a színészeknél, hogy jutalomjáték, akkor miért ne lehetne jutalomfilmezés is? Mi visszaéltünk azzal, hogy az emberek szeretnek játszani.

SZP: A színészeink például azért vállalták a felkérést, mert örültek, hogy egy jó szerepet formálhatnak meg. Törekedtem arra, hogy olyan forgatókönyvet írjak, amit akkor is meg lehet valósítani, ha nem kapok rá támogatást az MMKA-tól (mint ahogy nem is kaptam). Ennek pedig az volt az "ára", hogy a film karakterközpontú legyen, olyan, amit akár díszletek nélkül, egy DV kamerával, négy-öt helyszínen is le lehet forgatni. Hétmillióból csak akkor lehet filmet csinálni, ha van egy olyan forgatókönyv, amit le lehet forgatni hétmillióból. Azért is lett az Intim fejlövés egy kamaradráma, és ezért nem rohangáltunk le-föl a Duna-parton. Mialatt a könyvet írtam, elkezdtem begyűjteni azokat a filmeket, amik hasonlóan kevés eszközzel élnek, hogy lássam, hogyan nem válnak unalmassá. Nagy hatással volt rám például Mike Nichols filmje, a Közelebb.

MN: Az egy dolog, hogy valaki jó forgatókönyvíró, de nem merültek fel kétségek azzal kapcsolatban, hogy Szajki Péter meg is rendezze a filmet?

AI: Láttuk az előző próbálkozásait, és meggyőzőek voltak. Személyesen a legtöbb kétségem - a folyamatosan visszatérők mellett - inkább a témával kapcsolatban volt. Szerintem a film sikere nagyrészt abból is adódott, hogy végtelenül toleráns mozi. A szexualitás témakörében mozog, de a szerző a nőkkel és a férfiakkal kapcsolatban is rendkívül megértő. Én ezt a forgatókönyvben még nem vettem észre, de a filmben már igen. Féltem ettől a témától, mert a szexről, a párkapcsolatokról könnyen lehet nevetséges, ízetlen módon filmet csinálni.

MN: Az Intim fejlövés főszereplői férfiak, ám amilyennek látjuk őket, az messze van azoktól a nemi sztereotípiáktól, amelyek a legtöbb magyar filmet jellemzik.

SZP: Törekedtem arra, hogy érezhető legyen: a szereplők olyan emberek, akiknek a problémáival naponta találkozunk, akikben magunkra ismerhetünk. Létező emberekből és viselkedésformákból lettek összegyúrva a karakterek. Négyen pedig azért lettek, mert szerettem volna, ha minden korosztály képviselteti magát a filmben. Sokaktól hallottam már, hogy ez egy férfifilm, de két epizód női gondokról szól. Bár az is igaz, hogy a férfi problémája a nő problémája is.

MN: A tizenkét napos forgatás során sokat változott a film a forgatókönyvhöz képest?

SZP: Az eredeti forgatókönyv több sztoriból állt - ezek közül három foglalkozott a szexszel, a többi más témákkal. Azok, akik a könyvet elolvasták, azt mondták, hogy az előbbiek lettek a sikerültebb epizódok, ezért hallgattam rájuk, és arra mentem tovább. Sokan, akik látták a filmet, azt gondolják, hogy a párkapcsolati téma lesz a specialitásom, én leszek a "magyar Woody Allen". De most éppen nem egy ilyen forgatókönyvön dolgozom. Aztán lehet, hogy ha a producerek ezt is elolvassák, azt mondják majd, hogy a szexről szóló rész a legérdekesebb benne, a többit pedig szedjem ki, én meg kiszedem, és tényleg én leszek a "magyar Woody Allen". Tudom, hogy szánalmasan hangzik, de nekem azért kellett megcsinálnom az Intim fejlövést, hogy legyen végre egy filmem, amire hivatkozhatok. Befektetés volt a jövőmre nézve, hogy azzá lehessek, akinek érzem és tervezem magam. Nehéz ma Magyarországon filmrendezővé válni.

MN: Most az vagy?

SZP: Odaírják a nevem mellé. Végre tudom igazolni apukám előtt, hogy mit csinálok Pesten.

Intim fejlövés

Az első harmad a mozaikszerűen összevágott enumeráció, a szereplők - vagy inkább papírfigurák - bemutatása. Van itt mindenféle szerzet! Van chates ismerkedés, ahol a fő téma, hogy milyen bugyikát visel a kislány, s a gaz, öregedő kéjenc (Gáspár Tibor) a randin leoperálja húsos ujjáról a jegygyűrűt, amíg az ifjú hölgy a mosdóba megy. Van homofób nagymenő (Szabó Győző), akit a csaja (Várkonyi Eszter) cicuskának szólít. A harmadik a béna gyerek (Kovács Lehel), aki még egy jót a markába nevetni sem tud a pornóképek előtt, mert mindig megzavarják, és van egy gondterhelt alak (Huszár Zsolt), aki azon töpreng, mit érdemel az a bűnös, aki a feleségét ciceréli a háta mögött. Felskiccelve minden alap, a kérdések nyitottak, bár ezek után olyan nagyon nincs kedvünk töprengeni, vajh' hová is vezet mindez. Sok időnk nem is marad rá, mert már látjuk is az út végét, kamera pásztáz női combokon és melleken, egy sztriptízbár romlott világába csöppentünk. A lányok kelletik magukat, a kiéhezett férfiak pedig bámulják őket, jaj, milyen borzalmas is! Férfihőseink is e szánalmas alakok közt csorgatják a nyálukat, de az ő arckifejezésük árnyaltabb: kiábrándultak a női nemből, a lélek helyett már csak a testre óhajtanak figyelni. Ezután merevednek csak ki igazán a tablók. Kis etapokban megkapjuk a történeteiket, négy kisfilmet látunk, ami bemutatja az utat, mely a szakadékba vitt. Az első etapban a chat-randi kocsikázásba fordul. A naiv kislány vagy negyvenszer elmondja, hogy más a netes énje, mint az igazi, de a felhevült bajszos mégis ráront szegénykémre. Előkerül a gázspray, a leforrázott hím hazamegy, ahol mesékkel traktálja feleségét, de az mégis inkább otthagyja őt. "Két éve nem nyúltál hozzám, mióta levágták a mellemet!" A béna csávó rárepül a szomszéd lányra, meg akarná erőszakolni. Nem sikerül, így a folyosón együtt merengenek elhibázott életükön. Hát persze hogy az a baj, hogy a fiúnak kicsi a pénisze! De a lányt sem kell sajnálni, hiszen őt meg verte a barátja! Jaj, jaj! A homofób csajáról kiderül, hogy átműtött fiú, hánynak, szétvernek egy lakást. Ám a gyöngyszem az in flagrantis utolsó rész: a csaj szeretője bilinccsel és egyéb játékszerekkel jön, a férj fegyverrel hadonászik, mire a lány (Botos Éva) egy könyvet nyújt át neki a női orgazmusról, amiben vele nem volt része.

A végét nem árulom el, mert persze leszűrődnek a tanulságok is, majd éppen itt ne. A film a kis költségvetés miatt gyenge képminőségű, ez akár közelebb is hozhatná hozzánk az emberi sorsokat. Ám itt körülbelül akkora intimitásról beszélhetünk, mint anno a Szomszédoknál. Az Intim fejlövés nem film, csak valami didaktikus fontoskodás.

Karafiáth Orsolya

Forgalmazza a Katapult Film

Neked ajánljuk