A többiek meg síeltek - Mari Kaasinen, Susana Aho, Johanna Virtanen - Varttina

  • - sisso -
  • 2005.08.11 00:00

Film

Finnország világszerte ismert csapata egy amolyan Kalevala alapú iskolai hagyományőrző csoportként alakult a karéliai Raakkyla faluban, aztán a helsinki Sibelius Akadémián átszerveződve etnopop zenekarrá nőtte ki magát. Ma kilenc tagot számlál, három énekesnővel, akiket - mérsékelten találóan - skandináv Spice Girlsként is emlegetnek. Vidám "kórusműveikkel" többször is megörvendeztették a magyar közönséget, legutóbb a Művészetek Palotájában szervezett Varázsszőnyeg Fesztiválon jártak.
Finnország világszerte ismert csapata egy amolyan Kalevala alapú iskolai hagyományőrző csoportként alakult a karéliai Raakkyla faluban, aztán a helsinki Sibelius Akadémián átszerveződve etnopop zenekarrá nőtte ki magát. Ma kilenc tagot számlál, három énekesnővel, akiket - mérsékelten találóan - skandináv Spice Girlsként is emlegetnek. Vidám "kórusműveikkel" többször is megörvendeztették a magyar közönséget, legutóbb a Művészetek Palotájában szervezett Varázsszőnyeg Fesztiválon jártak.

*

Magyar Narancs: Úgy emlékszem, nem volt mindenki ilyen finnszőke, amikor utoljára láttalak titeket. Melyikőtök "nem természetes"?

Mari Kaasinen: Én festettem be a hajam, gondoltam, legyünk mindhárman szőkék, az "összhangzat" kedvéért.

MN: Végül is te vagy a vezér, már legalábbis az egyetlen alapító. Milyen volt a régi Varttina tagjának lenni?

MK: Abban a kimondhatatlan nevű karéliai faluban, amit Rakkyla-nek hívnak, tíz-egynéhány évesen, az édesanyám vezetésével, a testvéremmel együtt hoztuk össze a csoportot. Nem nagyon lehetett ott mást csinálni, ha nem akartál otthon unatkozni.

MN: Akkoriban több mint húsz lány és csak néhány fiú volt a csapatban. A fiúkat ezek szerint jobban izgatta a rénszarvasvadászat, mint a hagyományőrzés.

MK: Kantelével kísértük az énekünket, és ezen a finn népi hangszeren inkább nők játszanak, bár az a pár srác egészen jól zenélt. De a többiek folyton csak síeltek, ez tény, nem nagyon akartak velünk játszani.

MN: Karélia költészetéről és dalairól mi a Kalevala kapcsán hallhattunk. Gondolom, ti is kötelezően tanultátok az iskolában a nemzeti eposzotokat. Lehet, hogy az unalmas tananyagot akartátok feldobni a kórussal?

MK: Abszolút. Szerettük volna megőrizni a karéliai éneklés hagyományait, már csak azért is, mert olyan szép nyelv ez, amin öröm énekelni. A Kalevalától nem szabad elriasztani a gyerekeket. A törté-nete, a versei, a karakterei fantasztikusak, és a mai napig mind élő elemei a Varttina szövegeinek.

MN: Mit jelent a zenekar neve?

MK: Ismered a Csipkerózsikát? Mielőtt hosszú álomra szenderedik, megvágja az ujját valamivel... Na ez az. Az orsó. A Kalevalában is van.

MN: Hihetetlenül pörgősek és vidámak a számaitok. Miről szólnak?

Susana Aho: Az életről, a fiúkról, a lányokról.

Johanna Virtanen: Átkokról, pletykákról, női dolgokról. Arról, hogyan ütjük a zenekar fiú tagjait, ha nem dolgoznak.

MK: Meg a takarításról. De altatódalok is vannak.

MN: Hogyan változott a zenekar karaktere az átalakuláskor, majd miután befutottatok az Oi Dai című lemezetek után?

MK: A suli után néhányan, jómagam is, a helsinki Sibelius Akadémiára mentünk tanulni. El kellett dönteni, hogy hobbiként folytatjuk-e a zenekart, vagy profi dolgot csinálunk belőle. Az utóbbit választottuk. Azóta lassan húsz év telt el, és számos hatás érte a zenénket. Elsősorban az, hogy a finnugor területeken túlról is beszivárogtak dallamok, a mari, ingriai, sőt a bolgár női éneklési tradíciókig. Amerre járunk a világban, mindenhol tanulunk valamit, de otthon is mindenféle zenét hallgatunk, és ezekből felhasználunk elemeket, szövegeket írunk hozzá.

MN: Susana és Johanna honnan csöppent a kórusba?

SA: Én tizenhárom éves koromtól harmonikázom. A Vihma című album előtt a zenekar instrumentális részébe tartoztam, utána csatlakoztam az éneklőkhöz. Szintén a Sibeliusra jártam, és van egy másik zenekarom is, amit Vaeltejatnak hívnak - balkáni, cigány meg finn zenét játszik. A cigányos vonalat képviselem, mert a látszat ellenére roma gyökerekkel is rendelkezem. És dolgozom egy bábszínházzal is, aminek Sampo a neve, és ugyancsak a Kalevala ihlette. Tudod, a boldogságot őrlő malom...

JV: Alig négy éve szálltam be egy meghallgatás kapcsán, ahol rám esett a választás. A kokkolai konzervatóriumban voltam népzene szakos hallgató, most pedig a Sibelius Akadémián tanulok énekelni. Meg harmóniumon és kantelén játszom.

MN: A Varttina-ben milyen a munkamegosztás?

JV: A technikai és a zenei hátteret a fiúk csinálják, a szövegeket és a saját énekszólamainkat pedig mi. Csak akkor vitázunk, ha nagyon fáradtak vagyunk.

MN: Mi tart össze titeket ennyi év után?

JV: Talán az, hogy soha nem a pénzért csináltuk.

MK: Úgy tűnik, sokaknak tetszik a zenénk, szeret minket a közönség. Évente úgy ötven meghívásunk van, nem panaszkodhatunk. Magyarországon az európai csatlakozáskor játszottunk utoljára; sajnos a Szigetre most nem kaptunk meghívást, pedig nagyon szeretjük.

SA: Az is gyakori, hogy közös munkára invitálnak más zenészek, és így is terjeszthetjük a Värttinä-életérzést.

MN: Ahhoz mit szóltok, hogy egyik-másik újságíró finn Spice Girlsnek aposztrofál titeket?

MK: Nem örülünk neki. Lehet minket popzenekarnak nevezni, de a showbusinesshez semmi közünk.

MN: Milyen zenét játszik most a Varttina?

MK: Hát... Varttina-zenét, amit világzenének, dzsessznek, népzenének, etnorocknak vagy popzenének is neveznek.

MN: Bizonyára valamiféle nemzeti kincs vagytok Finnországban. Hogyan kezel benneteket a hazai közönség?

MK: Hál' isten majdnem az öszszes szövegünket értik, bár néha olyan gyors és olyan dialektusban van, hogy lehetetlen követni.

JV: Európában azért hamarabb belelkesednek a zenénktől.

MK: Nálunk azt gondolják, hogy a zene nem olyan vidám dolog, és ha az ember énekel, akkor azt vegye komolyan. Nem túl mosolygós nép a finn.

MN: Mivel telik a nyaratok?

MK: Főleg stúdiómunkákkal.

SA: De fellépünk a Helsinki Atlétikai Világbajnokság megnyitóján is.

JV: Jó nagy közönségünk lesz a tévén keresztül.

Varázsszőnyeg Fesztivál, Művészetek Palotája, július 30.

Neked ajánljuk

"Orbán rendszere radikálisan ellenségelvű és megosztó"

  • Farkas Zsolt

"Az orbánizmus lényege az orbánizmus: vagy Orbán Viktor és jogállampárti magánhadserege, a Fidesz katonája vagy, zsoldosa, önkéntese, fanatikusa, szolgálója, kliense, rajongója (mintegy 2,5 millió szavazó Mo.-n), vagy ellensége, ellenzője, kritikusa, utálója, megvetője, vádlója vagy (legalább dupla annyi szavazóképes ember Mo.-n)."