Dokumentumfilm

Amanda Knox

  • Gera Márton
  • 2016. november 13.

Film

„Esetleg egy bárány bőrébe bújt pszichopata vagyok” – valami ilyesmit mond Aman­da Knox, miközben belenéz a kamerába, majd néhány másodpercig csöndben marad, hogy megpróbálhassuk megfejteni, kihez is van szerencsénk. Így kezdődik a Netflix true crime dokuja, ami e manapság trendi műfaj segítségével próbálja rekonstruálni, hogy mi is történt 2007 novemberében, amikor perugiai szobájában meggyilkolták a brit diáklányt, Meredith Kerchert. Ez volt az évtized bűnügye Olaszországban, hangzik el a filmben, és alighanem igaz is, lévén kész cirkusz vette körül az esetet, és a hangulat csak aztán hágott a tetőfokára, hogy a rendőrség a lány barátnőjét és annak újdonsült olasz szerelmét vádolta gyilkossággal. Eztán már nem is meglepő a barátnő személye, ő Amanda Knox.

Ül velünk szemben, a szürke háttér előtt ez a lány – akiről mára kimondta az olasz bíróság, hogy ártatlan, ám sokan továbbra is kételkednek ebben –, és elkezdi mesélni a maga történetét, ami merőben más, mint amit a bulvársajtó anno felállított „Foxy Knoxyról”.

Kinek higgyünk, melyik verzió az igaz; valóban egy femme fatale-ról van szó, aki lemészárolta a barátnőjét, vagy ő az ártatlan bárány, aki csupán rosszkor volt rossz helyen?

Tipikus doku a műfaj szokásos elemeivel, és az a legnagyobb hibája, hogy nem is akar több lenni. Végigmegy az ügyön, felmondja a különös részleteket, felmutatja, hogy lám-lám, az olasz zsaruk is hibáznak, és kész: nem akar mélyebben kutakodni. Kár, mert soha nem fogjuk megtudni, valójában mi is történt azon az estén Perugiában.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."