Dokumentumfilm

Amanda Knox

  • Gera Márton
  • 2016. november 13.

Film

„Esetleg egy bárány bőrébe bújt pszichopata vagyok” – valami ilyesmit mond Aman­da Knox, miközben belenéz a kamerába, majd néhány másodpercig csöndben marad, hogy megpróbálhassuk megfejteni, kihez is van szerencsénk. Így kezdődik a Netflix true crime dokuja, ami e manapság trendi műfaj segítségével próbálja rekonstruálni, hogy mi is történt 2007 novemberében, amikor perugiai szobájában meggyilkolták a brit diáklányt, Meredith Kerchert. Ez volt az évtized bűnügye Olaszországban, hangzik el a filmben, és alighanem igaz is, lévén kész cirkusz vette körül az esetet, és a hangulat csak aztán hágott a tetőfokára, hogy a rendőrség a lány barátnőjét és annak újdonsült olasz szerelmét vádolta gyilkossággal. Eztán már nem is meglepő a barátnő személye, ő Amanda Knox.

Ül velünk szemben, a szürke háttér előtt ez a lány – akiről mára kimondta az olasz bíróság, hogy ártatlan, ám sokan továbbra is kételkednek ebben –, és elkezdi mesélni a maga történetét, ami merőben más, mint amit a bulvársajtó anno felállított „Foxy Knoxyról”.

Kinek higgyünk, melyik verzió az igaz; valóban egy femme fatale-ról van szó, aki lemészárolta a barátnőjét, vagy ő az ártatlan bárány, aki csupán rosszkor volt rossz helyen?

Tipikus doku a műfaj szokásos elemeivel, és az a legnagyobb hibája, hogy nem is akar több lenni. Végigmegy az ügyön, felmondja a különös részleteket, felmutatja, hogy lám-lám, az olasz zsaruk is hibáznak, és kész: nem akar mélyebben kutakodni. Kár, mert soha nem fogjuk megtudni, valójában mi is történt azon az estén Perugiában.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.