Dokumentumfilm

Amanda Knox

  • Gera Márton
  • 2016. november 13.

Film

„Esetleg egy bárány bőrébe bújt pszichopata vagyok” – valami ilyesmit mond Aman­da Knox, miközben belenéz a kamerába, majd néhány másodpercig csöndben marad, hogy megpróbálhassuk megfejteni, kihez is van szerencsénk. Így kezdődik a Netflix true crime dokuja, ami e manapság trendi műfaj segítségével próbálja rekonstruálni, hogy mi is történt 2007 novemberében, amikor perugiai szobájában meggyilkolták a brit diáklányt, Meredith Kerchert. Ez volt az évtized bűnügye Olaszországban, hangzik el a filmben, és alighanem igaz is, lévén kész cirkusz vette körül az esetet, és a hangulat csak aztán hágott a tetőfokára, hogy a rendőrség a lány barátnőjét és annak újdonsült olasz szerelmét vádolta gyilkossággal. Eztán már nem is meglepő a barátnő személye, ő Amanda Knox.

Ül velünk szemben, a szürke háttér előtt ez a lány – akiről mára kimondta az olasz bíróság, hogy ártatlan, ám sokan továbbra is kételkednek ebben –, és elkezdi mesélni a maga történetét, ami merőben más, mint amit a bulvársajtó anno felállított „Foxy Knoxyról”.

Kinek higgyünk, melyik verzió az igaz; valóban egy femme fatale-ról van szó, aki lemészárolta a barátnőjét, vagy ő az ártatlan bárány, aki csupán rosszkor volt rossz helyen?

Tipikus doku a műfaj szokásos elemeivel, és az a legnagyobb hibája, hogy nem is akar több lenni. Végigmegy az ügyön, felmondja a különös részleteket, felmutatja, hogy lám-lám, az olasz zsaruk is hibáznak, és kész: nem akar mélyebben kutakodni. Kár, mert soha nem fogjuk megtudni, valójában mi is történt azon az estén Perugiában.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.