DVD

Baromságok Shakespeare-ről

Anonymus

  • - borz -
  • 2012. április 23.

Film

Már a keretjáték rosszat sejtet. Maga a nagy Shakespeare-színész, Derek Jacobi közli velünk, hogy Vilmos analfabéta volt, kizárt, hogy ő írta azokat a tuti darabokat. De a java csak a tárgyaló részben jön. A "szokásos gyanúsítottak" közül itt Edward de Vere, Oxford grófja a nyerő, ő nemcsak hogy írni-olvasni tudott, de magas szintű képzésben részesült ógörögből, csillagászatból, történelemből és földrajzból - bár a neki tulajdonított művek tanúsága szerint utóbbi órákról sokat hiányozhatott. Ami Shakespeare-t illeti, létezett ilyen nevű személy, foglalkozására nézve csepűrágó, ennélfogva mégsem egészen illiterátus: folyékonyan olvasott, a szövegértelmezés sem okozott neki gondot, csak akkor volt meglőve, ha le kellett írnia egy "e" vagy "i" betűt, amiből elegáns levezetéssel megkapjuk, hogy a nevét sem tudta leírni, így nemcsak a műveket, de fennmaradt szignóját is vissza kell venni tőle.


Erzsébetről eddig úgy tudtuk, hogy a hatalmi-politikai okokon túl azért sem ment férjhez, mert rettegett a szüléstől. Történetünkben viszont a "szűz királynő" 16 éves kora óta csak úgy potyogtatja a gyerekeket, akiket aztán nemesi rangba csomagolva szétterítenek a birodalomban; lesz is nagy kavarodás, a végén már csak a jóisten tudja a sok fattyról, hogy kiféle, miféle, kefél-e. (Ezt értsék szó szerint.) Sir William Cecil főminiszterről is cifra dolgokat mond a nagy eszű forgatókönyvíró: puritán református volt, ami többek közt a színház és a művészet gyűlöletében nyilvánult meg, ha rajta múlik, betiltja az egész vircsaftot, ám szélsőséges protestánsként simán hazaárult, hogy a katolikus Jakabot ültesse Anglia trónjára.

A filmet Roland Emmerich rendezte, aki mindig mert nagyot álmodni, s most is lendületesen vezeti elő a vadromantikus mesét, de a sok új ismeretért a Hollywoodban született, nevelkedett, tanult és elhülyült John Orloffnak lehetünk hálásak. (Shakespeare életéről komolyan vehető dolgozatok is elérhetők itthon: vonatkozó kritikáink itt és itt olvashatók, a magyar fordításokat körbejáró interjúkötetről pedig itt írtunk.)

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.