DVD

Baromságok Shakespeare-ről

Anonymus

  • - borz -
  • 2012. április 23.

Film

Már a keretjáték rosszat sejtet. Maga a nagy Shakespeare-színész, Derek Jacobi közli velünk, hogy Vilmos analfabéta volt, kizárt, hogy ő írta azokat a tuti darabokat. De a java csak a tárgyaló részben jön. A "szokásos gyanúsítottak" közül itt Edward de Vere, Oxford grófja a nyerő, ő nemcsak hogy írni-olvasni tudott, de magas szintű képzésben részesült ógörögből, csillagászatból, történelemből és földrajzból - bár a neki tulajdonított művek tanúsága szerint utóbbi órákról sokat hiányozhatott. Ami Shakespeare-t illeti, létezett ilyen nevű személy, foglalkozására nézve csepűrágó, ennélfogva mégsem egészen illiterátus: folyékonyan olvasott, a szövegértelmezés sem okozott neki gondot, csak akkor volt meglőve, ha le kellett írnia egy "e" vagy "i" betűt, amiből elegáns levezetéssel megkapjuk, hogy a nevét sem tudta leírni, így nemcsak a műveket, de fennmaradt szignóját is vissza kell venni tőle.


Erzsébetről eddig úgy tudtuk, hogy a hatalmi-politikai okokon túl azért sem ment férjhez, mert rettegett a szüléstől. Történetünkben viszont a "szűz királynő" 16 éves kora óta csak úgy potyogtatja a gyerekeket, akiket aztán nemesi rangba csomagolva szétterítenek a birodalomban; lesz is nagy kavarodás, a végén már csak a jóisten tudja a sok fattyról, hogy kiféle, miféle, kefél-e. (Ezt értsék szó szerint.) Sir William Cecil főminiszterről is cifra dolgokat mond a nagy eszű forgatókönyvíró: puritán református volt, ami többek közt a színház és a művészet gyűlöletében nyilvánult meg, ha rajta múlik, betiltja az egész vircsaftot, ám szélsőséges protestánsként simán hazaárult, hogy a katolikus Jakabot ültesse Anglia trónjára.

A filmet Roland Emmerich rendezte, aki mindig mert nagyot álmodni, s most is lendületesen vezeti elő a vadromantikus mesét, de a sok új ismeretért a Hollywoodban született, nevelkedett, tanult és elhülyült John Orloffnak lehetünk hálásak. (Shakespeare életéről komolyan vehető dolgozatok is elérhetők itthon: vonatkozó kritikáink itt és itt olvashatók, a magyar fordításokat körbejáró interjúkötetről pedig itt írtunk.)

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.