DVD

Baromságok Shakespeare-ről

Anonymus

  • - borz -
  • 2012. április 23.

Film

Már a keretjáték rosszat sejtet. Maga a nagy Shakespeare-színész, Derek Jacobi közli velünk, hogy Vilmos analfabéta volt, kizárt, hogy ő írta azokat a tuti darabokat. De a java csak a tárgyaló részben jön. A "szokásos gyanúsítottak" közül itt Edward de Vere, Oxford grófja a nyerő, ő nemcsak hogy írni-olvasni tudott, de magas szintű képzésben részesült ógörögből, csillagászatból, történelemből és földrajzból - bár a neki tulajdonított művek tanúsága szerint utóbbi órákról sokat hiányozhatott. Ami Shakespeare-t illeti, létezett ilyen nevű személy, foglalkozására nézve csepűrágó, ennélfogva mégsem egészen illiterátus: folyékonyan olvasott, a szövegértelmezés sem okozott neki gondot, csak akkor volt meglőve, ha le kellett írnia egy "e" vagy "i" betűt, amiből elegáns levezetéssel megkapjuk, hogy a nevét sem tudta leírni, így nemcsak a műveket, de fennmaradt szignóját is vissza kell venni tőle.


Erzsébetről eddig úgy tudtuk, hogy a hatalmi-politikai okokon túl azért sem ment férjhez, mert rettegett a szüléstől. Történetünkben viszont a "szűz királynő" 16 éves kora óta csak úgy potyogtatja a gyerekeket, akiket aztán nemesi rangba csomagolva szétterítenek a birodalomban; lesz is nagy kavarodás, a végén már csak a jóisten tudja a sok fattyról, hogy kiféle, miféle, kefél-e. (Ezt értsék szó szerint.) Sir William Cecil főminiszterről is cifra dolgokat mond a nagy eszű forgatókönyvíró: puritán református volt, ami többek közt a színház és a művészet gyűlöletében nyilvánult meg, ha rajta múlik, betiltja az egész vircsaftot, ám szélsőséges protestánsként simán hazaárult, hogy a katolikus Jakabot ültesse Anglia trónjára.

A filmet Roland Emmerich rendezte, aki mindig mert nagyot álmodni, s most is lendületesen vezeti elő a vadromantikus mesét, de a sok új ismeretért a Hollywoodban született, nevelkedett, tanult és elhülyült John Orloffnak lehetünk hálásak. (Shakespeare életéről komolyan vehető dolgozatok is elérhetők itthon: vonatkozó kritikáink itt és itt olvashatók, a magyar fordításokat körbejáró interjúkötetről pedig itt írtunk.)

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.