tévésmaci

Madarak a pavilon tetején

  • tévésmaci
  • 2012. április 22.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban nyitott új irodájukban fogadták az első kuncsaftot, nos, az tényleg teljesen úgy nézett ki, mint egy béka. Azt mondhatnánk rá, hogy békaember, ha az nem búvárt jelentene.

A bejelentés nélkül érkező ügyfél viszont kétségkívül ember volt, aki úgy nézett ki, mint egy béka, s úgy öltözött, úgy viselkedett, mint aki rá is akar erősíteni e benyomásra. Troché agyán egy pillanatra átfutott, hogy ha megszólal, esetleg brekegni vagy kvartyogni fog, netán kuruttyol. Nem így történt, de ahogy például helyet foglalt a vendégek szófáján, az szerfelett beszédes volt. Két kezét megtámasztotta a térdén, a felsőtestét szinte negyvenöt fokban előredöntötte, a lábát pedig szinte teljesen a kerevet pereméhez nyomta, mint aki bármelyik pillanatban felugorhat vagy előreveti magát. Az is nagyon feltűnő volt, hogy köpcös termetére, amire - mint tudjuk - oly nehéz öltő ruhát szabni, hibátlan öltöny simult, nem állt el tarkóban az ingtől a gallérja, kellemes esése volt a drága szövetnek, szóval minden stimmelt rajta - csak a színe sehogy sem. Terepszínű volt ugyanis, leginkább egy honvédségi álcahálóra hasonlított, amit ősszel használnak, sok barna volt benne és kevés zöld. A cipőjén is látszott, hogy drága holmi, olcsóbb változatára a felejthetetlen Zoli bohóc ruhatárából emlékezhetünk. Mint mondtuk, alacsony emberke volt, amolyan dús alakulat, alig is vagy inkább egyáltalán nem volt nyaka, a vállából nőtt ki a tokája, s már-már szégyelljük leírni, annyira kitalálható: iszonyú széles szája volt. Ráadásul túl vastagon vitte fel reggel az arcára az alapozót, ami a nagy melegben kicsit kifényesedett. Ha hollywoodi filmrendezők lennénk, Sztupa és Troché kalandjainak megfilmesítésekor Danny DeVitóval játszatnánk el a figuráját, de úgy, hogy Heath LedgerBatmanben viselt maszkjának egy szolidabb változatát is fölpakoltatnánk rá. Így nézett ki a kis ember, de nem sokat lacafacázott, egyből a lényegre tért. Mint mi most.

Pénteken (23-án) este kilenckor az AXN lenyomja a Fedőneve: Donnie Brasco című beépített zsarus gengsztertörténetet, melyben Al Pacino alacsony beosztású családtagot alakít a maffiában, az undercover angel pedig nem más, mit Johnny Depp. Fél egy előtt éjjel, a magyar filmek népszerűsítésének jól bevált idején pedigFekete kefe lesz a film+-on; az egy nagyon vicces film.

Szombaton délután fél négy előtt egy már-már alanyi jogon megzenésített Verne Gyula-mű, A dunai hajós (Agárdy és Koncz Gáborokkal) az m2-n. Este fél tízkor pedig a tv2-n egy angol krimi, ugyancsak jó arcú csókákkal: a Tortában Colm Meaney és Daniel Craig csinálják meg az utolsó nagy balhét. Vajon sikerül-e?

Vasárnap művészet (bár én rövid ü-vel ejteném) az m1 este fél tizenegy előtt: Biutiful. A hagyományos török-magyar együttműködést pedig éjfél előtt kezdjük a tv2-n: Nagy ember, kis szerelem. Volt nyolckor a Dunán Amadeus, a zseniális Milos Forman messze túlértékelt filmje - a maga nemében tán az egyetlen ilyen. Éjfél után ugyanitt egy ígéretes olasz cím: A szél a maga útját járja. Nem, majd az enyimét!

Hétfőn két sztenderd (A király beszéde, HBO, 19.40 és A bostoni fojtogató, Filmmúzeum, 1.00) mellé egy jó kis nyomasztás a nehezen felismerhető Val Kilmerrel és a most sem túl visszafogott Kris Kristoffersonnal, ugyancsak az HBO-n 1.35-kor (Az éjszaka országai). És még a film+ zombinapjának fő ékessége:Fido - Hasznos a zombi a háznál, 22.45-kor. Önök kinevetnek engem, de fel sem veszem: ez itt egy komoly ajánlat volt.

Kedden is három állandó ajánlat: Ned Kelly Tony Richardsontól, Mick Jaggerrel az MGM-en, nyolckor. Kilenc után Szerelmes Shakespeare a Dunán, s egy előtt a Filmmúzeumon: A vágy villamosa.

Szerdán tengerre, magyar: Moby Dick, majd az "riás polip az MGM-en. Lehet, hogy újra megnézem a Francia kapcsolatot éjjel egy előtt a Filmmúzeumon.

Csütörtökön Gillo Pontecorvo híres filmje, Az algíri csata nyolckor a Cinemaxon.

Ha papagájt tartanak, ennél valamivel az is több kunsztot tud. Pláne a tengeri malac.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.