tévésmaci

Madarak a pavilon tetején

  • tévésmaci
  • 2012. április 22.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban nyitott új irodájukban fogadták az első kuncsaftot, nos, az tényleg teljesen úgy nézett ki, mint egy béka. Azt mondhatnánk rá, hogy békaember, ha az nem búvárt jelentene.

A bejelentés nélkül érkező ügyfél viszont kétségkívül ember volt, aki úgy nézett ki, mint egy béka, s úgy öltözött, úgy viselkedett, mint aki rá is akar erősíteni e benyomásra. Troché agyán egy pillanatra átfutott, hogy ha megszólal, esetleg brekegni vagy kvartyogni fog, netán kuruttyol. Nem így történt, de ahogy például helyet foglalt a vendégek szófáján, az szerfelett beszédes volt. Két kezét megtámasztotta a térdén, a felsőtestét szinte negyvenöt fokban előredöntötte, a lábát pedig szinte teljesen a kerevet pereméhez nyomta, mint aki bármelyik pillanatban felugorhat vagy előreveti magát. Az is nagyon feltűnő volt, hogy köpcös termetére, amire - mint tudjuk - oly nehéz öltő ruhát szabni, hibátlan öltöny simult, nem állt el tarkóban az ingtől a gallérja, kellemes esése volt a drága szövetnek, szóval minden stimmelt rajta - csak a színe sehogy sem. Terepszínű volt ugyanis, leginkább egy honvédségi álcahálóra hasonlított, amit ősszel használnak, sok barna volt benne és kevés zöld. A cipőjén is látszott, hogy drága holmi, olcsóbb változatára a felejthetetlen Zoli bohóc ruhatárából emlékezhetünk. Mint mondtuk, alacsony emberke volt, amolyan dús alakulat, alig is vagy inkább egyáltalán nem volt nyaka, a vállából nőtt ki a tokája, s már-már szégyelljük leírni, annyira kitalálható: iszonyú széles szája volt. Ráadásul túl vastagon vitte fel reggel az arcára az alapozót, ami a nagy melegben kicsit kifényesedett. Ha hollywoodi filmrendezők lennénk, Sztupa és Troché kalandjainak megfilmesítésekor Danny DeVitóval játszatnánk el a figuráját, de úgy, hogy Heath LedgerBatmanben viselt maszkjának egy szolidabb változatát is fölpakoltatnánk rá. Így nézett ki a kis ember, de nem sokat lacafacázott, egyből a lényegre tért. Mint mi most.

Pénteken (23-án) este kilenckor az AXN lenyomja a Fedőneve: Donnie Brasco című beépített zsarus gengsztertörténetet, melyben Al Pacino alacsony beosztású családtagot alakít a maffiában, az undercover angel pedig nem más, mit Johnny Depp. Fél egy előtt éjjel, a magyar filmek népszerűsítésének jól bevált idején pedigFekete kefe lesz a film+-on; az egy nagyon vicces film.

Szombaton délután fél négy előtt egy már-már alanyi jogon megzenésített Verne Gyula-mű, A dunai hajós (Agárdy és Koncz Gáborokkal) az m2-n. Este fél tízkor pedig a tv2-n egy angol krimi, ugyancsak jó arcú csókákkal: a Tortában Colm Meaney és Daniel Craig csinálják meg az utolsó nagy balhét. Vajon sikerül-e?

Vasárnap művészet (bár én rövid ü-vel ejteném) az m1 este fél tizenegy előtt: Biutiful. A hagyományos török-magyar együttműködést pedig éjfél előtt kezdjük a tv2-n: Nagy ember, kis szerelem. Volt nyolckor a Dunán Amadeus, a zseniális Milos Forman messze túlértékelt filmje - a maga nemében tán az egyetlen ilyen. Éjfél után ugyanitt egy ígéretes olasz cím: A szél a maga útját járja. Nem, majd az enyimét!

Hétfőn két sztenderd (A király beszéde, HBO, 19.40 és A bostoni fojtogató, Filmmúzeum, 1.00) mellé egy jó kis nyomasztás a nehezen felismerhető Val Kilmerrel és a most sem túl visszafogott Kris Kristoffersonnal, ugyancsak az HBO-n 1.35-kor (Az éjszaka országai). És még a film+ zombinapjának fő ékessége:Fido - Hasznos a zombi a háznál, 22.45-kor. Önök kinevetnek engem, de fel sem veszem: ez itt egy komoly ajánlat volt.

Kedden is három állandó ajánlat: Ned Kelly Tony Richardsontól, Mick Jaggerrel az MGM-en, nyolckor. Kilenc után Szerelmes Shakespeare a Dunán, s egy előtt a Filmmúzeumon: A vágy villamosa.

Szerdán tengerre, magyar: Moby Dick, majd az "riás polip az MGM-en. Lehet, hogy újra megnézem a Francia kapcsolatot éjjel egy előtt a Filmmúzeumon.

Csütörtökön Gillo Pontecorvo híres filmje, Az algíri csata nyolckor a Cinemaxon.

Ha papagájt tartanak, ennél valamivel az is több kunsztot tud. Pláne a tengeri malac.

Figyelmébe ajánljuk