Film

79-eznek

Francia hétvége

  • - kg -
  • 2012. április 24.

Film

Már az Apró kis hazugságok bemutatásakor mocorgott bennünk az érzés, hogy nem, ez így nem járja. Mégis, hogy nézett ki, hogy itt ez az együttnyaralós-nemzedéki mozi, amiben majd' mindenki szerepel, akinek a nevére megtelnek a Sanzelizén a multiplexek, de sehol Julie Delpy. Kevés drámaibb dolog esett azon a mozihéten, mint a mellőzése, ám úgy tűnik, a franciáknál van igazság. A rendszer korrigálta magát: itt a rendezőként és forgatókönyvíróként is tevékeny színésznő saját együttnyaralós-nemzedéki mozija. Ezúttal Karin Viard indul pancsolni a tengerpartra, de mert elbóbiskol a vonaton, kislánykora legszebb nyara kezd megelevenedni. Egy bretagne-i családi hétvége '79-ből, mely alighanem számos hasonlóságot mutat Delpy saját gyermekkori élményeivel.

Lehetne ez persze az alkotó magánügye, elvégre nem attól lesz hiteles egy mozi, hogy a rendező családja is úgy vakációzott, mint a vásznon lévők, Delpynél azonban épp a személyesség látszik igazolni az egész produkciót. A Francia hétvége ugyanis semmi másról nem szól, mint a családi fényképalbum jóllakottan, jó kedéllyel abszolvált fellapozásáról és az ilyenkor helyénvaló, derűs és megengedő összekacsintásokról. Nini, ilyenek voltunk, hát nem aranyos! Ami sokszor nem aranyos, mert belterjes és irritáló, az a Delpy teremtette könnyed családi nyüzsgésben egész szórakoztató. Külön üdvözlendő, hogy ihletett pillanataiban a film egy méltatlanul elhallgatott nemzedéki élmény, a Házibuli magasába emelkedik. Tényleg, Sophie Marceau mikor kap már pancsolós-nemzedéki mozit?

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.