Film

79-eznek

Francia hétvége

  • - kg -
  • 2012. április 24.

Film

Már az Apró kis hazugságok bemutatásakor mocorgott bennünk az érzés, hogy nem, ez így nem járja. Mégis, hogy nézett ki, hogy itt ez az együttnyaralós-nemzedéki mozi, amiben majd' mindenki szerepel, akinek a nevére megtelnek a Sanzelizén a multiplexek, de sehol Julie Delpy. Kevés drámaibb dolog esett azon a mozihéten, mint a mellőzése, ám úgy tűnik, a franciáknál van igazság. A rendszer korrigálta magát: itt a rendezőként és forgatókönyvíróként is tevékeny színésznő saját együttnyaralós-nemzedéki mozija. Ezúttal Karin Viard indul pancsolni a tengerpartra, de mert elbóbiskol a vonaton, kislánykora legszebb nyara kezd megelevenedni. Egy bretagne-i családi hétvége '79-ből, mely alighanem számos hasonlóságot mutat Delpy saját gyermekkori élményeivel.

Lehetne ez persze az alkotó magánügye, elvégre nem attól lesz hiteles egy mozi, hogy a rendező családja is úgy vakációzott, mint a vásznon lévők, Delpynél azonban épp a személyesség látszik igazolni az egész produkciót. A Francia hétvége ugyanis semmi másról nem szól, mint a családi fényképalbum jóllakottan, jó kedéllyel abszolvált fellapozásáról és az ilyenkor helyénvaló, derűs és megengedő összekacsintásokról. Nini, ilyenek voltunk, hát nem aranyos! Ami sokszor nem aranyos, mert belterjes és irritáló, az a Delpy teremtette könnyed családi nyüzsgésben egész szórakoztató. Külön üdvözlendő, hogy ihletett pillanataiban a film egy méltatlanul elhallgatott nemzedéki élmény, a Házibuli magasába emelkedik. Tényleg, Sophie Marceau mikor kap már pancsolós-nemzedéki mozit?

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."