Film

Apák és fiúk

Jim Mickle: Rideg világ (Cold in July)

  • - borz -
  • 2015. június 7.

Film

Kelet-Texas, 1989. Richard Dane-t azzal ébreszti neje a kisvárosi éjszakában, hogy betörőjük van.

Reszkető kézzel pisztolyt ragad, leóvakodik a nappaliba, és amikor a csuklyás behatoló az arcába világít, elsül a mutatóujja. Az ismerős rendőrök nem csapnak nagy hűhót, eggyel kevesebb körözött bűnöző, eggyel kevesebb gond. De hősünket igenis megrázza, hogy embert ölt. Elmegy a temetésre, ahol a hivatalból megjelenteken kívül ő az egyetlen gyászoló. És még valaki: az áldozat szintén börtöntöltelék, feltételesen szabadlábra bocsátott marcona apja, aki a szemet szemért régimódi elvét vallja. És Richardnak is van egy fia…

Jim Mickle filmje végig két síkon mozog. Nézhető westernnel felütött sima akcióthrillerként: ez esetben erős közepes, „egy estére jó lesz” mozidarabot kapunk. Nézhető stílusbravúrként és filmes idézetgyűjteményként, a sztoritól és a figuráktól elvonatkoztatva: így is kellemesen eltelik az a 109 perc. A kettő együtt meg eszméletlenül jó: rendesen kitalált és összerakott, okos, vicces, leleményes. Körülbelül arra az élményre hajaz, mint amikor a nagy Tarantino-láz után elvonási tünetektől szenvedőknek megérkezett a Get Shorty (Szóljatok a köpcösnek!).

Igazi nosztalgiamozi: egyrészt minden elemében ismerős, nem mutat semmit, amit ne láttunk volna már valahol, másrészt nagyon retró, a fényképezéstől, a színvilágtól a zenén át a kellékekig (kocsik és az akkori idők nagy durranása, a kocsitelefon!; a hajviselet, a videotéka, az autós mozi, ahol Az élőhalottak éjszakát nyomják; a Silver Spurs Gun and Ammo). Harmadrészt, ami talán lényegesebb, azt a korszakunkat idézi vissza, amikor még lelkesedni tudtunk filme­kért, olyan kedvenceinkből idézve, mint Az amerikai barát. Kisvárosi kisemberünk (Michael C. Hall a Dexterből és a Sírhant Művekből) ugyanis képkeretező – mint Bruno Ganz –, éli a maga szabályos, egyhangú életét, míg színre nem lép a nagy barát, egy szabálytalan apafigura, egyszerre rosszember és hallgatag cowboy, hogy véres kalandokba sodorja, hogy majd legyen mit mesélni az unokáknak. Harmadikként csatlakozik még az öreg hajdani koreai harcostársa, a disznófarmot üzemeltető exzsaru, texasi értelemben vett nagymenő. Ők hárman – és egy egész arzenál – indulnak el számlát rendezni. A két kultikus vénség (Sam Shepard és – kapaszkodjanak meg – Don Johnson) felléptetése az Expendablest idézi, a film egészének fílingje Coenék emlékezetes bemutatkozását, a Véresen egyszerűt. És akkor a westernutalásokról még nem is beszéltünk.

A Rideg világ nem paródia. A rendező biztos kézzel és arányérzékkel adagolja a komikumot és az abszurdot, nem visz túlzásba semmit (na jó, Don Johnson westernbelépőjét egy kicsit talán igen). A legjobb „jó kis film”, amit az utóbbi időben láttam.

A szinkronizált változat az indavideón érhető el.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.