Interjú

„Át kell mennie”

Szűcs Dóra rendező

Film

A legújabb magyar romantikus film hősei egy 70-es évekbeli szerelem emlékeit keresik a mai Budapesten. Mi maradt meg a vietnami diáklány és egy magyar fiú tiltott románcából? Az almafa virága rendezőjével, Szűcs Dórával a magyar–vietnami koprodukció nehézségeiről és a keleti hatásokról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A film eredeti címe Budapest, ahol a szerelem kezdődik volt. Miért váltottak?

Szűcs Dóra: A Budapest, ahol a szerelem kezdődik munkacímet szerették a producerek és a vietnami partnerek is – csak én nem. Nekem túl direkt volt, mintha egy Júlia-füzetből kölcsönöztük volna. Az almafa virága hosszabb gondolkodás után született meg, de sokkal jobban illik a filmhez. Három generáció elevenedik meg benne, ez pedig utal a családfára is, a nagyszülők által elültetett mag az unokákon keresztül virágzik ki. Másrészt a filmben egy almamag nyaklánc is fontos szerepet játszik. Mindemellett akadt egy praktikus érv is a munkacím megváltoztatása mellett: ma már szinte mindent rövidítünk, élőbeszédben, e-mailekben, hozzászólásokban is. A Budapest, ahol a szerelem kezdődik szókezdő betűi viszont összeolvasva nem hangzanak túl jól.

MN: Első filmje, a Patthelyzet állami támogatás nélkül készült, Az almafa virágának a teljes költségvetése viszont meghaladta az 500 milliót.

SZD: A Patthelyzet eleve független filmként készült, nem is pályáztunk vele, így inkább az lett volna fura, ha támogatják. Minimális költségvetéssel dolgoztunk, kevés szereplővel és helyszínnel, egyfajta kamaradrámaként. Nagyon tanulságos volt, rengeteg dolgot tanultam belőle, amit az új filmem készítése során kamatoztatni tudtam. Az, hogy Az almafa virága több pénzből készült egyrészt könnyebbség volt, több mindent megengedhettünk magunknak, lehetett picit nagyobbat álmodni. Másrészt a felelősség is nagyobb volt – persze, filmet készíteni mindig nagy felelősség, költségvetéstől függetlenül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.