Franciaország legexportképesebb színésze magánemberként lovakat nevel, olajbogyót szüretel, s a provence-i borok barátja. Mától Daniel Cohen Én, a séf című filmjében szerepel a pesti mozikban.
Mint sokan őelőtte, Álex de la Iglesia is felismerte, hogy a bohócok, amennyiben nem az alkalmi tréfacsinálókra, hanem a cirkuszok fehérre meszelt dolgozóira gondolunk, a megszokottól kicsit is eltérő fénytörésben kifejezetten ijesztő lénynek festenek.
Amikor Sztupa és Troché a kulturális szférában nyomultak, az szerencsére nem tartott sokáig. Hogy kinek a szerencséjére nem, arra sok jelentkező akadhat, szám szerint három: Sztupa, Troché és a kulturális szféra.
Egy jól ápolt, sőt tisztaságmániás férfi napi rutinja: valami biztosítótársaság hivatalában végzi izgalommentes feladatait, munkatársaival korrekt és személytelen a viszonya, a főnökség előléptetéssel honorálja odaadását. Otthona jellegtelen, stabil jólétről tanúskodó külvárosi ház, ahol egy kisfiú várja az amúgy egyedülálló, átlagos megjelenésű, csak kicsit ellenszenves hivatalnokot.
Kalózkapitány, a kalózkapitány igazi matinéhős: szerencsétlen, de azért még szerethető, bohókás, manírokkal teli, és épp jóság-gonoszság határmezsgyéjén araszol, nem tudva, merre lépjen; bizonyára a végére megoldódik ez a probléma, bár aligha várhatunk sok meglepetést egy olyan filmtől, melynek címében a kétballábas szó szerepel.
Amikor Sztupa és Troché kimentek a térre, furcsa kavalkádra lettek figyelmesek. A hétköznapi egyenszürkébe vagy éppenséggel egyenszínesbe öltözött, dolguk után kajtató emberek között talpig fehérbe öltözött alakok szaladgáltak, látszólag könnyedén és céltalanul.
Két önmagában is népszerű zsáner kerül egymással viszonyba itt. Az egyik híres emberek elképzelt magánéletével, a másik feminista tartalmak múltba vetítésével igyekszik üzenni a mának. Ezúttal Mozart feledés homályába merült nővére köré kerekít szomorú mesét a Féret család:
Történetünk kezdetén Camille és Sullivan már magas hőfokon szerelmes, de percek kérdése csak, hogy nekifutásból összetörjék egymás szívét. Persze, hiszen mindketten mást akarnak, a lány a fiút, a fiú a lányt, de ezen túl is vannak nézetkülönbségek.
A filmtörténet egyik legismertebb orgazmusjelenete Nora Ephron örökzöldjében, a Harry és Sallyben, azon belül is egy zsúfolt étteremben esett meg. De nem csak Meg Ryan tud emlékezetesen nyögdécselni a vásznon: összegyűjtöttünk öt hatalmas mozgóképes orgazmust. Szavazzatok, melyik a legjobb! Csak 18 éven felülieknek!