Azt mindenki tudja, hogy a Klicsko fivérek ukránok; sokaknak nyilván az ő családnevük ugrik be először az országról. Tán e hiányos ismeretanyagot hivatott bővíteni e mű - de csak találgatni tudunk, mi lehetett a rendező célja. Hatásvadász, Rocky valamelyik kalandjához illő képekkel indítunk; a meccs előtti készülődés, a reflektorfényeket metsző svenkek már-már játékfilmbe illők. Ám ez csak egy tízperces preambulum, ami után belerázódunk a rendes, iparosmunkához illő kerékvágásba; a Klitschko ugyanis pont ilyen, közepes és kiszámítható mozi. A dokumentumfilmek legősibb és legunalmasabb formuláját követve először visszaemlékezünk a múltra, a kis Vitalij és Vlagyimir gyerekkorára; szegénység, küzdés, kitartás és hasonló jelszavak mentén bonyolódik a nem épp kacifántos történet.
A szigorú, férfias elveket valló apa és a féltő anya mintha nem is Klicskóékról, hanem egy kitalált, de jól ismert népmesei testvérpárról beszélne - az ilyen "honnan indult"-jelenetek gyakran az életrajzi filmek legjavát adják ki, már ha valami érdekeset is mutatnak - erről itt szó sincs. Csak az utolsó egy óra kárpótol valamelyest; végre vért, verítéket, könnyeket is látunk - egy bokszolóról szóló dokutól mi mást várnánk. Jönnek a sorsdöntő meccsek, a világbajnoki övhöz vezető út állomásai - bár a célközönség nyilván előre tudja ezek kimenetelét. És ennyi, a német film megelégszik a két karrier pontos, de sematikus ábrázolásával; ha közben a testvéri kapcsolat misztifikálására nem szánnának annyi időt, talán fel sem tűnne, hogy Klicskóékról és nem más bokszolókról van szó.
Forgalmazza az Universal
