Animációs film

Mamutok, haza!

Jégkorszak 4.

  • - ts -
  • 2012. július 6.

Film

Jéges jégen, egy távoji gajakszisban… az úgy ment, hogy a motkány csak közel akart kerülni az ő makkjához, de sajna nem sikerült, sőt nagy haddelhadd kerekedett e vágyából, ami szinte azonnal rianáshoz vezetett, az pedig további – az egész filmidőre kiható – kalamajkát eredményezett, amit viszont az esetek döntő többségében csak egy nagyobb szabású vándorlással tudtak megnyugtatóan lerendezni a vicces pofájúra szerkesztett ősállatok, s azok közül is főleg a lajhár, a mamut és a kardfogú tigris (previously itt).

Most, a negyedik nekifutásra sincs semmi sem másképpen, az éhes motkány és a makk szemérmetlen közeledése ezúttal a kontinensek – feltehetően végérvényes – elválásához vezet, szükségképpen nagy robaj kíséretében; ismét 3D-ben vagyunk, mint már az előző alkalommal is. Akkor azt mondtunk, hogy a 3D nem tesz hozzá semmit az egész cucchoz, most ezt nem mondhatjuk, hisz nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy szőrös arculatú felebarátaink sztorija képes-e valamit hozzápakolni a technika vívmányaihoz. Nos nem, de nem is nagyon izgatja magát ezen. Így olyan az egész, mint amikor párbajoznak a freestylerek, csak előre el van döntve a meccs: jönnek a forgatókönyvírók, s a szőrösök csinálnak pár kunsztot, taps. Jönnek a technikusok, s a film is csinál pár kunsztot, szolid hüledezés a nézőtéren – győztek a technikusok, kérem a következőt (a vetítés előtti előzetesek szerint az év hátralevő részében mást sem látunk, mint ilyen 3D-s animációs marhaságokat Drakulától a lovagkorig és a Madagoscar-díjig). Persze, hogy győztek a gépkezelők, hiszen újra Lassie, a szakállas skót juhász vagy, hogy valamelyik szépunokáját említsük, Árnyék fáradságos hazatérésének történetén gondolkodni éppen nem kellhetett sokat, csak valahogy ráhúzni erre a jegesbandára.


Mindevvel együtt az ezerszer látott sztori, a háromszor már látott, s már először megszeretett fickókkal, s plusz az axióma, mely szerint egy újszülöttnek minden vicc új, most is szerfelett fogyasztható végeredményt produkált, amiért is módfelett kívánatosnak tartanám, ha az ötödik felvonást nem jegelnék sokáig.

Mi pedig ahelyett, hogy belemennénk afféle hasztalanságokba, hogy állja-e a versenyt Geszti Péter John Leguizamóval vagy Berzsenyi Zoltán Denis Learyvel (még szép), adaptáljuk önarcunkra az úgy várt ötödiket: Krisztyán Tódor és Tímár Mihály zúznak a Balaton jegén a nagy kukszi éjszakában, amikor a tihanyi apátság előtt a motkány hirtelen utánakap a makkjának, az kicsúszik a karmai közül és gurul lefelé, a tó felé…

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.