A 90-es években egymást érték azok az egyszer használatos thrillerecskék, melyekben a jól szituált házaspárok takaros házacskájukban tervezgetik finom kis életüket, de hol egy őrült alsólakó, hol egy őrült felsőlakó rondít bele a yuppie-k levesébe. Micsoda címek voltak: Csendes terror, Őrjítő vágy vagy A kéz, amely a bölcsőt ringatja, hogy a „bébiszitter a pokolból” típusú filmekről is megemlékezzünk. Az ajándék c. thriller előzetesei valami hasonlót ígértek: disztingvált, a halkést is jól forgató házaspár épp új életet kezdene, hát, nem belefutnak rögtön egy nem kívánt alakba! Ő lenne a régi osztálytárs a pokolból, a sértett és elborult kisegzisztencia, akinek semmi se sikerült, és aki majd most jól befurakodik tehetősék életébe. Tekintélyes múltú, szórakoztató műfaj ez, nincsen benne semmi kivetnivaló, de mire ezt – még mindig csak az előzetesek alapján – ilyen szépen magunkban elrendeztük, az első amerikai kritikák hanekei mélységeket véltek felfedezni a színészként már bizonyítottan rokonszenves Joel Edgerton rendezői debütálásában. Hopp, lelki szemeink horizontjáról már el is tűnt az Őrjítő vágy és megjelent a Rejtély 2, ám hiába, csak nem akarnak jönni azok a hanekei mélységek, ellenben jön a mutatós pár, a kísértő múlt meg az osztálytárs a pokolból. Az egyes jelenetek ráérősebbek a vártnál, látszik, hogy Edgerton látott már hosszabb, európai művészfilmet, de bármennyire is jó lenne azokat a megénekelt mélységeket felfedezni, ez mégis csak egy Őrjítő vágy, amely a bölcsőt csendes terrorban ringatja. Annak viszont leheletnyit művészkedős.
Az InterCom bemutatója
