Interjú

„Az unalmat kockáztatom”

Szilágyi Zsófia filmrendező

Film

Jövő héten mozikba kerülő új filmje, a Január 2. kapcsán beszélgettünk vele a pakolás misztikumáról, a napi rutin monotonitásáról, a filmkészítés nehézségeiről és egy szakítás rejtélyeiről.

Magyar Narancs: Az SZFE-n végeztél televízió- és filmrendező szakon, de utána elég hosszú idő telt el az első nagyjátékfilmedig, az Egy napig. Miért alakult így?

Szilágyi Zsófia: Alkati és strukturális okai is vannak. Nem vagyok termékeny alkotó, aki dúskál az ötletekben. Magabiztos sem vagyok, könnyen elmegy a kedvem dolgoktól, és akkor még ismeretlennek tűnt a filmes közeg, nem beszélve arról, hogy valamiből meg is kellett élni. Szerencsére van saját lakásom, ahova vissza tudok húzódni, de van, akinek nincs, nem is tudom, hogy ők hogyan tudnak nekiállni annak, hogy valamit létrehozzanak. A strukturális oka pedig az volt, hogy akkoriban dőlt be az MMK és érkezett az Andy Vajna-féle rendszer. Úgy éreztem, semmi esélyem nem lenne a Filmalapnál. A szabadúszásban vannak ugyan szünetek, amikor épp nincs munka, de akkor meg azon aggódik az ember, hogy vajon lesz-e valaha, hogy annak a pénznek, amit addig keresett, meddig kell kitartania. Hogy egy ilyen légüres térben nekiállj forgatókönyvet írni, ahhoz nagy bátorság és eltökéltség kell. Az Egy napnál is pont volt három olyan hónapom, amikor nem volt munkám. Mindenhova jelentkeztem, de sehová nem vettek fel, és egy idő után nem bír ki több nemet az ember. Behúzódtam, és kezdtem írni az Egy nap treatmentjét, aztán egyszer csak lett az inkubátorprogram, amely biztató feltételrendszernek tűnt, és passzolt hozzá a tervem is.

MN: Azt mondod, hogy bizonytalan és nem túl termékeny alkotó vagy. Ennek inkább az az oka, hogy meg kell élni valamiből és mindig valami mást kell csinálni, vagy az, hogy ha rengeteg pénzed és időd lenne alkotni, akkor sem lenne igényed több filmet készíteni?

SZZS: A pályaelhagyás nagyon komoly veszély minden művészettel foglalkozó ember számára. Magyarországon sincs művészeti alapjövedelem, amelyet a magyar állam valószínűleg minden gond nélkül ki tudna köhögni, ez azt jelenti, hogy nincs biztos megélhetésed, negyvenévesen is abban a helyzetben vagy, hogy residencyken veszel részt, és ilyen-olyan pályázatokból próbálsz megélni. Nem tudsz lakást vásárolni, mert nem tudod kifizetni a hiteltörlesztőt, nem tudsz életet tervezni magadnak, hacsak a szüleid nem segítenek vagy nem mész férjhez valakihez, akinek sok pénze van és támogat. Iszonyú nehéz a pályán maradni, és ettől nem lehet eltekinteni, amikor azon gondolkozunk, hogy kinek vannak ötletei és ki ér rá megírni egy forgatókönyvet.

MN: Gondolkoztál a pályaelhagyáson?

SZZS: Állandóan ezen gondolkodom, most is. Sokáig úgy voltam vele, ha már nem tudok filmet készíteni, akkor legalább maradjak a filmkészítés közelében. Akkor jó ötlet volt, mert sok olyan kollégával ismerkedtem meg, akiket később, amikor lehetőségem volt filmet csinálni, hívni tudtam. Mostanában inkább azt gondolom, szívesen élnék meg valami másból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.