Interjú

„Az unalmat kockáztatom”

Szilágyi Zsófia filmrendező

Film

Jövő héten mozikba kerülő új filmje, a Január 2. kapcsán beszélgettünk vele a pakolás misztikumáról, a napi rutin monotonitásáról, a filmkészítés nehézségeiről és egy szakítás rejtélyeiről.

Magyar Narancs: Az SZFE-n végeztél televízió- és filmrendező szakon, de utána elég hosszú idő telt el az első nagyjátékfilmedig, az Egy napig. Miért alakult így?

Szilágyi Zsófia: Alkati és strukturális okai is vannak. Nem vagyok termékeny alkotó, aki dúskál az ötletekben. Magabiztos sem vagyok, könnyen elmegy a kedvem dolgoktól, és akkor még ismeretlennek tűnt a filmes közeg, nem beszélve arról, hogy valamiből meg is kellett élni. Szerencsére van saját lakásom, ahova vissza tudok húzódni, de van, akinek nincs, nem is tudom, hogy ők hogyan tudnak nekiállni annak, hogy valamit létrehozzanak. A strukturális oka pedig az volt, hogy akkoriban dőlt be az MMK és érkezett az Andy Vajna-féle rendszer. Úgy éreztem, semmi esélyem nem lenne a Filmalapnál. A szabadúszásban vannak ugyan szünetek, amikor épp nincs munka, de akkor meg azon aggódik az ember, hogy vajon lesz-e valaha, hogy annak a pénznek, amit addig keresett, meddig kell kitartania. Hogy egy ilyen légüres térben nekiállj forgatókönyvet írni, ahhoz nagy bátorság és eltökéltség kell. Az Egy napnál is pont volt három olyan hónapom, amikor nem volt munkám. Mindenhova jelentkeztem, de sehová nem vettek fel, és egy idő után nem bír ki több nemet az ember. Behúzódtam, és kezdtem írni az Egy nap treatmentjét, aztán egyszer csak lett az inkubátorprogram, amely biztató feltételrendszernek tűnt, és passzolt hozzá a tervem is.

MN: Azt mondod, hogy bizonytalan és nem túl termékeny alkotó vagy. Ennek inkább az az oka, hogy meg kell élni valamiből és mindig valami mást kell csinálni, vagy az, hogy ha rengeteg pénzed és időd lenne alkotni, akkor sem lenne igényed több filmet készíteni?

SZZS: A pályaelhagyás nagyon komoly veszély minden művészettel foglalkozó ember számára. Magyarországon sincs művészeti alapjövedelem, amelyet a magyar állam valószínűleg minden gond nélkül ki tudna köhögni, ez azt jelenti, hogy nincs biztos megélhetésed, negyvenévesen is abban a helyzetben vagy, hogy residencyken veszel részt, és ilyen-olyan pályázatokból próbálsz megélni. Nem tudsz lakást vásárolni, mert nem tudod kifizetni a hiteltörlesztőt, nem tudsz életet tervezni magadnak, hacsak a szüleid nem segítenek vagy nem mész férjhez valakihez, akinek sok pénze van és támogat. Iszonyú nehéz a pályán maradni, és ettől nem lehet eltekinteni, amikor azon gondolkozunk, hogy kinek vannak ötletei és ki ér rá megírni egy forgatókönyvet.

MN: Gondolkoztál a pályaelhagyáson?

SZZS: Állandóan ezen gondolkodom, most is. Sokáig úgy voltam vele, ha már nem tudok filmet készíteni, akkor legalább maradjak a filmkészítés közelében. Akkor jó ötlet volt, mert sok olyan kollégával ismerkedtem meg, akiket később, amikor lehetőségem volt filmet csinálni, hívni tudtam. Mostanában inkább azt gondolom, szívesen élnék meg valami másból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.