Interjú

„Az unalmat kockáztatom”

Szilágyi Zsófia filmrendező

Film

Jövő héten mozikba kerülő új filmje, a Január 2. kapcsán beszélgettünk vele a pakolás misztikumáról, a napi rutin monotonitásáról, a filmkészítés nehézségeiről és egy szakítás rejtélyeiről.

Magyar Narancs: Az SZFE-n végeztél televízió- és filmrendező szakon, de utána elég hosszú idő telt el az első nagyjátékfilmedig, az Egy napig. Miért alakult így?

Szilágyi Zsófia: Alkati és strukturális okai is vannak. Nem vagyok termékeny alkotó, aki dúskál az ötletekben. Magabiztos sem vagyok, könnyen elmegy a kedvem dolgoktól, és akkor még ismeretlennek tűnt a filmes közeg, nem beszélve arról, hogy valamiből meg is kellett élni. Szerencsére van saját lakásom, ahova vissza tudok húzódni, de van, akinek nincs, nem is tudom, hogy ők hogyan tudnak nekiállni annak, hogy valamit létrehozzanak. A strukturális oka pedig az volt, hogy akkoriban dőlt be az MMK és érkezett az Andy Vajna-féle rendszer. Úgy éreztem, semmi esélyem nem lenne a Filmalapnál. A szabadúszásban vannak ugyan szünetek, amikor épp nincs munka, de akkor meg azon aggódik az ember, hogy vajon lesz-e valaha, hogy annak a pénznek, amit addig keresett, meddig kell kitartania. Hogy egy ilyen légüres térben nekiállj forgatókönyvet írni, ahhoz nagy bátorság és eltökéltség kell. Az Egy napnál is pont volt három olyan hónapom, amikor nem volt munkám. Mindenhova jelentkeztem, de sehová nem vettek fel, és egy idő után nem bír ki több nemet az ember. Behúzódtam, és kezdtem írni az Egy nap treatmentjét, aztán egyszer csak lett az inkubátorprogram, amely biztató feltételrendszernek tűnt, és passzolt hozzá a tervem is.

MN: Azt mondod, hogy bizonytalan és nem túl termékeny alkotó vagy. Ennek inkább az az oka, hogy meg kell élni valamiből és mindig valami mást kell csinálni, vagy az, hogy ha rengeteg pénzed és időd lenne alkotni, akkor sem lenne igényed több filmet készíteni?

SZZS: A pályaelhagyás nagyon komoly veszély minden művészettel foglalkozó ember számára. Magyarországon sincs művészeti alapjövedelem, amelyet a magyar állam valószínűleg minden gond nélkül ki tudna köhögni, ez azt jelenti, hogy nincs biztos megélhetésed, negyvenévesen is abban a helyzetben vagy, hogy residencyken veszel részt, és ilyen-olyan pályázatokból próbálsz megélni. Nem tudsz lakást vásárolni, mert nem tudod kifizetni a hiteltörlesztőt, nem tudsz életet tervezni magadnak, hacsak a szüleid nem segítenek vagy nem mész férjhez valakihez, akinek sok pénze van és támogat. Iszonyú nehéz a pályán maradni, és ettől nem lehet eltekinteni, amikor azon gondolkozunk, hogy kinek vannak ötletei és ki ér rá megírni egy forgatókönyvet.

MN: Gondolkoztál a pályaelhagyáson?

SZZS: Állandóan ezen gondolkodom, most is. Sokáig úgy voltam vele, ha már nem tudok filmet készíteni, akkor legalább maradjak a filmkészítés közelében. Akkor jó ötlet volt, mert sok olyan kollégával ismerkedtem meg, akiket később, amikor lehetőségem volt filmet csinálni, hívni tudtam. Mostanában inkább azt gondolom, szívesen élnék meg valami másból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.