Interjú

„Így alakult”

Gelányi Imre színész

Színház

Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiája a színházi előadások után a vásznon is teljessé válik.

Míg az Ernelláék Farkaséknál a gyerek­nevelés kihívásairól, az idén moziba került Kálmán-nap pedig az intimitás hiányáról és a szexualitás nehézségeiről beszélt, az Egy százalék indián a nemi szerepekről, az örökölt viselkedési mintákról és transzgenerációs traumákról szól. A „lakástrilógia” mindhárom darabja állami támogatás nélkül készült, és mindegyik a középkorú emberek identitásválságát, széteső kapcsolatait mutatja be. Gelányi Imre a színdarabok mellett a filmekben is visszatérő szereplő, ám míg az első két részben mellékszerepekben tűnik fel, az Egy százalék indián agresszív, részeges Rajmundjaként immár övé a főszerep.

*

Magyar Narancs: Az Egy százalék indián története szerint három pár gyűlik össze egyikük lakásán a férfiak közös barátjának temetése alkalmából, az eltérő szociális körülmények és nézetek hatására pedig egy idő után mindenkinek elege lesz a másikból. Hajdu Szabolcs a lapunknak adott legutóbbi interjújában (lásd: Nincs bizalom, nem hiszek nekik, Magyar Narancs, 2024. február 28.) mesélt arról, hogyan alakítják ki együtt a filmek történetét és a szerepeket. Hogyan állt össze Rajmund figurája?

Gelányi Imre: Sokat nem kellett rajta agyalnunk, már eleve megvolt: egy közös ismerősünk ihlette. Aztán megtaláltuk a hozzá illő nevet, majd ráaggattuk a többi jellemzőt: van egy csaja, akivel, mint a filmben is látható, nem bánik túl szépen; annyira lecsúszott, hogy gyógyszerkísérletekből él; majd szép lassan jöttek a hozzá illő mondatok és kifejezések. Tudatos vállalás volt, hogy megmutassuk a lehető legdurvább megnyilvánulásait, a legszélsőségesebb személyiségjegyeit. Eleinte annyira triviális volt számunkra, hogy vannak ilyen agresszív emberek, hogy egyszerűen nem vettünk tudomást róluk, mintha eltemettük volna magunkban őket. Aztán ahogy a jelleme mélyére ástunk, egyre több figura jelent meg az emlékeink, a közös ismerőseink között. Kiderült, hogy mind ismerünk ilyeneket. Volt például egy általános iskolai tornatanárom, aki a 25 éves jubileumi pecsétgyűrűjével osztogatta a kokikat. Később a gimnáziumban pedig egy Domával (Szabó Domonkos, a trilógia egyik főszereplője, Hajdu Szabolcs állandó színésze – Sz. Á.) közös fizikatanárom, aki már a harmadik órára olyan részeg volt, hogy csak úgy ült magába révedve és pityergett, aztán az ötödik órára már összekapta magát és őrjöngeni kezdett, kulcscsomóval verte a fejünket. De nem is kell a végletekig menni példáért: a minap a dohányboltban akartam venni egy kávét, de nem tudtam hogyan működik a gép, ezért megkérdeztem az eladót, alá kell-e tenni a poharat. Az eladónő egy pillanatra felnézett a telefonjából, és ennyit felelt: nem árt. Ez a fajta hozzáállás körülvesz minket, mindenhol ott van a magyar társadalomban. Szinte nincs is olyan közönségtalálkozó, ahol ne akadna ember, aki elmondja, hogy pont ilyen volt az apja, nagyapja vagy épp a szomszédja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.