Interjú

„Így alakult”

Gelányi Imre színész

Színház

Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiája a színházi előadások után a vásznon is teljessé válik.

Míg az Ernelláék Farkaséknál a gyerek­nevelés kihívásairól, az idén moziba került Kálmán-nap pedig az intimitás hiányáról és a szexualitás nehézségeiről beszélt, az Egy százalék indián a nemi szerepekről, az örökölt viselkedési mintákról és transzgenerációs traumákról szól. A „lakástrilógia” mindhárom darabja állami támogatás nélkül készült, és mindegyik a középkorú emberek identitásválságát, széteső kapcsolatait mutatja be. Gelányi Imre a színdarabok mellett a filmekben is visszatérő szereplő, ám míg az első két részben mellékszerepekben tűnik fel, az Egy százalék indián agresszív, részeges Rajmundjaként immár övé a főszerep.

*

Magyar Narancs: Az Egy százalék indián története szerint három pár gyűlik össze egyikük lakásán a férfiak közös barátjának temetése alkalmából, az eltérő szociális körülmények és nézetek hatására pedig egy idő után mindenkinek elege lesz a másikból. Hajdu Szabolcs a lapunknak adott legutóbbi interjújában (lásd: Nincs bizalom, nem hiszek nekik, Magyar Narancs, 2024. február 28.) mesélt arról, hogyan alakítják ki együtt a filmek történetét és a szerepeket. Hogyan állt össze Rajmund figurája?

Gelányi Imre: Sokat nem kellett rajta agyalnunk, már eleve megvolt: egy közös ismerősünk ihlette. Aztán megtaláltuk a hozzá illő nevet, majd ráaggattuk a többi jellemzőt: van egy csaja, akivel, mint a filmben is látható, nem bánik túl szépen; annyira lecsúszott, hogy gyógyszerkísérletekből él; majd szép lassan jöttek a hozzá illő mondatok és kifejezések. Tudatos vállalás volt, hogy megmutassuk a lehető legdurvább megnyilvánulásait, a legszélsőségesebb személyiségjegyeit. Eleinte annyira triviális volt számunkra, hogy vannak ilyen agresszív emberek, hogy egyszerűen nem vettünk tudomást róluk, mintha eltemettük volna magunkban őket. Aztán ahogy a jelleme mélyére ástunk, egyre több figura jelent meg az emlékeink, a közös ismerőseink között. Kiderült, hogy mind ismerünk ilyeneket. Volt például egy általános iskolai tornatanárom, aki a 25 éves jubileumi pecsétgyűrűjével osztogatta a kokikat. Később a gimnáziumban pedig egy Domával (Szabó Domonkos, a trilógia egyik főszereplője, Hajdu Szabolcs állandó színésze – Sz. Á.) közös fizikatanárom, aki már a harmadik órára olyan részeg volt, hogy csak úgy ült magába révedve és pityergett, aztán az ötödik órára már összekapta magát és őrjöngeni kezdett, kulcscsomóval verte a fejünket. De nem is kell a végletekig menni példáért: a minap a dohányboltban akartam venni egy kávét, de nem tudtam hogyan működik a gép, ezért megkérdeztem az eladót, alá kell-e tenni a poharat. Az eladónő egy pillanatra felnézett a telefonjából, és ennyit felelt: nem árt. Ez a fajta hozzáállás körülvesz minket, mindenhol ott van a magyar társadalomban. Szinte nincs is olyan közönségtalálkozó, ahol ne akadna ember, aki elmondja, hogy pont ilyen volt az apja, nagyapja vagy épp a szomszédja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.