Interjú

„Így alakult”

Gelányi Imre színész

Színház

Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiája a színházi előadások után a vásznon is teljessé válik.

Míg az Ernelláék Farkaséknál a gyerek­nevelés kihívásairól, az idén moziba került Kálmán-nap pedig az intimitás hiányáról és a szexualitás nehézségeiről beszélt, az Egy százalék indián a nemi szerepekről, az örökölt viselkedési mintákról és transzgenerációs traumákról szól. A „lakástrilógia” mindhárom darabja állami támogatás nélkül készült, és mindegyik a középkorú emberek identitásválságát, széteső kapcsolatait mutatja be. Gelányi Imre a színdarabok mellett a filmekben is visszatérő szereplő, ám míg az első két részben mellékszerepekben tűnik fel, az Egy százalék indián agresszív, részeges Rajmundjaként immár övé a főszerep.

*

Magyar Narancs: Az Egy százalék indián története szerint három pár gyűlik össze egyikük lakásán a férfiak közös barátjának temetése alkalmából, az eltérő szociális körülmények és nézetek hatására pedig egy idő után mindenkinek elege lesz a másikból. Hajdu Szabolcs a lapunknak adott legutóbbi interjújában (lásd: Nincs bizalom, nem hiszek nekik, Magyar Narancs, 2024. február 28.) mesélt arról, hogyan alakítják ki együtt a filmek történetét és a szerepeket. Hogyan állt össze Rajmund figurája?

Gelányi Imre: Sokat nem kellett rajta agyalnunk, már eleve megvolt: egy közös ismerősünk ihlette. Aztán megtaláltuk a hozzá illő nevet, majd ráaggattuk a többi jellemzőt: van egy csaja, akivel, mint a filmben is látható, nem bánik túl szépen; annyira lecsúszott, hogy gyógyszerkísérletekből él; majd szép lassan jöttek a hozzá illő mondatok és kifejezések. Tudatos vállalás volt, hogy megmutassuk a lehető legdurvább megnyilvánulásait, a legszélsőségesebb személyiségjegyeit. Eleinte annyira triviális volt számunkra, hogy vannak ilyen agresszív emberek, hogy egyszerűen nem vettünk tudomást róluk, mintha eltemettük volna magunkban őket. Aztán ahogy a jelleme mélyére ástunk, egyre több figura jelent meg az emlékeink, a közös ismerőseink között. Kiderült, hogy mind ismerünk ilyeneket. Volt például egy általános iskolai tornatanárom, aki a 25 éves jubileumi pecsétgyűrűjével osztogatta a kokikat. Később a gimnáziumban pedig egy Domával (Szabó Domonkos, a trilógia egyik főszereplője, Hajdu Szabolcs állandó színésze – Sz. Á.) közös fizikatanárom, aki már a harmadik órára olyan részeg volt, hogy csak úgy ült magába révedve és pityergett, aztán az ötödik órára már összekapta magát és őrjöngeni kezdett, kulcscsomóval verte a fejünket. De nem is kell a végletekig menni példáért: a minap a dohányboltban akartam venni egy kávét, de nem tudtam hogyan működik a gép, ezért megkérdeztem az eladót, alá kell-e tenni a poharat. Az eladónő egy pillanatra felnézett a telefonjából, és ennyit felelt: nem árt. Ez a fajta hozzáállás körülvesz minket, mindenhol ott van a magyar társadalomban. Szinte nincs is olyan közönségtalálkozó, ahol ne akadna ember, aki elmondja, hogy pont ilyen volt az apja, nagyapja vagy épp a szomszédja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.