Azonos hőfokon (Mísia: Paixoes Diagonais)

  • 1999. október 21.

Film

Tényleg arról van szó, amire rádöbbent Wim Wenders a Lisszaboni történetben: Portugália lelkének megismeréséhez a fado a legpontosabb bedekker. Más országban nem hallunk ilyet, mégis ismerős; titokzatosan légies, mégsem gyökértelen. Úgy szokták nevezni, hogy portugál blues - úgy gondolom, kíméletlen szembesülései alapján. De felfejthető még számos párhuzam: a görög rembetikával, a zöld-foki mornával, az argentin tangóval; ha úgy tetszik, a tenger melankóliájával és a kikötők elragadtatásával, a színes bőrű és az európai lakosság asszimilációjával. Nyilvánvaló: Portugália brazíliai és afrikai gyarmatainak is van pár szava e zenéről.

Tényleg arról van szó, amire rádöbbent Wim Wenders a Lisszaboni történetben: Portugália lelkének megismeréséhez a fado a legpontosabb bedekker. Más országban nem hallunk ilyet, mégis ismerős; titokzatosan légies, mégsem gyökértelen. Úgy szokták nevezni, hogy portugál blues - úgy gondolom, kíméletlen szembesülései alapján. De felfejthető még számos párhuzam: a görög rembetikával, a zöld-foki mornával, az argentin tangóval; ha úgy tetszik, a tenger melankóliájával és a kikötők elragadtatásával, a színes bőrű és az európai lakosság asszimilációjával. Nyilvánvaló: Portugália brazíliai és afrikai gyarmatainak is van pár szava e zenéről.

A fado a latin fate, tehát a sors portugál megfelelője. Kávéházi muzsikaként a múlt század második felében terjedt el, részint a balladaköltészet, részint a lundum- és a fofa-féle tánczenék hagyományán alapulva. Tangóharmonika, hegedű, portugál gitár kellett hozzá, és persze egy hang, amibe muszáj beleszeretni. Jobbára női hang, hiszen - mint Mísia mondja - "egy nő több érzést tud kifejezni, mert van bátorsága sírni". Nevekre fordítva: Amália Rodriguest, (a Madredeusból ismert) Teresa Salgueirót, illetve újabban Mísiát kell említeni.

Mísia fadója nekem Piazzolla új tangójára rímel: a plebejus kultúrának és a magas művészetnek a metszéspontja. Tavalyi albuma, a Garras dos sentidos a tradicionális hangzás és a kortárs költészet találkozásával tűnt ki, s most a Paixoes Diagonais címe újabb szenvedélyek összefonódására utal. Ezek részben a Garras dos sentidos turnéjához: spanyol, francia és brazil élményekhez kötődnek - így kerültek elő versek Fernando Pessoától és a brazil Carlos Drummond de Andradétól -, részben stílusbéliek: José Manuel Neto, Mário Pacheco és Ricardo Rocha más-más módon bánik a portugál gitárral, míg a zongorista Maria Joáo Pires eddig csak a klasszikus zenében tűnt ki.

Mísiát hallgatva persze nem nagyon jut sem erő, sem idő az efféle fonalak kibogozására. Gyönyörű hang, tele tengerrel és széllel, muszáj hinni neki. Ettől a tizenkét daltól azonos hőfokon lehet kibukni, olyankor szépen a helyükre kerülnek a dolgok: nincsen kedv megmozdulni. Karnyújtásnyi csupán: újraindítani a lemezt, elölről, elölről, elölről...

Marton László Távolodó

Detour/Warner, 1999

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.