A romániai álomnak az a kulcsa, hogy ki kell várni, amíg arra téved a nyugati impresszárió. Tíz évvel ezelőtt a Kárpátoktól délre már bejött ez a Taraf de Ha•douksnak, jó két éve pedig a Kárpátoktól északra a Fanfare Ciocarliának is. Így lett két világsztárja a romániai cigányzenének, ki sem kellett (addig) mozdulniuk a faluból.

A romániai álomnak az a kulcsa, hogy ki kell várni, amíg arra téved a nyugati impresszárió. Tíz évvel ezelőtt a Kárpátoktól délre már bejött ez a Taraf de Ha•douksnak, jó két éve pedig a Kárpátoktól északra a Fanfare Ciocarliának is. Így lett két világsztárja a romániai cigányzenének, ki sem kellett (addig) mozdulniuk a faluból.

Az ismétlés - vagyis a tudás anyja - kedvéért újra elmondható: a rokon vonásokon (három nemzedék vadul együtt helyi, balkáni és orientális befolyásokkal) túl tökre eltérő zenét játszik ez a két zenekar: a Ha•douks hagyománya a középkori román balladaéneklésből eredeztethető, míg a Ciocarliáé a Balkán rezesbandáival rokon.

Ott tartottunk tehát, hogy a moldovai Zece Prajeni faluban fújta Pacsirtánk a magáét, mikor is arra tévedt egy francia tévéstáb, mely aztán továbbadta egy német ügynökségnek a drótot. Lett azonnal nyugati körút, lemez (Radio Pascani) + egy kis jólét is. Ami már nagyon kellett, hiszen csak négyszázan lakják Zece Prajenit, mégis erős a konkurencia: mind a négyszáz roma muzsikál. Maga Oprica Ivancea és Costica Trifan mesélte ezt nekem a nyáron, amikor felléptek a WOMUFE-n. Más kérdés, hogy Zece Prajeniben nem lehet Fanfare Ciocarlia-lemezt kapni, hiszen senki sem lehet a hazájában világsztár.

És most már két album hozzáférhetetlen: a napokban jött ki Berlinből a Baro Biao (alcím: World Wide Wedding), mely ugyan csak másfél évvel fiatalabb a Radio Pascaninál, már számos önálló vonást mutat. Áruvédjegynek megmaradt a bedarálós tempó, ugyanakkor, úgy hallom, tovább színesedett az anyag: mélyebbek a hangszerszólók, bonyolultabbak a szerkezetek, és van jó pár vokális szám. Feltűnő, hogy már-már kipusztultak a tradicionálisok, ez a Baro Biao majdnem csupa Adrian Sical-szerzemény. (Hm. Ki lehet Adrian Sical? A tizenkettes névsorban nem találom...)

Említették az urak, újabban hatott rájuk a macedón Kocani Orkestar. Szép dolog. A rezesek közül magam sem ajánlhatnék jobb mestert, de meg kell mondanom: számomra ez a két társaság már azonos nagyságrend.

Marton László Távolodó

Piranha Records/Zenesegély, 1999