Interjú

„Annyira jó minden”

Szimler Bálint filmrendező

Film

A megjelenésünk napján mozikba kerülő Fekete pont című film rendezőjével a kussoltatás helyzeteiről, az évnyitókról, az értékrendünk fontosságáról és a filmszakma csendjéről beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: A film hőse külföldről érkezik a magyar iskolarendszerbe. Te is megtapasztaltad a különbséget?

Szimler Bálint: Felhasználtam a saját élményeimet is, hogy valami nagyobb ívű dologról tudjak beszélni. Foglalkoztatott, hogy milyen hatással van ránk ez az iskolarendszer. Egy kicsit mindig kívülről szemléltem a dolgokat, outsider maradtam, így jobban ráláttam, hogy mi is történik valójában.

MN: És milyen hatással van?

SZB: Az a fajta kussoltatás, ami az általános iskolában megy, hogy nem beszéltetik a gyerekeket, hanem egyfajta megfelelési kényszert építenek beléjük, hatással van a felnőttkorunkra és a rendszerre, amelyben élünk. Párhuzamot lehet vonni a között, ahogyan az aktuális kormány a társadalommal viselkedik, amilyen felsőbbrendű helyzetbe helyezi magát, amilyen lenézően kommunikál, és ahogyan az iskolában bántak velünk. Ez válasz lehet arra, hogy miért nem csinálunk semmit az igazságtalanságok ellen, amelyeket folyamatosan elszenvedünk.

MN: Mi a különbség az amerikai és a magyar oktatási metódus között?

SZB: Amerikában szerettem iskolába járni, itt nem, és ez nem a tanárokon múlt. Hétköznapi hősöknek tartom őket, amiért ebben a rendszerben képesek megállni a helyüket, és csodálom, hogy még mindig vannak olyan elhivatott emberek, akik a körülmények ellenére felteszik erre az életüket. De az oktatási rendszerről kritikusan gondolkodni azt vonja maga után, hogy a tanárok is rossz színben tűnhetnek fel, ezért sokat foglalkoztam ezzel a forgatókönyvben, hogy ne ez legyen a konklúzió, és inkább a rendszert tegyük felelőssé. Amerikában sokkal intenzívebben foglalkoztak az identitásfejlesztéssel, újabb és újabb csoportokba raktak az osztályon belül, így arra kényszerültem, hogy mindig új emberekkel dolgozzak együtt. A főszereplő osztály esetében is, akik majdnem minden forgatási napon ott voltak velünk, azonnal kialakultak a klikkek, a „menők” a „menőkkel, a „kevésbé menők” a „kevésbé menőkkel” verődtek össze, a klikkek pedig összezártak egymás ellen, és egy kicsit ellenünk is. Ösztönösen jött a megoldás, hogy kisebb csoportokra osszuk az osztályt, és ezen belül is folyamatosan variáljuk a csoportokat. Egy diverzebb közösség jött létre, ahol jobban ismerik egymást, és nem tudnak elzárkózni se tőlünk, se egymástól. Amerikában beszéltettek, kíváncsiak voltak rám, di­csér­tek, biztattak, Magyarországon pedig én lettem a rossz gyerek, aki nem figyel, beszél az órán, szemtelen, vagyis nem azt csinálja, amit elvárnak tőle: hogy kussol és figyel. Van az a mondás, hogyha meg akarsz ismerni egy társadalmat, figyeld meg, hogyan bánik a gyerekekkel. Szerintem ez elég pontos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.