Interjú

„Annyira jó minden”

Szimler Bálint filmrendező

Film

A megjelenésünk napján mozikba kerülő Fekete pont című film rendezőjével a kussoltatás helyzeteiről, az évnyitókról, az értékrendünk fontosságáról és a filmszakma csendjéről beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: A film hőse külföldről érkezik a magyar iskolarendszerbe. Te is megtapasztaltad a különbséget?

Szimler Bálint: Felhasználtam a saját élményeimet is, hogy valami nagyobb ívű dologról tudjak beszélni. Foglalkoztatott, hogy milyen hatással van ránk ez az iskolarendszer. Egy kicsit mindig kívülről szemléltem a dolgokat, outsider maradtam, így jobban ráláttam, hogy mi is történik valójában.

MN: És milyen hatással van?

SZB: Az a fajta kussoltatás, ami az általános iskolában megy, hogy nem beszéltetik a gyerekeket, hanem egyfajta megfelelési kényszert építenek beléjük, hatással van a felnőttkorunkra és a rendszerre, amelyben élünk. Párhuzamot lehet vonni a között, ahogyan az aktuális kormány a társadalommal viselkedik, amilyen felsőbbrendű helyzetbe helyezi magát, amilyen lenézően kommunikál, és ahogyan az iskolában bántak velünk. Ez válasz lehet arra, hogy miért nem csinálunk semmit az igazságtalanságok ellen, amelyeket folyamatosan elszenvedünk.

MN: Mi a különbség az amerikai és a magyar oktatási metódus között?

SZB: Amerikában szerettem iskolába járni, itt nem, és ez nem a tanárokon múlt. Hétköznapi hősöknek tartom őket, amiért ebben a rendszerben képesek megállni a helyüket, és csodálom, hogy még mindig vannak olyan elhivatott emberek, akik a körülmények ellenére felteszik erre az életüket. De az oktatási rendszerről kritikusan gondolkodni azt vonja maga után, hogy a tanárok is rossz színben tűnhetnek fel, ezért sokat foglalkoztam ezzel a forgatókönyvben, hogy ne ez legyen a konklúzió, és inkább a rendszert tegyük felelőssé. Amerikában sokkal intenzívebben foglalkoztak az identitásfejlesztéssel, újabb és újabb csoportokba raktak az osztályon belül, így arra kényszerültem, hogy mindig új emberekkel dolgozzak együtt. A főszereplő osztály esetében is, akik majdnem minden forgatási napon ott voltak velünk, azonnal kialakultak a klikkek, a „menők” a „menőkkel, a „kevésbé menők” a „kevésbé menőkkel” verődtek össze, a klikkek pedig összezártak egymás ellen, és egy kicsit ellenünk is. Ösztönösen jött a megoldás, hogy kisebb csoportokra osszuk az osztályt, és ezen belül is folyamatosan variáljuk a csoportokat. Egy diverzebb közösség jött létre, ahol jobban ismerik egymást, és nem tudnak elzárkózni se tőlünk, se egymástól. Amerikában beszéltettek, kíváncsiak voltak rám, di­csér­tek, biztattak, Magyarországon pedig én lettem a rossz gyerek, aki nem figyel, beszél az órán, szemtelen, vagyis nem azt csinálja, amit elvárnak tőle: hogy kussol és figyel. Van az a mondás, hogyha meg akarsz ismerni egy társadalmat, figyeld meg, hogyan bánik a gyerekekkel. Szerintem ez elég pontos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.