Interjú

„Valahogy sötétebb”

Patrick Duffy színész

Film

A Dallas Bobby Ewingja a Lepattanó című sportvígjátékban egy milliárdost alakít, aki a véletlenek furcsa játékának köszönhetően egy magyar gombfocicsapat szponzorává válik. A megjelenésünk napján ismét hazánkba látogató művész nemcsak arról mesélt nekünk, hogyan került a filmbe, de felidézte a Dallas legendás zuhanyzós jelenetét, és megosztotta véleményét a tavalyi fővárosi diáktüntetésről is, amelybe a forgatás idején botlott bele.

Magyar Narancs: Az amerikai színészek a forgatókönyvírókhoz csatlakozva tavaly több mint három hónapig sztrájkoltak, így Hollywoodban egy időre szinte teljesen leállt a filmek és sorozatok gyártása. Ez is szerepet játszott abban, hogy elvállalta a Lepattanó mellékszerepét?

Patrick Duffy: A SAG–AFTRA, a színészek céhének tagjaként nagyon szigorúan veszem a szakszervezet előírásait. Az 1980-as munkabeszüntetés idején tagja voltam a céh vezetőségének is, szóval a sztrájkszabályok számomra szentek és sérthetetlenek. Amikor tehát Péterék (Roskó Péter, a film producere – Sz. Á.) először felvették velem a kapcsolatot, először is a szakszervezethez fordultam, megkérdeztem, elvállalhatom-e a szerepet. Ez volt a legfontosabb. Ha a céh nemet mondott volna, én sem vállalom. A gyártó cégnek és a képviselőimnek azonban sikerült megegyezniük a színészek céhével, magyar produkcióként ugyanis nem sértette meg a sztrájk szabályait a forgatás – örömmel jöttem tehát Budapestre. Először is, nemcsak Magyarországon nem jártam még soha, de az egykori vasfüggöny mögötti országok egyikében sem. A barátaim, akiknek már volt szerencséjük ideutazni, azonnal győzködni kezdtek, hogy muszáj eljönnöm. Kezdetben tehát nem is számított, mi áll a forgatókönyvben: érdekelt az ország, és lehetőséget kaptam, hogy a munkabeszüntetés alatt is dolgozhassak, ami nagyon ritkának számít.

MN: Mi fogta meg a forgatókönyvben?

PD: Nagyon más volt, mint amihez hozzá vagyok szokva. Vígjáték, de nem olyan vígjáték, amilyeneket általában felkínálnak nekem Amerikában. Valahogy sötétebb. Egészen váratlan csavarok vannak benne, a befejezése pedig olyan, amilyent biztos nem csinálnának Hollywoodban. És az a fura sport, amiről szól, azokkal az apró bábukkal…

MN: Hallott már előtte a gombfociról?

PD: Soha, és még azután sem igazán értettem, hogy megpróbálták elmagyarázni nekem. Pedig ott álltam egy asztal mellett és láttam, hogyan játsszák. Nem bírtam felfogni, hogyan lehet ilyen népszerű, és miért ilyen elvetemültek a rajongói. Még mindig nem tiszta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.