„Valahogy sötétebb”

Patrick Duffy színész

A Dallas Bobby Ewingja a Lepattanó című sportvígjátékban egy milliárdost alakít, aki a véletlenek furcsa játékának köszönhetően egy magyar gombfocicsapat szponzorává válik. A megjelenésünk napján ismét hazánkba látogató művész nemcsak arról mesélt nekünk, hogyan került a filmbe, de felidézte a Dallas legendás zuhanyzós jelenetét, és megosztotta véleményét a tavalyi fővárosi diáktüntetésről is, amelybe a forgatás idején botlott bele.

Magyar Narancs: Az amerikai színészek a forgatókönyvírókhoz csatlakozva tavaly több mint három hónapig sztrájkoltak, így Hollywoodban egy időre szinte teljesen leállt a filmek és sorozatok gyártása. Ez is szerepet játszott abban, hogy elvállalta a Lepattanó mellékszerepét?

Patrick Duffy: A SAG–AFTRA, a színészek céhének tagjaként nagyon szigorúan veszem a szakszervezet előírásait. Az 1980-as munkabeszüntetés idején tagja voltam a céh vezetőségének is, szóval a sztrájkszabályok számomra szentek és sérthetetlenek. Amikor tehát Péterék (Roskó Péter, a film producere – Sz. Á.) először felvették velem a kapcsolatot, először is a szakszervezethez fordultam, megkérdeztem, elvállalhatom-e a szerepet. Ez volt a legfontosabb. Ha a céh nemet mondott volna, én sem vállalom. A gyártó cégnek és a képviselőimnek azonban sikerült megegyezniük a színészek céhével, magyar produkcióként ugyanis nem sértette meg a sztrájk szabályait a forgatás – örömmel jöttem tehát Budapestre. Először is, nemcsak Magyarországon nem jártam még soha, de az egykori vasfüggöny mögötti országok egyikében sem. A barátaim, akiknek már volt szerencséjük ideutazni, azonnal győzködni kezdtek, hogy muszáj eljönnöm. Kezdetben tehát nem is számított, mi áll a forgatókönyvben: érdekelt az ország, és lehetőséget kaptam, hogy a munkabeszüntetés alatt is dolgozhassak, ami nagyon ritkának számít.

MN: Mi fogta meg a forgatókönyvben?

PD: Nagyon más volt, mint amihez hozzá vagyok szokva. Vígjáték, de nem olyan vígjáték, amilyeneket általában felkínálnak nekem Amerikában. Valahogy sötétebb. Egészen váratlan csavarok vannak benne, a befejezése pedig olyan, amilyent biztos nem csinálnának Hollywoodban. És az a fura sport, amiről szól, azokkal az apró bábukkal…

MN: Hallott már előtte a gombfociról?

PD: Soha, és még azután sem igazán értettem, hogy megpróbálták elmagyarázni nekem. Pedig ott álltam egy asztal mellett és láttam, hogyan játsszák. Nem bírtam felfogni, hogyan lehet ilyen népszerű, és miért ilyen elvetemültek a rajongói. Még mindig nem tiszta.