Interjú

„Valahogy sötétebb”

Patrick Duffy színész

Film

A Dallas Bobby Ewingja a Lepattanó című sportvígjátékban egy milliárdost alakít, aki a véletlenek furcsa játékának köszönhetően egy magyar gombfocicsapat szponzorává válik. A megjelenésünk napján ismét hazánkba látogató művész nemcsak arról mesélt nekünk, hogyan került a filmbe, de felidézte a Dallas legendás zuhanyzós jelenetét, és megosztotta véleményét a tavalyi fővárosi diáktüntetésről is, amelybe a forgatás idején botlott bele.

Magyar Narancs: Az amerikai színészek a forgatókönyvírókhoz csatlakozva tavaly több mint három hónapig sztrájkoltak, így Hollywoodban egy időre szinte teljesen leállt a filmek és sorozatok gyártása. Ez is szerepet játszott abban, hogy elvállalta a Lepattanó mellékszerepét?

Patrick Duffy: A SAG–AFTRA, a színészek céhének tagjaként nagyon szigorúan veszem a szakszervezet előírásait. Az 1980-as munkabeszüntetés idején tagja voltam a céh vezetőségének is, szóval a sztrájkszabályok számomra szentek és sérthetetlenek. Amikor tehát Péterék (Roskó Péter, a film producere – Sz. Á.) először felvették velem a kapcsolatot, először is a szakszervezethez fordultam, megkérdeztem, elvállalhatom-e a szerepet. Ez volt a legfontosabb. Ha a céh nemet mondott volna, én sem vállalom. A gyártó cégnek és a képviselőimnek azonban sikerült megegyezniük a színészek céhével, magyar produkcióként ugyanis nem sértette meg a sztrájk szabályait a forgatás – örömmel jöttem tehát Budapestre. Először is, nemcsak Magyarországon nem jártam még soha, de az egykori vasfüggöny mögötti országok egyikében sem. A barátaim, akiknek már volt szerencséjük ideutazni, azonnal győzködni kezdtek, hogy muszáj eljönnöm. Kezdetben tehát nem is számított, mi áll a forgatókönyvben: érdekelt az ország, és lehetőséget kaptam, hogy a munkabeszüntetés alatt is dolgozhassak, ami nagyon ritkának számít.

MN: Mi fogta meg a forgatókönyvben?

PD: Nagyon más volt, mint amihez hozzá vagyok szokva. Vígjáték, de nem olyan vígjáték, amilyeneket általában felkínálnak nekem Amerikában. Valahogy sötétebb. Egészen váratlan csavarok vannak benne, a befejezése pedig olyan, amilyent biztos nem csinálnának Hollywoodban. És az a fura sport, amiről szól, azokkal az apró bábukkal…

MN: Hallott már előtte a gombfociról?

PD: Soha, és még azután sem igazán értettem, hogy megpróbálták elmagyarázni nekem. Pedig ott álltam egy asztal mellett és láttam, hogyan játsszák. Nem bírtam felfogni, hogyan lehet ilyen népszerű, és miért ilyen elvetemültek a rajongói. Még mindig nem tiszta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.