tévésmaci

Békavonulás

  • tévésmaci
  • 2021. július 28.

Film

Amikor Sztupa és Troché a történeteket keresték, nem azon rágták magukat, hogy vannak-e vagy nincsenek történetek, hanem azon, hogy hogyan kapcsolódik az ember, hogyan kapcsolódnak ők maguk a történetekhez, akár legyenek azok, akár nem.

De nem nagyon haladt a vizsgálatuk: valahogy sose kapcsolódtak. Troché például egy vasárnap reggelen a titkos bérleményében ébredvén arra jutott, hogy ő most bemegy híres székházukba, de Sztupának egyáltalán nem mondja el, hogy mi történt tegnap, még akkor sem, ha tudván tudható, hogy ez a magatartás nem visz közelebb a vizsgálat eredményes lezárásához. Azzal vigasztalta magát, hogy befelé menet úgyis történik valami, amit aztán elemezhetnek kedvükre. Direkt gyalog megyek, s majd szembejönnek a történetek, s vagy kapcsolódok, vagy nem, de lesz pár történetem vagy olyan esetem, amelyet történetté lehet fejleszteni egy kis fantáziával, bár hát Sztupának… hogy is mondjam, ő a ráció embere. Felhúzta hát a legtisztább ingét, igen, a szennyesből, kibontott egy sört, noha az ilyesmi nem volt szokása neki, csak hát az a fránya tegnapi éjszaka, úgyhogy kénytelen volt kibontani egy másikat is, aztán végre elindult. A titkos zug és a székház egy közeli világváros ugyanazon szegletében húzódott meg, pontosabban csak a zug húzódott, a székház, ha nem is ékeskedett, de állt. Állt szilárdan. Szóval nem volt egy nagy mutatvány gyalog menni, villamossal hosszabb lett volna, pláne átszállással. Azért mondom ezt, mert akkor lehet, hogy történt volna valami, ha Troché felszáll a villamosra, mert így őgyelegvén ő ugyan semmibe bele nem botlott. Már történetbe, vagyis akadtak esetei, de olyannyira nem kapcsolódott hozzájuk, hogy azon a fantázia sem segített. A lépcsőházban ételszag volt, most találjam ebből ki, hogy Vargáné káposztát főz? Itt nincsek is Vargák, de még Marjátok se nagyon. Hogy is kapcsolódok én? Becsengetek, hogy mi jó készül? Mert messzire bűzlik ám a ház! Csengessen az ördög, na hallod, egy történetért? Az utcán nevettek a gyerekek, ugattak a kutyák, de Trochét az ilyesmi sem hozta lázba, abban ugyan látott egy kis spirituszt, hogy odamegy valamelyikhez, s megkérdi: te meg mit röhögsz, kisapám? Vagy: mit ugatol, he, szőrös barátom? De úgyse értenék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.