Békavonulás

Amikor Sztupa és Troché a történeteket keresték, nem azon rágták magukat, hogy vannak-e vagy nincsenek történetek, hanem azon, hogy hogyan kapcsolódik az ember, hogyan kapcsolódnak ők maguk a történetekhez, akár legyenek azok, akár nem.

De nem nagyon haladt a vizsgálatuk: valahogy sose kapcsolódtak. Troché például egy vasárnap reggelen a titkos bérleményében ébredvén arra jutott, hogy ő most bemegy híres székházukba, de Sztupának egyáltalán nem mondja el, hogy mi történt tegnap, még akkor sem, ha tudván tudható, hogy ez a magatartás nem visz közelebb a vizsgálat eredményes lezárásához. Azzal vigasztalta magát, hogy befelé menet úgyis történik valami, amit aztán elemezhetnek kedvükre. Direkt gyalog megyek, s majd szembejönnek a történetek, s vagy kapcsolódok, vagy nem, de lesz pár történetem vagy olyan esetem, amelyet történetté lehet fejleszteni egy kis fantáziával, bár hát Sztupának… hogy is mondjam, ő a ráció embere. Felhúzta hát a legtisztább ingét, igen, a szennyesből, kibontott egy sört, noha az ilyesmi nem volt szokása neki, csak hát az a fránya tegnapi éjszaka, úgyhogy kénytelen volt kibontani egy másikat is, aztán végre elindult. A titkos zug és a székház egy közeli világváros ugyanazon szegletében húzódott meg, pontosabban csak a zug húzódott, a székház, ha nem is ékeskedett, de állt. Állt szilárdan. Szóval nem volt egy nagy mutatvány gyalog menni, villamossal hosszabb lett volna, pláne átszállással. Azért mondom ezt, mert akkor lehet, hogy történt volna valami, ha Troché felszáll a villamosra, mert így őgyelegvén ő ugyan semmibe bele nem botlott. Már történetbe, vagyis akadtak esetei, de olyannyira nem kapcsolódott hozzájuk, hogy azon a fantázia sem segített. A lépcsőházban ételszag volt, most találjam ebből ki, hogy Vargáné káposztát főz? Itt nincsek is Vargák, de még Marjátok se nagyon. Hogy is kapcsolódok én? Becsengetek, hogy mi jó készül? Mert messzire bűzlik ám a ház! Csengessen az ördög, na hallod, egy történetért? Az utcán nevettek a gyerekek, ugattak a kutyák, de Trochét az ilyesmi sem hozta lázba, abban ugyan látott egy kis spirituszt, hogy odamegy valamelyikhez, s megkérdi: te meg mit röhögsz, kisapám? Vagy: mit ugatol, he, szőrös barátom? De úgyse értenék.