tévésmaci

Békavonulás

  • tévésmaci
  • 2021. július 28.

Film

Amikor Sztupa és Troché a történeteket keresték, nem azon rágták magukat, hogy vannak-e vagy nincsenek történetek, hanem azon, hogy hogyan kapcsolódik az ember, hogyan kapcsolódnak ők maguk a történetekhez, akár legyenek azok, akár nem.

De nem nagyon haladt a vizsgálatuk: valahogy sose kapcsolódtak. Troché például egy vasárnap reggelen a titkos bérleményében ébredvén arra jutott, hogy ő most bemegy híres székházukba, de Sztupának egyáltalán nem mondja el, hogy mi történt tegnap, még akkor sem, ha tudván tudható, hogy ez a magatartás nem visz közelebb a vizsgálat eredményes lezárásához. Azzal vigasztalta magát, hogy befelé menet úgyis történik valami, amit aztán elemezhetnek kedvükre. Direkt gyalog megyek, s majd szembejönnek a történetek, s vagy kapcsolódok, vagy nem, de lesz pár történetem vagy olyan esetem, amelyet történetté lehet fejleszteni egy kis fantáziával, bár hát Sztupának… hogy is mondjam, ő a ráció embere. Felhúzta hát a legtisztább ingét, igen, a szennyesből, kibontott egy sört, noha az ilyesmi nem volt szokása neki, csak hát az a fránya tegnapi éjszaka, úgyhogy kénytelen volt kibontani egy másikat is, aztán végre elindult. A titkos zug és a székház egy közeli világváros ugyanazon szegletében húzódott meg, pontosabban csak a zug húzódott, a székház, ha nem is ékeskedett, de állt. Állt szilárdan. Szóval nem volt egy nagy mutatvány gyalog menni, villamossal hosszabb lett volna, pláne átszállással. Azért mondom ezt, mert akkor lehet, hogy történt volna valami, ha Troché felszáll a villamosra, mert így őgyelegvén ő ugyan semmibe bele nem botlott. Már történetbe, vagyis akadtak esetei, de olyannyira nem kapcsolódott hozzájuk, hogy azon a fantázia sem segített. A lépcsőházban ételszag volt, most találjam ebből ki, hogy Vargáné káposztát főz? Itt nincsek is Vargák, de még Marjátok se nagyon. Hogy is kapcsolódok én? Becsengetek, hogy mi jó készül? Mert messzire bűzlik ám a ház! Csengessen az ördög, na hallod, egy történetért? Az utcán nevettek a gyerekek, ugattak a kutyák, de Trochét az ilyesmi sem hozta lázba, abban ugyan látott egy kis spirituszt, hogy odamegy valamelyikhez, s megkérdi: te meg mit röhögsz, kisapám? Vagy: mit ugatol, he, szőrös barátom? De úgyse értenék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.