tévésmaci

Pacsirtaporta

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché a beethoveneknek (nép, mint a hollandok) zenéltek, simán ment minden.

Kiálltak a színpadra, s Sztupa azt mondta, hogy szervusztok beethovenek, zenélni fogunk nektek. Mit mond? – fordult oda az egyik beethoven a másikhoz. Azt, hogy nem látja a kezeket, vagy valami ilyesmit, én sem értem pontosan, magyarul beszél, válaszolta a másik. A beethoven alapjáraton nyitott, érdeklődő népség, nekik aztán zenélhetett nyugodtan Sztupa és Troché. Persze voltak közöttük botfülűek, de még olyanok is, akik kifejezetten utálták a zenét, sokfélék voltak, mint bármely más náció, ugyanakkor szerfelett kíváncsiak. S a kíváncsiságukon túl még egy közös dolog is szorosan összefűzte őket: mind ellovagolt már St. Joseph-től Sacramentóig. Innen ered kedvenc káromkodásuk, a szakramentumát neki is, de ez már nyelvromlás, sokáig kifejezetten azt mondták, hogy a szakramentóját neki. Persze ezt sem akkor, amikor mi, tudniillik, az áldóját helyett, hanem például akkor, amikor a gyerek rossz helyre jelentkezett az egyetemen: fuvolaszakra ment, oh (hogy ki ne csússzunk a zenei alaptémából). A nagy lovaglásuk meg úgy esett – megvan az napra pontosan –, hogy 1860. április 3-án nekivágtak, és váltott lovakon, váltott lovasok (köztük Vad Bill Beethoven és Bölény Beethoven) a Missouri állambeli St. Joseph-ből a Platte és a Swetwater folyók mentén, megjárva a Sziklás-hegységet, a South Passon át Salt Lake Citybe vágtattak, s Utah és Nevada kietlen sivatagain is átvágva érkeztek a Sierra Nevada hegységbe, ahonnan tényleg már csak egy köpés volt nekik Kalifornia, amit a maguk beethovenes módján csak Falikornyikának neveztek, mert ugye, aki a muzsikát szereti, az többé nem ereszti. A beethovenek azóta szeretnek köpködni. Szóval annyira bejött nekik ez a rideg lovas élet, hogy vagy másfél évig fel sem hagytak vele, csak tizenkilenc kemény hónap után néztek más kalandok után, melyek mibenlétéről azonban hallgatnak a krónikák – aligha véletlenül. Sztupa és Troché akkor hívták Magyarországra őket, amikor az egri és a pécsi dohánygyárak elkezdték a füstszűrőtlen mellett a filteres Symphoniák sorozatgyártását. A nagy alkalomból rendeztek egy kisebb ünnepséget, ahová a beethovenek is hivatalosak voltak. Mind, az összes! Képzelhetik, mennyien voltak, ha baráti országok küldötteit is beleszámoljuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.