tévésmaci

Pacsirtaporta

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché a beethoveneknek (nép, mint a hollandok) zenéltek, simán ment minden.

Kiálltak a színpadra, s Sztupa azt mondta, hogy szervusztok beethovenek, zenélni fogunk nektek. Mit mond? – fordult oda az egyik beethoven a másikhoz. Azt, hogy nem látja a kezeket, vagy valami ilyesmit, én sem értem pontosan, magyarul beszél, válaszolta a másik. A beethoven alapjáraton nyitott, érdeklődő népség, nekik aztán zenélhetett nyugodtan Sztupa és Troché. Persze voltak közöttük botfülűek, de még olyanok is, akik kifejezetten utálták a zenét, sokfélék voltak, mint bármely más náció, ugyanakkor szerfelett kíváncsiak. S a kíváncsiságukon túl még egy közös dolog is szorosan összefűzte őket: mind ellovagolt már St. Joseph-től Sacramentóig. Innen ered kedvenc káromkodásuk, a szakramentumát neki is, de ez már nyelvromlás, sokáig kifejezetten azt mondták, hogy a szakramentóját neki. Persze ezt sem akkor, amikor mi, tudniillik, az áldóját helyett, hanem például akkor, amikor a gyerek rossz helyre jelentkezett az egyetemen: fuvolaszakra ment, oh (hogy ki ne csússzunk a zenei alaptémából). A nagy lovaglásuk meg úgy esett – megvan az napra pontosan –, hogy 1860. április 3-án nekivágtak, és váltott lovakon, váltott lovasok (köztük Vad Bill Beethoven és Bölény Beethoven) a Missouri állambeli St. Joseph-ből a Platte és a Swetwater folyók mentén, megjárva a Sziklás-hegységet, a South Passon át Salt Lake Citybe vágtattak, s Utah és Nevada kietlen sivatagain is átvágva érkeztek a Sierra Nevada hegységbe, ahonnan tényleg már csak egy köpés volt nekik Kalifornia, amit a maguk beethovenes módján csak Falikornyikának neveztek, mert ugye, aki a muzsikát szereti, az többé nem ereszti. A beethovenek azóta szeretnek köpködni. Szóval annyira bejött nekik ez a rideg lovas élet, hogy vagy másfél évig fel sem hagytak vele, csak tizenkilenc kemény hónap után néztek más kalandok után, melyek mibenlétéről azonban hallgatnak a krónikák – aligha véletlenül. Sztupa és Troché akkor hívták Magyarországra őket, amikor az egri és a pécsi dohánygyárak elkezdték a füstszűrőtlen mellett a filteres Symphoniák sorozatgyártását. A nagy alkalomból rendeztek egy kisebb ünnepséget, ahová a beethovenek is hivatalosak voltak. Mind, az összes! Képzelhetik, mennyien voltak, ha baráti országok küldötteit is beleszámoljuk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.