tévésmaci

Pacsirtaporta

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché a beethoveneknek (nép, mint a hollandok) zenéltek, simán ment minden.

Kiálltak a színpadra, s Sztupa azt mondta, hogy szervusztok beethovenek, zenélni fogunk nektek. Mit mond? – fordult oda az egyik beethoven a másikhoz. Azt, hogy nem látja a kezeket, vagy valami ilyesmit, én sem értem pontosan, magyarul beszél, válaszolta a másik. A beethoven alapjáraton nyitott, érdeklődő népség, nekik aztán zenélhetett nyugodtan Sztupa és Troché. Persze voltak közöttük botfülűek, de még olyanok is, akik kifejezetten utálták a zenét, sokfélék voltak, mint bármely más náció, ugyanakkor szerfelett kíváncsiak. S a kíváncsiságukon túl még egy közös dolog is szorosan összefűzte őket: mind ellovagolt már St. Joseph-től Sacramentóig. Innen ered kedvenc káromkodásuk, a szakramentumát neki is, de ez már nyelvromlás, sokáig kifejezetten azt mondták, hogy a szakramentóját neki. Persze ezt sem akkor, amikor mi, tudniillik, az áldóját helyett, hanem például akkor, amikor a gyerek rossz helyre jelentkezett az egyetemen: fuvolaszakra ment, oh (hogy ki ne csússzunk a zenei alaptémából). A nagy lovaglásuk meg úgy esett – megvan az napra pontosan –, hogy 1860. április 3-án nekivágtak, és váltott lovakon, váltott lovasok (köztük Vad Bill Beethoven és Bölény Beethoven) a Missouri állambeli St. Joseph-ből a Platte és a Swetwater folyók mentén, megjárva a Sziklás-hegységet, a South Passon át Salt Lake Citybe vágtattak, s Utah és Nevada kietlen sivatagain is átvágva érkeztek a Sierra Nevada hegységbe, ahonnan tényleg már csak egy köpés volt nekik Kalifornia, amit a maguk beethovenes módján csak Falikornyikának neveztek, mert ugye, aki a muzsikát szereti, az többé nem ereszti. A beethovenek azóta szeretnek köpködni. Szóval annyira bejött nekik ez a rideg lovas élet, hogy vagy másfél évig fel sem hagytak vele, csak tizenkilenc kemény hónap után néztek más kalandok után, melyek mibenlétéről azonban hallgatnak a krónikák – aligha véletlenül. Sztupa és Troché akkor hívták Magyarországra őket, amikor az egri és a pécsi dohánygyárak elkezdték a füstszűrőtlen mellett a filteres Symphoniák sorozatgyártását. A nagy alkalomból rendeztek egy kisebb ünnepséget, ahová a beethovenek is hivatalosak voltak. Mind, az összes! Képzelhetik, mennyien voltak, ha baráti országok küldötteit is beleszámoljuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.