„Még ide-oda húz a szív” – hangzik a bő félszáz éves derűs tvisztsláger bemondása, s Bellini operájának főszereplői is ugyanezt az érzést élik át – épp csak annak teljes tragikumával.
A kettős kötődések, valamint az egymás mellett egzisztáló, de egymással szemben bizalmatlan, sőt mélyen ellenséges közösségek arcba mászóan aktuális témája az utóbbi években sokakat ráébresztett arra, hogy a Norma nem egyszerűen a bel canto stílus mintadarabja, hanem átélhető dráma. S ehhez nem is kell különösebb rájátszás (mint ahogy azt a Cecilia Bartoli címszereplésével vándorló előadás teszi), ez érzékletessé válhat az olyan, első pillantásra egészen „hagyományos” produkciókban is, mint amilyen Kevin Newbury rendezése. Erről az eredetileg San Francisco számára készült rendezésről tavaly Barcelonában készült filmfelvétel, s ezt megtekintve kiderülhet: Newburynek egyrészt erős érzéke van a Bellini operájában oly fontos szerepű rituálék megjelenítéséhez, másrészt a látványvilág virtuális történetisége (amely egy-egy pillanatban határozottan a Trónok harcára emlékeztet) igen jól áll a Normának. A címszerepben Newbury világjáró produkciójának csillaga, Sondra Radvanovsky nagy Verdi- és Puccini-szólamok felől közeledve elsősorban szopránjának kitelt szépségével hódít, s a híres cavatina valószerűtlenül gazdag és testmeleg megszólaltatásának szinte jót is tesz az az egy-két pillanat, amely jelzi számunkra, hogy mégiscsak gyarló ember énekli a hódító római vezérnek gyermekeket szülő gall főpapnőt. A Normát, majd egy másik papnőt, Adalgisát is elcsábító prokonzult Gregory Kunde alakítja, s jóllehet a tenorista Otellóval párhuzamosan énekli Pollione szólamát, diadalmas hangja hallhatóan uralja, mi több, élvezi is a bel canto stílust. A barcelonai Liceu együttesét a megbízható olasz operakarmester, Renato Palumbo irányítja, a szólisták iránt dicséretesen előzékeny figyelmet tanúsítva.
C Major, 2016, 2 DVD
