tévésmaci

Bólintó tevék

  • tévésmaci
  • 2023. december 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché cukrot loptak, likőrre akadtak, s nem volt ellenükre.

Határozottan nem volt ellenükre! A likőr édes és finom, van egy kis ereje is, de főként elvész az ember abban az aranybarna színben, amilyen csak a likőrnek lehet. Történetesen annak a likőrnek, amelyikbe beleakadtak. Sztupa világfi volt, tudta, hogy van zöld likőr is meg sokkal sárgább is ennél, de ez Trochét nem érdekelte, ő csak inni akart. Nagyszerűnek tartotta a felfedezést, remek likőr ez, mondta hangosan, pedig még nem is kóstolta, csak méregette azt a metszett falú hasas üveget, a likőr szintjét benne, hogy mennyi iható le különösebb következmények nélkül. Hangosan mondta, remek likőr ez, pedig lábujjhegyen, loppal jöttek, Sztupa ujja pisszt jelezve folyton a szája előtt, amikor a terveket szőtték, még azt is felvetette, hogy jobb lenne valami rongyba csavarni a cipőjüket, hogy ne üssenek semmi neszt. Ebéd utáni bóbiskolását fekszi a ház, ilyenkor a legkisebb zajra is felneszel a nép, és az kész lebukás. Pedig még csak a cukorról volt szó, bumfordi téglaformában préselt cukor, nem annyira szabályos, mint az igazi kockacukor, inkább széles és lapos, de attól még kockacukor ez is, például ugyanolyan édes. Szép ólomkristály bonbonierben lakott, mindenki tudta, hogy hol van, máskor ott likőr nem volt, most is csak véletlenül keveredhetett oda, vagy valaki ugyancsak tilosban járt és megzavarták, vagy rendkívüli esemény történt, s más irányt vett az élet. Nappali volt, esetleg szimplán nagyszoba, középen kerek asztal és négy fotel, a fal mellett diófa szekrény, volt akasztós meg polcos része is, a kettő között díner, a végén meg félkörívben egymás mellett sorakozó, hosszú üveglapokkal védett vitrin. Lófaszt ólomkristály, gondolta Troché, lófaszt diófa, csak jó vastag üveg és lakkozott cseresznye vagy valami, de nem mondta, csak azt mondta, hogy remek likőr ez, s Sztupa beleizzadt, ő is még mielőtt kóstolta volna. Troché feledte a cukrot, Sztupa észben tartotta, aztán már kézben. Jaj, csak el ne ejtse. Jobbjával megfogta ügyesen a tetőzet közepén kiemelkedő gombot, afféle fület, bár az ujjad nem dughattad át alatta, szóval csak fogót, és letette a vékony üvegpolcra, majd az így felszabadult kezének két ujjával felcsippentett három darab kockacukrot. A bombonier szája nem volt akkora, hogy markolni engedjen. Troché oda sem figyelt, csak kicsit odébb taszította Sztupát, hogy odaférjen a likőrhöz, Sztupa kiejtette a kezéből a cukrokat, utánuk kapott, s kettőt még elért a levegőben, szerencsére a harmadik is csak a lába elé esett, lehajolt, felvette, s nagyokat szusszantva igyekezett lefújni róla a port. Por pedig volt, látszottak is a levegőben a szemcséi, ahogy az ablakrésen besütött a délutáni nap.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.