tévésmaci

Bólintó tevék

  • tévésmaci
  • 2023. december 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché cukrot loptak, likőrre akadtak, s nem volt ellenükre.

Határozottan nem volt ellenükre! A likőr édes és finom, van egy kis ereje is, de főként elvész az ember abban az aranybarna színben, amilyen csak a likőrnek lehet. Történetesen annak a likőrnek, amelyikbe beleakadtak. Sztupa világfi volt, tudta, hogy van zöld likőr is meg sokkal sárgább is ennél, de ez Trochét nem érdekelte, ő csak inni akart. Nagyszerűnek tartotta a felfedezést, remek likőr ez, mondta hangosan, pedig még nem is kóstolta, csak méregette azt a metszett falú hasas üveget, a likőr szintjét benne, hogy mennyi iható le különösebb következmények nélkül. Hangosan mondta, remek likőr ez, pedig lábujjhegyen, loppal jöttek, Sztupa ujja pisszt jelezve folyton a szája előtt, amikor a terveket szőtték, még azt is felvetette, hogy jobb lenne valami rongyba csavarni a cipőjüket, hogy ne üssenek semmi neszt. Ebéd utáni bóbiskolását fekszi a ház, ilyenkor a legkisebb zajra is felneszel a nép, és az kész lebukás. Pedig még csak a cukorról volt szó, bumfordi téglaformában préselt cukor, nem annyira szabályos, mint az igazi kockacukor, inkább széles és lapos, de attól még kockacukor ez is, például ugyanolyan édes. Szép ólomkristály bonbonierben lakott, mindenki tudta, hogy hol van, máskor ott likőr nem volt, most is csak véletlenül keveredhetett oda, vagy valaki ugyancsak tilosban járt és megzavarták, vagy rendkívüli esemény történt, s más irányt vett az élet. Nappali volt, esetleg szimplán nagyszoba, középen kerek asztal és négy fotel, a fal mellett diófa szekrény, volt akasztós meg polcos része is, a kettő között díner, a végén meg félkörívben egymás mellett sorakozó, hosszú üveglapokkal védett vitrin. Lófaszt ólomkristály, gondolta Troché, lófaszt diófa, csak jó vastag üveg és lakkozott cseresznye vagy valami, de nem mondta, csak azt mondta, hogy remek likőr ez, s Sztupa beleizzadt, ő is még mielőtt kóstolta volna. Troché feledte a cukrot, Sztupa észben tartotta, aztán már kézben. Jaj, csak el ne ejtse. Jobbjával megfogta ügyesen a tetőzet közepén kiemelkedő gombot, afféle fület, bár az ujjad nem dughattad át alatta, szóval csak fogót, és letette a vékony üvegpolcra, majd az így felszabadult kezének két ujjával felcsippentett három darab kockacukrot. A bombonier szája nem volt akkora, hogy markolni engedjen. Troché oda sem figyelt, csak kicsit odébb taszította Sztupát, hogy odaférjen a likőrhöz, Sztupa kiejtette a kezéből a cukrokat, utánuk kapott, s kettőt még elért a levegőben, szerencsére a harmadik is csak a lába elé esett, lehajolt, felvette, s nagyokat szusszantva igyekezett lefújni róla a port. Por pedig volt, látszottak is a levegőben a szemcséi, ahogy az ablakrésen besütött a délutáni nap.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.