rés a présen

„Néhány utcányira”

  • rés a présen
  • 2023. december 19.

Film

Salamon András filmrendező

rés a présen: A Zsidó Budapest 150 ünnepi rendezvénysorozat programján mutatták be az 1944 című kisfilmedet. Mi a története?

Salamon András: A holokauszt témájával először a 2001-es Elveszett család című dokumentumfilmben foglalkoztam, aztán a 2007-es Meséld el című rövidfilmben – amely bejárta a világ fesztiváljait, s később középiskolai tananyag lett –, majd ismét egy rövidfilmben, a 2015-ös Indifference-ben. Ezek a munkák mindig úgy kezdődtek, hogy nekiültem a családi archívumnak, és lemerültem a nagyszüleim által végigjárt pokol bugyraiba. Így történt ez az 1944-re készülve is, amikor a ravensbrücki és a penigi koncentrációs táborokat megjárt Sári nagymamám dokumentumai között kutattam, mert épp egy erőteljes szöveget kerestem a filmszínész diákjainknak. A filmben elhangzó monológ Kiss Sándorné naplójából származik, akiről mindössze annyit tudok, hogy Sárival volt egy táborban, és hazaérkezése utáni címe a II. kerület, Rómer Flóris utca 39. volt.

rap: Miért a „színházias” formát választottad?

SA: A filmben szereplők Cserhalmi György, Thuróczy Szabolcs és Kerekes Vica által vezetett filmszínészosztály hallgatói. Amikor nekiálltunk a munkának, még csak két hónapja jártak a suliba. Minden instrukcióm arra irányult, hogy ne játsszák el mindazt, amit elmondanak, csak jelenítsék meg: hagyják, hogy majd a nézőben keletkezzen a hatás. A közös munkánk során végig a filmszínészet sajátos igényeit próbáltuk szem előtt tartani; az arcközeli képek brutális kifejező erejét, amit a Kulesov-effektussal is igyekeztem illusztrálni. Ez a nagyon visszafogott filmnyelvi apparátus, amellyel elmeséljük – életre keltjük – Kiss Sándorné naplóját, azért volt izgalmas számomra, mert a színészektől is, az operatőröktől is, a vágótól is azt kértem, hogy találjuk meg azt a hajszálvékony határvonalat, ami a fikció és a doku között húzódik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.