Interjú

Callas szíve

Monica Bellucci filmsztár

Film

Modellként kezdte a pályáját, ám Giuseppe Tornatore Maléna című filmje óta az amerikai és a francia filmipart is meghódította. A hatvanadik születésnapját ünneplő Belluccival a San Sebastián-i filmfesztiválon beszélgettünk Maria Callasról, és az újdonságnak számító produceri és színpadi munkáiról.

 

Magyar Narancs: A beszélgetésünk előtti napokban mutatta be a Maria Callas: Letters and Memoirs című filmjét a 72. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál. Ez nem csak az első produceri munkája, de szerepel is a filmben, amely a 2019 novemberétől 2023 januárjáig előadott Callas-darabjának lenyomata. Miért akart filmet is csinálni Callas történetéből?

Monica Bellucci: Mint bárki más, elsősorban a dívát ismertem. A hihetetlenül tehetséges operaénekest meg az évtizedek próbáját kiálló munkásságot. Aztán „ráleltem” a leginkább féltve őrzött magánuniverzumára: a leveleire és emlékirataira, amelyek tele voltak érzelmekkel és sebezhetőséggel. Mindez annyira megérintett és meghatott, hogy úgy éreztem, színésznőként a világ elé kell tárnom. Megpróbáltam kapcsolatot teremteni az érzéseivel és gondolataival, de valójában ez csak egy gyönyörű trükk volt számomra.

MN: Mire gondol?

MB: Arra, hogy engem igazán a kettőssége érintett meg. Úgy értem, ő egy igazi díva volt, a La Divina, egy nagybetűs Donna, de arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy egy mélyen érző, egyszerű lelkiségű nő volt. Gyönyörű, elegáns asszonyként gondolunk rá, de irgalmatlanul nagy énekesi-előadói munka állt mögötte. Tudta, hogyan kell a legtöbbet kihozni a tehetségéből, de a szívét nem tudta irányítani. A szíve megzabolázhatatlan volt: ez vezetett a halálához, ezért volt annyira csodálatos, ezért volt olyan tiszta, őszinte és különleges.

MN: Pablo Larraín chilei rendező Maria címmel, Angelina Jolie főszereplésével készített játékfilmet az életéről, amely az önök filmjével nagyjából egy időben kezdte járni a világ rangosabb filmfesztiváljait.

MB: Igen, éppen erről van szó, hogy ez a nő még ma is számos különböző világlátású, hátterű és kultúrájú művészt, színésznőt inspirál! Marina Abramović is készített egy nagyszerű előadást róla, amelynek The Seven Deaths of Maria Callas a címe, és nemrég a londoni English National Opera is bemutatta. Aztán ott van Fanny Ardant, aki Zeffirelli Mindörökké Callas című filmjében játszotta el, de ennek már kicsivel több, mint húsz éve; öt-hat éve pedig készített egy előadást és filmet – A Maria Callas-sztorit – azzal a Tom Volffal, aki nemcsak a Maria Callas Endowment Fund elnöke, hanem a mi filmünk egyik rendezője. Mivel hozza és tartja lázban Callas ezeket a különböző generációkból származó alkotókat? Azzal, hogy a tehetségen túl van benne valami különleges. S a történelem egyik olyan különleges pillanatát képviseli, amikor a nők még nem lehettek olyan szabadok, mint ma.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.