Interjú

Callas szíve

Monica Bellucci filmsztár

Film

Modellként kezdte a pályáját, ám Giuseppe Tornatore Maléna című filmje óta az amerikai és a francia filmipart is meghódította. A hatvanadik születésnapját ünneplő Belluccival a San Sebastián-i filmfesztiválon beszélgettünk Maria Callasról, és az újdonságnak számító produceri és színpadi munkáiról.

 

Magyar Narancs: A beszélgetésünk előtti napokban mutatta be a Maria Callas: Letters and Memoirs című filmjét a 72. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál. Ez nem csak az első produceri munkája, de szerepel is a filmben, amely a 2019 novemberétől 2023 januárjáig előadott Callas-darabjának lenyomata. Miért akart filmet is csinálni Callas történetéből?

Monica Bellucci: Mint bárki más, elsősorban a dívát ismertem. A hihetetlenül tehetséges operaénekest meg az évtizedek próbáját kiálló munkásságot. Aztán „ráleltem” a leginkább féltve őrzött magánuniverzumára: a leveleire és emlékirataira, amelyek tele voltak érzelmekkel és sebezhetőséggel. Mindez annyira megérintett és meghatott, hogy úgy éreztem, színésznőként a világ elé kell tárnom. Megpróbáltam kapcsolatot teremteni az érzéseivel és gondolataival, de valójában ez csak egy gyönyörű trükk volt számomra.

MN: Mire gondol?

MB: Arra, hogy engem igazán a kettőssége érintett meg. Úgy értem, ő egy igazi díva volt, a La Divina, egy nagybetűs Donna, de arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy egy mélyen érző, egyszerű lelkiségű nő volt. Gyönyörű, elegáns asszonyként gondolunk rá, de irgalmatlanul nagy énekesi-előadói munka állt mögötte. Tudta, hogyan kell a legtöbbet kihozni a tehetségéből, de a szívét nem tudta irányítani. A szíve megzabolázhatatlan volt: ez vezetett a halálához, ezért volt annyira csodálatos, ezért volt olyan tiszta, őszinte és különleges.

MN: Pablo Larraín chilei rendező Maria címmel, Angelina Jolie főszereplésével készített játékfilmet az életéről, amely az önök filmjével nagyjából egy időben kezdte járni a világ rangosabb filmfesztiváljait.

MB: Igen, éppen erről van szó, hogy ez a nő még ma is számos különböző világlátású, hátterű és kultúrájú művészt, színésznőt inspirál! Marina Abramović is készített egy nagyszerű előadást róla, amelynek The Seven Deaths of Maria Callas a címe, és nemrég a londoni English National Opera is bemutatta. Aztán ott van Fanny Ardant, aki Zeffirelli Mindörökké Callas című filmjében játszotta el, de ennek már kicsivel több, mint húsz éve; öt-hat éve pedig készített egy előadást és filmet – A Maria Callas-sztorit – azzal a Tom Volffal, aki nemcsak a Maria Callas Endowment Fund elnöke, hanem a mi filmünk egyik rendezője. Mivel hozza és tartja lázban Callas ezeket a különböző generációkból származó alkotókat? Azzal, hogy a tehetségen túl van benne valami különleges. S a történelem egyik olyan különleges pillanatát képviseli, amikor a nők még nem lehettek olyan szabadok, mint ma.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.