Interjú

„Csak egy film a szerelemről”

Langston Uibel színész

Film

A kortárs európai film egyik legismertebb alakja, Christian Petzold legfrissebb filmjében egy csapat fiatal művészt mutat be. A Tűzvörös égbolt hősei egy vidéki nyaralóhelyre vonulnak el a világ elől, hogy magukra és az alkotásra koncentráljanak. A film főszereplőjével saját alkotói válságáról és a híres rendező filmőrületéről is beszélgettünk a Szemrevaló fesztiválon.

Magyar Narancs: Első szerepét tízévesen játszotta a The String Pupper című rövidfilmben, amelyet a Berlini Filmfesztiválon mutattak be. Tizenöt évvel később tért vissza a seregszemlére a Tűzvörös égbolttal, amely el is nyerte a zsűri nagydíjával járó Ezüst Medvét.

Langston Uibel: Hihetetlen volt ismét részt venni a fesztiválon: ott voltak a szüleim, a családom, valamennyi barátom. Tősgyökeres berlini vagyok, ez a szülővárosom, nem is álmodhattam volna szebb premierről, olyan volt, mintha hazatértem volna. Ráadásul teljesen azonosulni tudtam a film mondandójával és a szereppel is.

MN: Amennyiben?

LU: A Tűzvörös égbolt nézőpontja nagyon szubjektív. Miután felkértek, egy teljes évem volt a forgatás előtt. Nekem az volt szerepben a legérdekesebb, hogy csak egy bizonyos pontig hűséges a barátjához: amikor elege lesz, felszabadítja magát és eltávolodik, s később sem tér vissza, inkább keres egy új barátot. Az volt a fő célom, hogy ezt a függetlenséget bemutassam. Nem túl gyakori ugyanis az ilyen figura: a legtöbb filmben a „jó barát” végig az marad, vagy ha el is távozik, a végén mindig visszatér. Ő nem ilyen.

MN: A film egyik fő témája az alkotói válság. Színészként előfordul, hogy nem tud felnőni egy előző sikeréhez?

LU: Szerintem ettől minden művész szenved, az írók, a színészek, a rendezők is – Christian a saját élményei alapján írta a forgatókönyvet, a Belső biztonság sikere őt is sokáig nyomasztotta. Ez velem is előfordul, legutóbb például azután, hogy szerepeltem A másik út című Netflix-sorozatban. Az a műsor nagy sikert aratott, de nem állhatsz meg, keresned kell egy másik projektet. Legtöbbször nem is mások felől érkezik a nyomás, hanem mi tesszük saját magunkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.