Interjú

„Csak egy film a szerelemről”

Langston Uibel színész

Film

A kortárs európai film egyik legismertebb alakja, Christian Petzold legfrissebb filmjében egy csapat fiatal művészt mutat be. A Tűzvörös égbolt hősei egy vidéki nyaralóhelyre vonulnak el a világ elől, hogy magukra és az alkotásra koncentráljanak. A film főszereplőjével saját alkotói válságáról és a híres rendező filmőrületéről is beszélgettünk a Szemrevaló fesztiválon.

Magyar Narancs: Első szerepét tízévesen játszotta a The String Pupper című rövidfilmben, amelyet a Berlini Filmfesztiválon mutattak be. Tizenöt évvel később tért vissza a seregszemlére a Tűzvörös égbolttal, amely el is nyerte a zsűri nagydíjával járó Ezüst Medvét.

Langston Uibel: Hihetetlen volt ismét részt venni a fesztiválon: ott voltak a szüleim, a családom, valamennyi barátom. Tősgyökeres berlini vagyok, ez a szülővárosom, nem is álmodhattam volna szebb premierről, olyan volt, mintha hazatértem volna. Ráadásul teljesen azonosulni tudtam a film mondandójával és a szereppel is.

MN: Amennyiben?

LU: A Tűzvörös égbolt nézőpontja nagyon szubjektív. Miután felkértek, egy teljes évem volt a forgatás előtt. Nekem az volt szerepben a legérdekesebb, hogy csak egy bizonyos pontig hűséges a barátjához: amikor elege lesz, felszabadítja magát és eltávolodik, s később sem tér vissza, inkább keres egy új barátot. Az volt a fő célom, hogy ezt a függetlenséget bemutassam. Nem túl gyakori ugyanis az ilyen figura: a legtöbb filmben a „jó barát” végig az marad, vagy ha el is távozik, a végén mindig visszatér. Ő nem ilyen.

MN: A film egyik fő témája az alkotói válság. Színészként előfordul, hogy nem tud felnőni egy előző sikeréhez?

LU: Szerintem ettől minden művész szenved, az írók, a színészek, a rendezők is – Christian a saját élményei alapján írta a forgatókönyvet, a Belső biztonság sikere őt is sokáig nyomasztotta. Ez velem is előfordul, legutóbb például azután, hogy szerepeltem A másik út című Netflix-sorozatban. Az a műsor nagy sikert aratott, de nem állhatsz meg, keresned kell egy másik projektet. Legtöbbször nem is mások felől érkezik a nyomás, hanem mi tesszük saját magunkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”