Film

Létezik egy horror alműfaj, melyet jobb híján „a civilizált ember rémálmaként” lehetne definiálni. Idesorolhatók a kannibálhorrorok (Green Inferno, Cannibal Holocaust, Csontok és skalpok) vagy a hillbilly-horrorok (Sziklák szeme, Gyilkos túra).

A napóleoni hadjáratokból dezertőrként, elzüllötten visszatérő egykori huszárkapitány él a lehetőséggel, melyet távollétében a már el is feledett jegyesének nővére akaratlanul teremtett: a gyáva és csapodár katonaszökevény helyett leveleket írogatva a vágyakozásban megbetegedő menyasszonynak

Párizs, Franciaország, helyi idő szerint valamikor délután. Egyik járókelő a másikhoz: Ne haragudjon, möszjő, hogyan jutok el az operába? Gyakorolni, sokat gyakorolni!

Gigászoknak kell itt összecsapniuk.

Volt idő, amikor több ezer működött belőlük szerte az országban, ma már csak elvétve találni néhányat. A tékás szenvedély mégsem hunyt ki teljesen: páran még tartják magukat.