Létezik egy horror alműfaj, melyet jobb híján „a civilizált ember rémálmaként” lehetne definiálni. Idesorolhatók a kannibálhorrorok (Green Inferno, Cannibal Holocaust, Csontok és skalpok) vagy a hillbilly-horrorok (Sziklák szeme, Gyilkos túra). A nyugati képzeletben hasonló mumusfunkciót töltenek be az egzotikus országok börtönei, ahol a szerencsétlen fordulatok folytán bebörtönzött fehér ember nemi erőszak, késelések és pszichológiai terror áldozatául esik.
A korántsem makulátlan liverpooli bokszoló és alkalmi drogdíler, Billy Moore is egy ilyen zsúfolt bangkoki börtönbe kerül. A dokumentumfilmezés felől érkezett Jean-Stéphane Sauvaire hamar világossá teszi, hogy mi érdekli Moore történetében: a kulturális sokk és a személyes pokoljárás. A dokumentarista hitelességet a valódi thai elítéltek alkotta statiszták biztosítják, akik tulajdonképpen csak barna, tetovált biomasszát szolgáltatnak, mely gyúrja, sebzi, kisajátítja Moore tejfehér, szeplős testét. Joe Cole elképesztő fizikai és mentális fegyelemmel játssza Moore-t, egyfajta fluid, törékeny maszkulinitást adva a férfinak: sápadt, lányos arca kontrasztot alkot a sötét, tetovált társaiéval, bár állatiasságban nem marad el tőlük. Sauvaire egy pillanatra sem engedi ki a nézőt Moore szűk perspektívájából: megszállott aprólékossággal járja be szeplős bőrének minden négyzetcentiméterét és rögzíti a hosszú, véres meccsek minden másodpercét. A kíméletlen zavarba hozza nézőjét: inkább hipnotizál, mint felpörget, és nem ad megnyugtató lezárást Moore történetének.
Forgalmazza a Vertigo Média
