Interjú + kritika

"Csak pezsgő és kaviár"

Topher Grace színész

  • - ts -
  • Szalkai Réka
  • 2011. december 20.

Film

A televíziós sorozatokból a filmek világába csöppenő fiatal sztár az Álcák csapdája című titkos ügynökös filmben látható a magyarországi mozikban. A világpremier után, az Abu-dzabi Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk vele - nem is véletlenül, hiszen a mű jórészt emirátusi pénzből készült.

Magyar Narancs: Hogy indult a pályája?

Topher Grace: Először a középiskolában álltam színpadra, s az egyik osztálytársam szülei, akik már akkor menő hollywoodi producerek voltak, láttak egy darabban, és tudták, hogy hamarosan Los Angelesbe akarok főiskolára menni. Megígérték, hogy majd egy év múlva felhívnak. Ez meg is történt, és innen már nem volt megállás, jöttek a sorozatok, majd a filmek.

 


Fotó: Szalkai Réka

 

 

MN: Közben járt valamiféle filmes iskolába?TG: Nem, soha, mégis eljutottam oda, hogy Richard Gere partnere legyek.

MN: Akkor hol sajátította el a mesterséget?

TG: El sem tudja képzelni, mennyit lehet a színészetről egy sitcomban tanulni. Sokan lenézik ezeket a szerepeket, rögtön a mozivásznon akarnak kezdeni, de fogalmuk sincs róla, milyen jó az, hogy ha az ember valamit elront, az nem végleges: utána javíthat. Így lehet a legjobban fejlődni, hiszen mindig van egy második esély.

MN: Michael Brandt, az Álcák csapdája rendezője úgy nyilatkozott, hogy ez az eddigi legjobb szerepe.

TG: Ebben a filmben ő volt a főnököm. Viszont hangsúlyozzuk, hogy a jövő még sok mindent tartogathat. A filmezésben állandó a "beduin létmód", a vándorlás figurák és világok között. Például az Álcák csapdája után egy komédiában játszottam, de korábban az önök Antal Nimródjának a filmjében (Ragadozók)sorozatgyilkost alakítottam, majd rögtön egy romantikus film jött, ahol a vér helyett már csak pezsgő és kaviár tapadt a kezemhez.

MN: Milyen volt a magyar rendezővel dolgozni?

TG: Nimród profi, és az operatőre, Pados Gyula is fantasztikus. Nimród a munkatársai kiválasztásával is bizonyította, hogy alacsonyabb költségvetéssel is lehet epikus filmet csinálni, ha a legjobbakkal dolgozol. Imádom a munkához való hozzáállását, hogy mindig teljesen képben van, illetve azt, ahogyan motiválja az embereket, csak úgy sugárzik belőle az energia. Amúgy maga a film szerintem sokkal jobban sikerült, mint a hasonló sztorikra épülő társai.

MN: Michael Brandt a jófiús, pedáns megjelenése miatt bízta önre Ben Geary szerepét. Ugyanakkor 2008-ban az MTV-nél "a legjobb gonosz" díjára jelölték a Pókember 3-ban.

TG: Ilyen gyökeresen különböző szerepeknél a filmek közönsége is eltér egymástól. A srácok, akik a Pókembert látták, valószínűleg nem nézik meg a Valentin-napot, és ez így gyűrűzik tovább. És akkor hol vannak még a független filmek?

MN: Úgy hallottam, komoly felkészülés előzte meg, hogy el tudja játszani az Álcák csapdájában az ifjú apa szerepét.

TG: A legkényesebb az a jelenet volt, amikor a filmbeli kisbabámat kellett a karomban tartanom, ugyanis ez volt életemben az első alkalom, még sohasem bíztak így rám egy bébit sem. Ikerpár csecsemőkkel dolgoztunk, de egyikük sem akarta abbahagyni az ölemben a sírást. Hiába kérdeztem a körülöttem állóktól, hogy valaki el tudja-e hallgattatni a csecsemőt, a válasz mindig "nem" volt. Ha jobban megfigyeli a jelenetet, a kép végül csak nagyközeli, a babát ki kellett csempészni a karomból, annyira sírt.

Álcák csapdája



 

Azt tudom, hogy önök mind ismerik a nagy Levint, de nyilván jóval kevesebben vannak, akik osztják is legfontosabb tételét, miszerint a halból a rossz is jó. Az amúgy minden ételre betegesen kényes nevezett ugyebár annyira szerette a halat, hogy ha rosszat sütöttek-főztek belőle, annak is örült, mert halból volt a lelke. Nos, akik egyetértenek Levinnel, azoknak készült ez a film.

Azoknak, akik szeretik a kémfilmeket s első látásra nem tűnnek túl finnyásnak, majdnem azt mondtam, igényesnek. De ne ítélkezzünk elhamarkodottan: igenis, ők az igazi konesszőrök, a mozilegósok. Akik beülnek a zsöllyébe, bezsebelik a közel két óra alatt kimérhető tengernyi klisét, aztán hazaviszik, s megpróbálnak lelket lehelni belé, így rakják össze, vagy úgy rakják, lehet, hogy sose sikerül, de az sem baj, hisz a lényeg, ugye, a küzdés maga, a játék. Ha most nem sikerül, akkor megvan annak az öröme is, hogy megmaradtak az eredeti mű szellemében, hiszen az Álcák csapdája sem bír túl sokat kezdeni a központi kémügyi közhelyraktár szinte teljes készletével sem. Félreértés ne essék, a baromi rafinált, velejéig körmönfont fordulat rögtön a bejárattal szembeni polcon van ebben a raktárban, épp szemmagasságban. Milyen kár, hogy e csavart nem árulhatjuk el, még akkor sem, ha egy az egyben benne van a film trailerében, ami ugye arról árulkodik, hogy útjára bocsátói mennyire bízhattak e műalkotásban.

Öreg, nyugdíjból visszarángatott csóka (Gere) a CIA-tól, szimpatikus interjúalanyunk meg a titán az FBI-tól, együtt ütik bottal a rég halottnak hitt ruszki gyilkos nyomát, s végül a kígyó eléri fogával enfarkulatát. Ahogy az már lenni szokott.


Forgalmazza a Fórum Hungary

Neked ajánljuk