Az egész hazai filmművészetet teljesen új megvilágításba helyező művel állunk szemben – Sas Tamás legfrissebb merénylete a nézők ellen egyszerűen mindent relativizál, amit eddig a magyar mozgóképekről gondoltunk. Sokáig a nagy előd, a nehezen kiheverhető S. O. S. Szerelem! számított a honi filmkészítés legalsó szintjének – majd jöttek az olyan művek, mint a – szintén Sas rendezte – Szinglik éjszakája vagy a Szuberbojz (Kabay Barna), s így a Csányi Sándor és Ullmann Mónika romantikus ügyleteit sajátos humorral taglaló film máris kezdett jobb színben feltűnni. Most pedig, hála az ugyanazon társkereső ügynökség fordulatokban gazdag munkásságára építő kvázifolytatásnak, a sokat szidott S. O. S. Szerelem! egyre inkább mély és lehengerlő Csehov-drámának tűnik.
Furcsa érzés a 2007-es romkomot dicsérni, de tény, hogy – szemben a folytatással – annak volt története, az egyes jelenetek kapcsolódtak egymáshoz, és érthető ok-okozati összefüggések voltak megfigyelhetők az egyes szereplők megnyilvánulásai között. Ezzel együtt a termékelhelyezés is pár fokkal szolidabbra sikeredett: az S. O. S. Love-nak nem egy jelenete úgy néz ki, hogy egy premier plánban csillogó logóról úszik át a kamera egy másik fogyasztandó áru egész vásznat betöltő képére – jobb esetben (?) Hujber Ferenc vagy Árpa Attila grimaszai színesítik a bevásárlólistát. No meg olyan másodosztályú hollywoodi sztárok, mint Billy Zane és Daryl Hannah, akik nyilván erősen (és joggal) reménykednek, hogy a magyar filmiparban tett kiruccanásukra a tengerentúlon sohasem derül fény. Arra, hogy egy – nem mellékesen se nem romantikus, se nem vicces – romantikus komédiát miért kell 3D-ben felvenni, ugyanúgy nincs magyarázat, mint arra, hogy egykor Tarantino utasítására rosszalkodó művészek hogyan csúsznak egyre-másra felfoghatatlan színvonalú magyar filmek bugyraiba (lásd még Michael Madsen ténykedését a hamarosan a mozikba kerülő Magic Boysban).
Nem lennénk meglepve, ha a legkegyetlenebb hollywoodi átok így szólna: „Forgassanak veled vígjátékot a magyarok!”
